Esztergom, a Magyar Sion
Az esztergomi Szent Adalbert Központban tartották a Magyar Sion – Rudnay Sándor konferenciát, amelynek az adott aktualitást, hogy kétszáz éve alakították ki ékes klasszicista stílusban a prímás-érsek diadalívét, a római Titus-diadalív mintájára. Felirata: ALEXANDER DE RUDNA ARCHIEPISCOPUS STRIGONIENSIS MDCCCXXIV.
A konferencia Prokopp Mária professzor kezdeményezésére jött létre az Ars Sacra fesztivál keretében. A felvidékiek is nagy számban képviseltették magukat, hiszen a Rudnay Sándor hercegprímás által építtetett bazilikát ők is a sajátjuknak érzik.
Rudnay Sándor életművét Prokopp Mária foglalta össze. A Nyitra megyei vágszentkereszti születésű Rudnay Sándor erdélyi püspököt, I. Ferenc osztrák császár javaslatára, a pápa 1819-ben nevezte ki esztergomi érsekké, Magyarország hercegprímásává, ami a király után a legfőbb közjogi méltóság volt a Magyar Királyságban. Előtte tíz évig nem volt betöltve a prímási szék.
A kisnemesi családból származó Rudnay Sándornak az első pillanattól kezdve határozott célkitűzése volt, hogy 277 év után visszahelyezze a katolikus egyház központját az eredeti, a Szent István király által alapított székhelyére, Esztergomba. Mint ismeretes, a török uralom elől menekült el az érsekség 1543-ban Nagyszombatba. Rudnay másik célkitűzése az volt, hogy újjáépítse a mohamedán uralom alatt lőporraktárnak használt és felrobbant székesegyházat, de nem állt meg itt. A Magyar Siont, a Magyar Vatikánt kívánta megjeleníteni a Szent István király életével megszentelt hegyen.
Hihetetlen gyorsasággal folyt a munka. A terveket 1822-ben a Bécsi Udvari Építészeti Iroda két magyar építésze készítette, Kühnel Pál és unokaöccse, Packh János, és csakhamar letették az új klasszicista stílusú templom alapkövét.
1823-ra elkészült a pompás, kora klasszicista stílusú altemplom, amely Rudnay prímástól kezdve mindmáig a magyar prímás-érsekek, kanonokok nyughelye, de később oda temették az építészt, Packh Jánost is.1824-re már álltak az új székesegyház falai a kupola magasságáig, és benne helyet kapott a középkori templom egyik déli oldalkápolnája, Bakócz Tamás bíboros érsek vörös márványból épült sírkápolnája.
– Rudnay prímás átérezve kora világegyházának szenvedéseit II. József német-római császár majd Napóleon császár uralma alatt a Magyar Sion terveivel felmutatta a kor Európájának a magyar katolikus egyház szilárd hűségét Szent Péter trónjához és Krisztus tanításához. S tette ezt nemcsak az egyház kormányzásában, hanem megjelenítette az építészetben is. A kanonoki paloták egymásba kapcsolódva, a vatikáni, 17. századi kolonnádok, oszlopsorok ölelő karjához hasonlóan fogják közre a Szent Hegyre épült Caput, Mater et Magistra Ecclesiarum Hungariae szentélyt, hogy Krisztus fényét sugározza az egész Kárpát-medencébe – mondta Prokopp Mária.
1824-ben, a gyorsan folyó építkezés láttán már igen közelinek látszott az építkezés befejezése. Már álltak a kanonoki paloták ölelő épületszárnyai a Szeminárium pompás homlokzatával, amelyhez az egykori várárok egy részének megtartásán át vezetett az út a városból. A várárok említett része fölé az építész zseniális megoldással viaduktot emelt.
Mindezek elkészülte után érthető módon a teljes Kárpát-medence köszönteni kívánta Rudnay Sándor prímást az esztergomi székfoglalója ötödik évfordulóján. Erre az alkalomra alakították ki a Prímás-érsek diadalívét a római Titus-diadalív mintájára.
Rudnay prímás azonban nem élhette meg a Magyar Sion építészeti együttes befejezését. 1831-ben bekövetkezett halála után Bécs nyolc éven át nem engedett prímást kinevezni, és mindent megtett azért, hogy lemondassa Packh Jánost az építkezés vezetéséről. S mivel nem mondott le önként, meggyilkolták.
A nyolc év során, amig nem volt hercegprímás Esztergomban, „statikai ellenőrzés” címen Bécs lebontatta a falakat.
– Mindezek ellenére 1856-ban felszentelték, és 1869-ben befejezték Magyarország főtemplomának az építését, s Istennek hála, ma is áll a Szent Hegyre épült Magyar Sion. Hisszük, hogy a jelenleg folyó főszékesegyházi építészeti restauráció mielőbb ki fog terjedni ennek az ékes diadalívnek is a méltó helyreállítására – fogalmazott Prokopp Mária.
Összefoglalva elmondhatjuk, Rudnay prímás 1819 és 1824 között, tehát nagyon rövid idő alatt nagyon sok mindent elért. Eltávolíttatta a bécsi katonaságot a Várhegyről, eltakaríttatta a kiégett, hatalmas középkori székesegyház romjait, miközben a művészeti értékű részleteket megmentették, elkészíttette az új főtemplom méltó terveit, felépíttette az európai jelentőségű klasszicista altemplomot, (ahol végső nyughelyet kapott 1991-ben az immár „Tiszteletreméltónak” nevezett Mindszenty bíboros épen maradt teste).
Áthelyeztette az 1506-ban, a Michelangelo-tanítvány, Andrea Ferrucci által tervezett és épített európai reneszánsz építészeti remekművet, a Bakócz-kápolnát az épülő székesegyházba, mégpedig egyedülálló technikai bravúrral, amely az európai műemlékvédelem egyik első jelentős tette volt.
Rudnay érdeme, hogy elkészült a középkori várárkot átívelő viadukt, vagyis az új székesegyház bejáratához felvezető ünnepélyes rámpa, amely Esztergom legmeghatározóbb útszakasza.
A konferencián prof. dr. Török Csaba tudós, teológus, a Nagyboldogasszony és Szent Adalbert Főszékesegyház plébániai kormányzója a Magyar Sion gondolat gyökereiről tartott előadást. A konferencia végén a jelenlévők megtekintették a bazilikát és az altemplomot.
A Magyar Sion Rudnay prímás gondolata volt, amely magába foglalta a főszékesegyházon kívül a papneveldét, a tanítóképzőt és az érseki és kanonoki palotákat. Az érsek korai halála miatt torzó maradt, az utódok csak 1869-re tudták a székesegyházat befejezni. Napjainkban folyamatban van a bazilika teljes felújítása.
Megjelent a Magyar7 2024/39.számában.
