Filmszemle, hagyományteremtő szándékkal
Első alkalommal rendezték meg a Radványi Géza Filmszemlét Kassán, azzal a céllal, hogy emléket állítsanak és a széles közönséggel is megismertessék a kassai származású Kossuth-díjas filmrendező, forgatókönyvíró munkásságát.
Ahogy Márai Sándor emlékét hűen őrzi a kassai magyarság, a testvéréről, Radványi Gézáról, a világszerte ismert Valahol Európában című film rendezőjéről sem feledkezik meg. Ehhez jön most a Szlovákiai Magyar Televíziósok Szövetsége (SZMTSZ) és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) által szervezett filmszemle, amely médiakonferenciával kezdődött. A konferencia előadói a médiatudatosság és az online gyermekvédelem kérdéskörét járták körbe. A kiemelt témák között szerepelt a dokumentumfilmek társadalmi hatása, a valósághű ábrázolás kihívásai, valamint a televíziós műsorok etikai és kulturális felelőssége.
A filmfesztivál része volt egy filmes verseny is, amellyel az új és értékes audiovizuális tartalmak születéséhez, illetve a tartalomkínálat bővüléséhez kívántak hozzájárulni.
Két kategóriában lehetett nevezni, kisfilm, dokumentumfilm kategóriában 18, televíziós magazinműsor kategóriában pedig 20 alkotás érkezett. Ezek közül a zsűri által legjobbnak ítélt hét alkotást levetítették a közönségnek, majd a díjátadás következett. A zsűri tagjai Buglya Sándor filmrendező, operatőr, producer, Kollarik Tamás producer, filmrendező, az NMHH elnöki főtanácsadója és Sára Balázs operatőr, filmrendező szakmai tanácsokkal látta el a filmkészítőket, illetve a rendezvény fontosságát hangsúlyozták.
Buglya Sándor azzal kezdte, hogy évtizedek óta foglalkoznak a határon túli magyar filmkészítéssel, de ebből a Felvidék valahogy mindig kimarad, pontosabban filmek voltak, de ehhez hasonló rendezvény nem. Hozzátette, a filmszemlének köszönhetően egyrészt a szakmabeliek visszajelzést kaphatnak munkájukról, másrészt az alkotók összejöhetnek, találkozhatnak, igazi közösség alakulhat ki.
Kollarik Tamás úgy fogalmazott, remélhetőleg sikerült történelmet írni a rendezvénnyel, hagyományt teremteni, s elkezdődik a kassai, a felvidéki filmszemlék sora.
– mondta.
A versenybe benevezett 38 alkotás közül a zsűri az alábbiakat tartotta a legjobbnak. Kisfilm, dokumentumfilm kategóriában ifj. Szaszák György szerezte meg az első helyet Tóbisz Titusz portré című alkotásával, a második helyezett Bartók Csaba Éljen a JRD, éljen a párt!, a harmadik pedig Murányi Veronika Élet a ladikon – Fenes Ferenc filmje lett. Televíziós magazinműsor kategóriában Tomojka Tünde lett az első helyezett Fohász a pokol kapujánál, illetve a végRENDELET című alkotásával, Agócs Szvorák Emesét (Az igazi ószeres) és Gallay Nagy Emesét (Skapulárésok) megelőzve.
Mint mondta, a 26 perces alkotás, amibe még így sem fért bele sok érdekes történet, jó pillanat, a Szlovák Televízió magyar adása, annak Arcélek című műsorába készült.
– A magyar adás az utóbbi időben egyre többet nyit, egyre több lehetőséget ad a felvidéki filmeseknek, komolyabb projektekben is kipróbálhatjuk magunkat – jegyezte meg.
– Biztosan nagyon sok hasonló történet van a környezetünkben, csak már nehéz őket fellelni. Mi úgy nőttünk fel, hogy erről senki nem beszélt, például a kettévágott falu, Nagyszelmenc és Kisszelmenc esetében. Ma már nehéz megtalálni azokat az embereket, akik igazán a saját bőrükön tapasztalták ezt, lassan kihal ez a generáció. Pedig nagyon fontos, hogy az utókor tudjon róla! – mondta hozzátéve, Tomojka Vojtko Bélával évek óta dolgoznak kétszemélyes stábként, ezek a filmek is csapatmunka eredményeként születtek.
Rámutatott, a szövetség tagjai a napi taposómalomban hírgyártással foglalkoznak, ami jellemzően nem filmszemlére való. De ha a képírónak van egy belső igénye arra, hogy mélyebb, hosszabb lélegzetű anyagot készítsen, akkor már a fesztiválokon is helytálló művészfilmek, dokumentumfilmek, kisfilmek vagy kisjátékfilmek születhetnek. A filmszemlén az ilyen alkotásokat szeretnék a nagyközönségnek is bemutatni, beültetni a köztudatba, hogy „vannak még magyar alkotók, mozgóképesek, filmkészítők, akiknek az alkotásaira érdemes beülni, amelyeket érdemes végignézni”.
Megjelent a Magyar7 2024/41. számában.
