Fényszövés a Vermes-villában

Születésnapi kiállításmegnyitóra gyűltek össze az érdeklődők a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériába a múlt héten, amikor a 70 esztendős képzőművész, Lőrincz Zsuzsa Fényszövő című tárlatát nyitották meg.

+15 kép a galériában

Dráfi Mátyás, Németh Imre, Lőrincz Zsuzsa, Iván Péter és Luzsicza Lajos Árpád

Fotó: Lacza Gergő

Szeptember 13-a balszerencsét nem hozott, de rossz időt igen. Amikor a megnyitón a képzőművész bátyja, Dráfi Mátyás Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész elmondta Ady közismert versét, magunkban megállapíthattuk, hogy nemcsak Párizsba, hanem Dunaszerdahelyre is beszökött az ősz. Lőrincz Zsuzsa fényjátékai a Vermes-villában azonban dacoltak a kinti szürkeséggel.

A két testvér - Dráfi Mátyás és Lőrincz Zsuzsa.

Fotó: Lacza Gergő

Az alkotó sokféle stílusú, mondanivalójú és különböző anyagokból vagy anyagokkal készült munkáit mutatták most be, amelyek között a megcsillanó, vibráló vagy éppen átfutó fények jelentették a kapcsolatot. A tárlaton láthatunk drótból font szobrokat, absztrakciókat, linómetszeteket, festményeket, triptichont és még számtalan, vegyes technikával készült alkotást.

Fotó: Lacza Gergő

Lőrincz Zsuzsa művészeti tanulmányait Prágában, a Képzőművészeti Akadémián végezte. Kezdetben grafikákat készített, leginkább aquatinta, borzolás, maratás, fametszet, monotípia és litográfia technikákkal. Más kifejező eszközökkel is próbálkozott, például szobrászat, kőfaragás, merített papír, kollázs és különböző anyagok kombinációjával kísérletezett: drót, papír, csont, kő. Jelenleg is ezek jellemzik alkotói tevékenységét. Évtizedek óta Prágában él és alkot, művésztanárként tanít egy prágai művészeti középiskolában. Számtalan egyéni és csoportos kiállításon vesz részt otthon és külföldön.

Iván Péter, a Kortárs Magyar Galária igazgatója köszöntőjében úgy fogalmazott, a galéria egyik célja és feladata, hogy teret adjon a felvidéki magyar képzőművészeknek, éljenek bárhol is a világon.

Luzsicza Lajos Árpád bevezetőjében kitért arra, hogy Zsuzsa két kedvenc városa Pozsony és Prága, ahol hosszú éveket töltött el.

– Prága szürke volt a ’70-es, ’80-as években, amikor Zsuzsával ugyanabban a műteremben tanultunk, ott a Művészeti Akadémián. Prága nemcsak szürke volt, hanem sötétben kellett tájékozódnunk, matatni, kotorászni, és sok minden el volt zárva akkoriban az emberek elől gondolatilag, a valóság megismerhetetlenségében. Mi túléltük, mert az iskolában a műtermünk egy kis sziget, a gondolkodás, az alkotás szigete volt. Minden segítséget, védelmet megkaptunk az iskolától – emlékezett vissza Luzsica.

Lőrincz Zsuzsa

Fotó: Lacza Gergő

A kiállítást Tóth László József Attila-díjas költő nyitotta meg, aki kifejtette, hogy nem olyan régen lehetősége nyílt az alkotóval egy hosszabb interjút készíteni egy magyarországi művészeti folyóirat számára.

– Indulásától követem Lőrincz Zsuzsa pályáját, amiről annyit mondhatok, hogy hosszú út van mögötte. A kezdetét valamiféle ritka, robusztus erő jellemezte. Vissza-visszatérő és valahányszor másképp és másképp megidézett motívumoknak bokrait adja a család, a szent család, az anya, a Madonna és a gyermek meghitt kapcsolata, a férfi és a nő egymásnak feszülése, a születés és a halál dichotómiája, a harmónia és diszharmónia sokszor egyetlen területen megjelenítődő együttese, drámába átalakuló idilljei, színeinek kontrasztjai.

Tóth László kitért arra is, hogyan kötődik a művész Dunaszerdahelyhez és Komáromhoz, de otthon van Budapesten és legújabban Bécsben is.

Németh Imre, Dráfi Mátyás, Lőrincz Zsuzsa, Iván Péter és Tóth László

Fotó: Lacza Gergő

– S aki olyan természetességgel lakja meg Közép-Európát, mint más az utcát, ahol él, úgy közlekedik térségünkben, mint amikor valaki leugrik a sarki henteshez, akár azt is mondhatnánk róla, hogy képzőművészünk egymaga, egy személyben testesíti meg Közép-Európát az életével, tapasztalataival, tudástöbbletével – mondta Tóth László.

A kiállítás szeptember folyamán tekinthető meg a Kortárs Magyar Galériában.

Az írás megjelent a Magyar7 2024/38. számában.

Lapajánló