Gál Sándor, aki az írásaival akarta legyőzni a halált - KÉPEKKEL
Boldog az, aki két helyhez is kötődhet véglegesen. Gál Sándor Búcsot és a tőle sok száz kilométerre, a keleti végeken fekvő fekvő Buzitát is otthonának vallhatta, s ingázott is becsületesen a két nagyközség között. Utóbbi temetőjében lelte meg a végső nyughelyét, ahol barátai, falutársai, egykori munkatársai a halála után alig pár hónappal úgy döntöttek, emléknappal tisztelegnek a munkássága előtt. Nem történt ez másképp az idén sem. A 3. Gál Sándor Nap díszvendége az idén 55. születésnapját ünneplő kassai Thália Színház volt, amelynek köszönhetően Gál Sándor annak idején keletre költözött.
Két éven át szavalóversenyt rendeztek a költő előtt tisztelegve, az idén némileg változtattak a rendezvény struktúráján a szervezők. A Csemadok Kassa-Környéke Területi Választmánya, a Csemadok Buzitai Alapszervezete és Buzita Önkormányzata a kétnapos rendezvényt egynaposra szűkítették, s a szavalóversenyt játékos vetélkedő váltotta fel, amelynek házigazdája Mihályi Molnár László tanár-költő volt.
A találkozó résztvevőit Mohňansky József, Buzita polgármestere és Bubenko György, a Csemadok Kassa-Környéke Területi Választmánya elnöke köszöntötte, majd átadták a szót a nap házigazdájának, Mihályi Molnár Lászlónak, aki ötletgazdája és játékmestere is volt annak a játékos vetélkedőnek, amelyre öt csapat (Kassa, Edelény, Búcs, Buzita és Szepsi) jelentkezett. A csapatok Gál Sándor életéhez és munkásságához kapcsolódó játékos fejtörők által mérték össze a felkészültségüket, még verset is írtak, de a verseny alaphangját a költő lányának, Gál Évának a személyes hangvételű visszaemlékezése adta meg, aki maga is tanár lévén a kérdéseket is előkészítette.
A verseny rendjét a kassai Thália három tagja (Dégner Lilla, Illés Oszkár és Varga Lívia) felügyelte, s azt kell mondanom, nagy meglepetés nem született.
A hátsó helyeken az edelényiek, a szepsiek és a kassaiak osztoztak, míg az első helyért a búcsiak és a buzitaiak vívtak édáz csatát, s az első hely ezúttal otthon maradt, a legjobb vers díját viszont a búcsiak kapták. A vetélkedőt megzenésített versek foglalták keretbe, előbb a hazai színeket képviselő Horňák Marek és családi zenekara adott ízelítőt gazdag repertoárjából, amelyben az alkalomhoz illően elsősorban Gál Sándor megzenésített versei kaptak helyet, majd a szülőföldről érkező Zsapka Attila szórakoztatta a nap résztvevői mellett a helyi alapiskola alsó tagozatos dákjait is.
Előbb Ollé Erik színművész olvasott fel részleteket Gál Sándor visszaemlékezéseiből, majd Gál Éva idézte édesapja emlékeit, akit Beke Sándor a pozsonyi utcán állított meg, s közölte vele, ő lesz az alakuló színház dramaturgja. Gál Sándor rövid gondolkozás után igent mondott, s ezzel kezdődött el életének második, immár keleti szakasza. Igaz, a tháliás időszaka csak két évig tartott, de visszaút már nem volt, a költő-közéleti ember lezárta pozsonyi időszakát,s végleg keleten maradt.
Előbb évekig Kassán élt egy 12. emeleti panellakásban, majd családjával együtt átköltözött a nem messze lévő Buzitára, s itt lelte meg lelki nyugalmát és itt talált új vadászterületre is, hogy hobbijának is hódolhasson.
Közben lapot alapított (Kassai Napló), rendszerezte az emlékeit, s elnökölte a Csemadok Kassa-Környéke Területi Választmányát is. S itt nőttek fel a gyerekei, Éva és Sándor is. Előbbi magyartanár lett (mivel apja szigorúan (el)tiltotta a színészi pályától), míg fia gépészmérnök lett. Emlékszem, először mi is a 2000-ben a Szepsiben és Buzitán megrendezett Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválon találkoztunk, s később lehettem többször is vendége buzitai otthonának.
Többen is megidézték az első, még Gömörhorkán tartott bemutatót, amely a nézők részéről állótapsos sikert hozott, mégis majdnem botrányba fulladt.
E sorok szerzője az egyik alapító tag, a 80 éve született Csendes László pályaképét vázolta fel, aki a világ- és a magyar irodalom legnagyobb szerepeit eljátszotta, de sosem akart sztár lenni, s a felkínált budapesti lehetőségek helyett Debrecent és Egert választotta, ahol több előadásban is együtt játszott a Nemzet színészével, Molnár Piroskával, aki imigyen emlékezett vissza egykori játszótársára. „Egerben, a Száz év magány című Marquez-regény színpadi adaptációjában találkoztunk, amelyet Csizmadia Tibor rendezett. Én Ursulát, ő pedig a férjemet, Buendia ezredest játszotta. Nagyon szép emlékeim vannak Csendes Lászlóról. Remek kolléga és partner volt, nagyszerű férfias alkatú különleges érzékenységgel megáldva. Mindig nyitott volt az egész világra sokrétű érdeklődéssel. Nagy veszteség hogy olyan fiatalon elment.”
S mivel szlovákiai magyar szerző nem akadt erre a feladatra, különböző cselekhez folyamodtak. A Marat/Sade darabba csempésztek aktualizált szövegeket, szlovákiai magyar viszonyokra adaptálták Kerékgyártó István Rükverc című drámáját, amely szlovák színházi berkekben is komoly sikereket aratott, s operát írattak Malina Hedvig megveretéséről is. A mintegy háromórás beszélgetés végén a profi színház amatőr mozgalmakra gyakorolt (s fordítva is) esett szó, Kozsár Zsuzsa, a kassai KGSzT egykori munkatársa ecsetelte, hogy a hatás bizony nagyon is kölcsönös (Czajlik József, a színház igazgatója annak idején a kassai ipari legendás X Kisszínpadában kezdte színészi-rendezői pályáját), majd a beszélgetés végén a legifjabb generáció nevében Képes Lóránt színészhallgató, a KFSzT egykori oszlopos tagja kapott szót, aki idén a legjobb férfi alakítás díját is elhozta a Jókai Napokról, aki arról beszélt, hogyan is került a színház varázsába, s milyennek is látja a színház és a saját jövőjét.
A 3. Gál Sándor Nap arról tanúskodott, hogy Gál Sándor életműve él, s a költő végleg megérkezett Buzitára. De hogy az írás képes-e legyőzni a halált, efelől a tudósítónak továbbra is komoly kételyei vannak.
