Elvághatatlan kötelék – a kitelepítésre emlékeztek Vezekényen
Méltóságteljes megemlékezésre került sor Pozsonyvezekényben a kitelepítés emléknapján, amikor is a település lakói és a messziről érkezett vendégek együtt idézték fel a 77 évvel ezelőtti eseményeket. 1948 februárjában 470 vezekényi magyar embert telepítettek ki otthonaikból – ez a fájdalmas emlék máig él a helyiek és az utódaik szívében.
Hazavárták a kitelepítés emléknapján Pozsonyvezekényre a pitvarosiakat, azokat, akik kisgyermekként átélték a kitelepítés borzalmait, és utódaikat, vagy barátaikat.
A pitvarosi delegációt a falu polgármestere, Kiss Tamás József kísérte el a Felvidékre. Méltón emlékeztek a pozsonyvezekényi kitelepítési emlékműnél a Közösen a Szebb Vezekényért Polgári Társulás valamint Pozsonyvezekény önkormányzata és polgármestere, Zupko Tamás jelenlétében.
A megemlékezést és a koszorúzást Farkas Éva tanítónő vezényelte le, aki megható szavakkal üdvözölte a jelenlevőket és történelmi kitekintést is tartott a múlt század sorsfordító időszakáról.
Szüllő Cződör Mária kitelepítési leszármazott. Elárulta a Rákóczi Szövetség Pitvarosi Alapszervezetének tagságának nyolcvan százaléka kitelepített, a zöme Gútáról származik. Így az idei felvidéki megemlékezési folyamatot Gútán kezdték el. Felsőszeliben is voltak koszorúzni, valamint szentmisén, majd Pozsonyvezekényre érkeztek meg, hiszen többen itteni elszármazottak.
– magyarázta Szüllő Cződör Mária, miután a megemlékezésen felolvasta az Elvághatatlan kötelék című saját versét.
Lénárt Imre bácsi szintén Pitvarosról érkezett haza Vezekényre. Egyéves volt, mikor a családját kitelepítették a mátyusföldi faluból, ő maga a mai vezekényi községháza épületében született.
– mesél Imre bácsi, aki gútai származású feleségével tért vissza a Felvidékre. Az elszakadt felvidéki magyarok ugyanis Pitvaroson is megtalálták és segítették egymást. Szeretnék a közeljövőben unokáikat is elhozni a faluba, hogy lássák, hol vannak a gyökereik.
A koszorúzás és megemlékezés során beszédek, versek és énekek is elhangzottak. Karácsony Ildikó, a helyi alapiskola igazgatója is verssel köszöntötte a jelenlevőket és emlékezett meg.
Az egybegyűltek a magyar Himnusz eléneklésével zárták a megemlékezést. A vezekényi temetőbe is kilátogattak őseik sírjához, hogy tanúbizonyságot tegyenek arról, az utódok szíve nem felejt. Vezekény mindig hazavárja azokat, akiket egyszer elűztek innen, és a leszármazottaikat is – hangsúlyozta Zupko Tamás polgármester.
