Generációk között
Fergeteges sikert aratott a CED Közép-európai Gazdaságfejlesztési Hálózat Nonprofit Kft. királyhelmeci képviselete és a Bodrogközi és Ung-vidéki Közművelődési Intézet második alkalommal szervezett közös rendezvénye. A CEDukáció roadshow keretén belül a múlt héten a Felvidék legkeletibb szegletében, a királyhelmeci múzeumban járt Steigervald Krisztián generációkutató.
Drab Melinda, a CED királyhelmeci regionális képviselője örömét fejezte ki, hogy a teltházas rendezvény közönségének soraiban a környékbeli vállalkozókon túl számos bodrogközi és Ung-vidéki polgármestert, civil szervezeti munkatársat, egyházi képviselőt, tanárt vagy éppen szülőt, nagyszülőt köszönthetett. Így a megszokottnál szélesebb körű közönséggel sikerült megismertetni a kis-, közép- és mikrovállalkozók számára pár éve indított CEDukáció programjukat.
Neves előadóik egyike, Steigervald Krisztián az előadását követően lapunknak elmondta, közgazdászként, kvalitatív piackutatóként kezdte pályáját.
A generációk közti különbségekkel tulajdonképpen 26 éve foglalkozik, ugyanis a fogyasztói magatartást, a vásárlói döntéseket kutatva az emberek pszichés lélektani megértésén keresztül mindig is erre fókuszált.
A témával sok szempontból foglalkozó előadó tanácsadóként és trénerként egyaránt aktív.
Ha mást nem is, egy meghatározó gondolatot, fő üzenetet egészen biztosan mindenki hazavitt magával: a 21. században nem a gyereknevelés az elsődleges, hanem a szülőnevelés. Mivel a körülöttünk lévő világ szabályai és törvényszerűségei állandóan változnak, megtudhattuk, hogy nincs igazán jól működő recept a generációk közötti párbeszéd sikeréhez. Az egyes korosztályok közötti kommunikációs és gondolati szakadékok, illetve gondolkodásbeli különbségek elődeinket sem kerülték el.
Elmagyarázta, miért és pontosan hogyan is bírnak meghatározó jelentőséggel értékrendünk kialakulásában a magunkkal hozott minták. A genetikai adottságainkon és nevelésünkön túl mindezeket alapvetően befolyásolja az a mikro- és makrokörnyezet, amiben szocializálódunk. És éppen ezek tekintetében változott meg gyökeresen a világ az elmúlt néhány évtizedben.
A 20. században született önfeláldozó szülőnemzedék bármit megtett azért, hogy a gyerekeinek jobb legyen, a mai szülők már csak boldognak szeretnék látni gyerekeiket. A Z az első olyan generáció, amelynek egyetlen órája sem telt el internet nélkül. Az ő idegrendszeri „huzalozásuk” merőben más, mint a többi öt generációba tartozóké.
A digitális korban szocializálódott nemzedékekkel kapcsolatban többször is hallhattuk az előadótól a „nem jobb, nem rosszabb, csak más“ megállapítást.
Az elfogadásukon és megértésükön túl azt is megemlítette, hogy az igazi kihívás majd akkor vár ránk, ha az alfa generáció tagjai pár év múlva kilépnek a munkaerőpiacra. 2030-ban az EU-ban minden második munkavállaló 30 éven aluli és minden harmadik 50 évesnél idősebb lesz.
Az első hét év minden generáció számára meghatározó. Ekkor tanuljuk meg a szilárd kapaszkodó pontokat, amelyek eldöntik, hogy mi lesz számunkra normális a világban. Az előadó példaként megemlítette, hogy X generációsként a nagyszüleinél tett hétvégi családi látogatások alkalmával kortársihoz hasonlóan hogyan tanulhatta meg az akkori tekintélyelvű, poroszos nevelési szellem jegyében, hogy gyerekként hol a helye a családi hierarchián belül. Hozott mintája lett az alá-fölé rendeltségi viszony, az, hogy a jó falatért meg kellett dolgozni, a férfi-női szerepek behatároltak, a felnőtt-gyerek témái pedig átjárhatatlanok.
A közönség tagjait interaktívan bevonva az AKKOR (’70-es, ’80-as, ’90-es évek) és MOST (a 2000-es évek) modellen sikerült összevetni a meghatározó generációk gyerekkora közti különbségeket. A hallgatóság többsége a szabad, gondtalan, összetartó, bandázós, sötétedésre hazaérő „kulcsos gyerek“ volt. Az tehát, aki ma szülőként „túlfélti” az impulzív, digitális, bizonytalan gyerekét.
Steigervald Krisztián az időhöz való viszony megváltozását jelölte meg a generációk közti ellentétek egyik okának. A közönség soraiban ülő boomerek, X és Y generációsok számára ismerős Dallas sorozat példáján szemléltette a meghatározott időben történő eseményhez kötődő élményeket, vagyis azt, ami e generációk számára természetes meggyőződéssé vált. Így „aha-élményként”, bólogatva nagyon is értettük, miről beszélt, amikor a dolgok időbeli egymásra épülése kapcsán megemlítette első munkahelyi élményét, amikor azt mondta neki a főnöke, hogy Krisztián, ha itt jól dolgozik, öt év múlva bármi lehet magából. Ha most fiatal alkalmazottjának ezt mondaná, bizony a Z generációs kinevetné.
Ő már egy olyan világba született, amikor mindent azonnal megkaphat. Felesleges azt várni tőlük, hogy úgy viszonyuljanak az időhöz, ahogy szüleik, nagyszüleik.
A megoldás, ha a mi értékeinket lefordítjuk az ő nyelvükre és áttesszük 21. századi platformra. Ha tudjuk, hogy nehezen értelmezi az 5 éves időtávlatot, fel kell bontanunk kisebb szakaszokra. Erre konkrét példaként megemlítette, hogy egy adott cégen belül a régebben jól működő gyakornoki program az újonnan végzett egyetemistákat már nem motiválta. Meg akarták szüntetni, de Steigervald Krisztián tanácsára átdolgozták a programot. S mivel belátható íven belül volt egy karrierív, a jelentkezők 81 százalékát sikerült megtartaniuk. Megkérdezték az ott dolgozókat, tudják-e mióta vannak a cég kötelékében.
Zárásképpen az előadó azt ajánlotta, hogy az idősebb generációk tagjai segítsék a fiatalokat, hiszen nem várhatják el tőlük, hogy kitalálják azt a kort, amiben nem éltek. Tanítsák meg őket összeszerelni, megjavítani bármi apróságot, amit régen mindenki tudott. Tapasztalata szerint a fiatalok nyitottak az ilyesmire, igénylik az előző generációk tudását. Ha számukra befogadható módon, a 21. századi eszközökkel tálalják mindezt, akkor a generációk közötti kapcsolódás jól működhet.
Megjelent a Magyar7 2025/7. számában.
