Élet a Csemadok pozsonyi székházában
A Csemadok-székház Pozsony szívében 1976 óta szolgálja a kulturális szervezet működését és tevékenységét. Ekkor költözött ugyanis a felújítás után ide a szövetség központi irodája addigi székhelyéről, a Béke térről. Addig az épületben a Csemadok gazdasági osztálya, a tanácsterme, valamint a Csemadok Pozsony Városi Bizottsága és Pozsony-vidéki Járási Bizottsága kapott helyet. Az alagsorban pedig az Ifjú Szívek és a Szőttes próbaterme volt.
Amint azt Görföl Jenőtől, a Csemadok országos titkárától megtudtuk, Bauer Győző elnöksége alatt a magyarországi támogatás megszerzése és hosszas tárgyalások után sikerült nyélbe ütni az épület megvásárlását.
– mondta el Görföl Jenő.
Az alagsori lakást könyvtárnak és levéltárnak építették át, amikor az Ifjú Szívek elköltözött a Híd utcába, a Szőttes kapta meg a próbatermeit. A nagyterem melletti kis iroda és a hozzá tartozó páncélterem a Szőttes irodája és raktára maradt.
– mondta Görföl, aki szerint egy ideig egy bútorkereskedéssel foglalkozó vállalat, majd egy tervezőiroda kapott helyet a földszinten, őket a Madách-Posonium könyvesboltja követte egy ideig a földszint utcafronti részén.
– mondta, hozzáfűzve, jelen pillanatban három rendszeresen fizető bérlő van az épületben.
„A Csemadok országos szervezete számára elnöki iroda, főtitkári iroda (közös a Szenci Területi Választmánnyal), elnökségi kistanácsterem, a Rákosi Ernő-terem (amit időnként rendezvények megtartására más szervezeteknek is bérbe adunk) és a Petőfi Sándor program ösztöndíjasának irodája van kialakítva az épületben” – mondta még el Görföl Jenő.
A Petőfi Sándor Program támogatására nagy szükség van Felvidék-szerte, amelynek alapvető célja, hogy a szórványterületeken fogyásban lévő magyarság identitását megerősítse, segítse a már meglévő külhoni magyar közösségeket, és első körben lassítsa, hosszú távon pedig megállítsa és visszafordítsa a magyarság számarányának csökkenését.
A Csemadok munkáját segítő Petőfi-ösztöndíjas Pozsonyban immár második alkalommal a mosonmagyaróvári származású Kaszás Kornél, akit arról kérdeztünk, hogyan látja ő, a máshonnan jött ember szemével a pozsonyi magyarság kulturális életet és a Csemadok tevékenységét, hozzájárulását ehhez, illetve, lát-e valamiféle fejlődést e téren, és mit lehetne szerinte még tenni kulturális életünk fejlődéséért, illetve milyen problémákkal szembesült ittléte során.
„Amikor én Pozsonyba kerültem, az majdhogynem a Covid utáni időszakban volt, és azokat az információkat kaptam, hogy nagyon visszaesett az egyes rendezvények látogatottsága, ami valamilyen szinten érthető is volt, hiszen az az időszak mindent megfojtott” – kezdte mondandóját Kaszás Kornél.
Mint mondta, innentől kellett építkezniük, hozzászoktatni az embereket ahhoz, hogy újra eljárjanak otthonról és közösségi életet éljenek.
– mondta. Hozzátette, többféle műfajt is kínál a Csemadok, elsősorban a könyvbemutatók, a kiállítások és a különböző előadások a közkedveltek, amelyek során a történelmünk és a magyar hagyományok is meg tudnak valamilyen formában jelenni.
– mondta, hozzáfűzve, ezért is szervezte meg Bartos Erika írónő itteni meseelőadását.
„Amióta itt vagyok, ennyien még nem voltak ebben a teremben, mint akkor. Voltunk vagy 150-160-an, vagyis nagyon sokan, nagy volt az érdeklődés. Ez nem kifejezetten az a fajta, történelmünkről, néphagyományainkról szóló előadás volt, de ebből a szempontból én egy kicsit megengedőbb vagyok, mert azt gondolom, hogy ha egy magyar nyelvű programmal meg tudjuk mozgatni a fiatalabbakat, akár a gyerekeket is, akkor mégiscsak elértük a célunkat” – fűzte hozzá Kaszás Kornél.
Persze ahhoz, hogy valami elinduljon és működjön is, elsősorban akarat szükséges, mint ahogyan azt a nemrégiben alakult Vox Posoniensis kórus esetében is látni, amelynek működését azzal, hogy lehetővé teszi számukra, hogy az épületben tartsák a próbáikat, Kornél és a Csemadok is támogatja. Mint ahogy a főiskolások és más magyar szervezetek és intézmények tagjainak tevékenységét is, amelyeknek, ha szükségük van rá, helyet biztosít. A felvidéki magyarságnak ugyanis a fővárosban is szüksége van egy olyan helyre, amely az övé, ahol bármikor összejöhet.
Amint az Kaszás Kornél a továbbiakban még elmondta, amikor idejött, azt mondták neki, hogy Pozsony az Pozsony, és azt másként kell kezelni, mint más felvidéki településeket.
– mondta hozzátéve, vannak ugyan olyanok, akik mindenhol fel-felbukkannak, de azért az a jellemzőbb, hogy az egyes szervezetek tartják a saját nézőközönségüket, akik más szervezetek rendezvényeire nem nagyon járnak el.
„Néhány évvel ezelőtt, volt erre egy próbálkozásom, egy karácsonyváró rendezvényen, ahol az volt a célom, hogy minél több szervezet részt vegyen rajta. Végül mintegy nyolc szervezetből képviseleti szinten voltak itt emberek, ami szintén kicsit rendhagyó, a szokványostól eltérő volt, de szerintem erre is egyre nagyobb szükség lenne. Egyrészt ugyanis át kell hidalni a generációk közti szakadékot is, másrészt pedig együtt is kellene dolgozni” – mondta a Petőfi-ösztöndíjas, hozzátéve, persze, neki könnyű bekiabálni, mert ő az, aki a pálya szélén áll, és a kibicnek semmi sem drága.
– zárta Kaszás Kornél.
Mit is tehetnénk mindehhez hozzá? Talán csak annyit, a tapasztalat azt mutatja, érdemes odafigyelni a kívülálló vagy máshonnan jött ember szavára, mert az mindig egy kicsit másként, elfogultság nélkül, bizonyos értelemben felülről látja a dolgokat. S az okos ember ebből is tanul.
És persze reménykedünk benne, hogy Kornél harmadszorra is sikeres lesz a Petőfi Sándor Program pályázatán, s továbbra is a segítségünkre lesz hasznos tanácsaival, ötleteivel és szervezőtehetségével.
