Fejezetek Farnad gazdag történelméből
A farnadi Európa a polgárokért-falunapok keretei között újra teret kapott a lekéri helytörténész, Juhász Gábor, aki az elmúlt években számos Alsó-Garam menti község történetére derített fényt; a Farnaddal kapcsolatos kutatásait 2021. augusztus 7-én a helyi művelődési otthonban osztotta meg.
Az időutazásban egészen a késői kőkorszakig tekintett vissza, ugyanis – mint kiderült – már ekkor lakott terület volt a vidék. Ezt bizonyítja néhány lelet, amelyek közül az egyik – egy háromszög alakú kőbalta – 1965-ben egy farnadi lánynak köszönhetően került a lévai múzeumba. A prezentáció során szóba jött a Farnad szomszédságában megtalált község temetkezési helyei révén csekeinek nevezett bronzkori kultúra is.
– foglalta össze az előadó, aki hangsúlyozta, hogy manapság csakis azért ismerhetjük a régi templom létét, mert a 14. század legelején a pápa megadóztatta az összes európai plébániát, s erről feljegyzések maradtak fenn.
Az 1156-os első írásos említéstől kezdve egyre több dokumentumban lelhető fel annak a kis közösségnek a neve, melyet nem kíméltek a középkori századok sem;
számtalanszor pusztították el. 1241–42-ben a tatárjárás ereje Farnadon is végigsöpört; 1311-ben a sárói származású Vörös Bede nevű rablólovag gyújtotta fel a házakat. 1543-ban a törökök Esztergom bevételével a környéket is kizsigerelték, így az Esztergom vármegyéhez tartozó falu sem kerülhette el a pusztulást; 1683-ban a lengyel–oszmán harcok során kihalt a település, ami még 1664-ben is mint város volt feltüntetve a korabeli feljegyzésekben.
Amint azt Juhász Gábor elmondta, egy 1369-es feljegyzésből tudjuk, hogy Iklad, amit ma már szőlőhegynek neveznek, korábban egy működő település volt egészen a török korig. A helytörténész szerint a tágabb régióban egyedülállónak számított, hogy a középkori Farnadnak két katolikus temploma is volt, az egyik Szűz Mária, a másik pedig (a jelenlegihez hasonlóan) Szent Péter és Pál tiszteletére volt felszentelve. Érdekességként arra is felhívta a figyelmet, hogy Farnad község ugyan Esztergom vármegye része volt, a földjeinek bizonyos részei azonban már Bars vármegye részét képezték; az 1770-es évekig a falut átszelő patak jelentette a határt a két vármegye között.
A törökök idejéből származó adóösszeírások azt mutatták ki, hogy a farnadi lakosok a környék többi településéhez képest sokkal több adót fizettek. Ez arról tanúskodik, hogy egy főt tekintve sokkal többet termeltek a helyiek, mint máshol. A Mária Terézia-féle rendeleteknek köszönhetően anyagi szempontból is elkezdett stabilizálódni a falu élete. II. József türelmi rendeletének következményeként az evangélikus és a református közösség is megtalálta biztonságos helyét a községben.
Meglepő adat, hogy egészen 1869-ig Farnadnak több háza és több lakosa volt, mint Zselíznek.
A 18-19. századi fejlődési folyamatot az lassította le, hogy Esztergom érsekségéhez tartozva nem tudtak haladni az ipari forradalom újításaival, illetve a 20. század elején tervezett vasút megépítése is elmaradt. Az is kiderült, hogy a mai Lévai járást tekintve Farnad a kilencedik volt a sorban, ahol posta kezdett el működni 1872-ben.
– mondta Juhász Gábor, majd idézett az 1899-es Erzsébet királyné emlékfái című kiadványból:
A falu szívében még ma is megtalálható az az emlékmű, amelyet – Kossuth Lajos születésének 100. évfordulójának apropóján, a szabadságharcban elesettek emlékére – 1902-ben emeltek. Ez az a tér, amit ebben az időben neveztek el Erzsébet térnek; az elmúlt évtizedek során ez a név kikopott a használatból.
Mint mondta, óriási potenciál van a történelmünkben, éppen ezért nem szabad hagynunk, hogy a történetek feledésbe merüljenek. Az érdekes tényeket, adatokat elő kell bányászni, hogy tudják a helyiek, mennyi mindenre lehetnek büszkék.
