Egyedülálló műszaki emlék menekülhet meg
A Sine Metu egyesület, több nagyszabású értékmentést követően, ismét nagy fába vágja a fejszéjét. Ezúttal a Beretke határában, a Murány folyó partján található, Rosszgyár néven ismert vasgyárat próbálják megóvni az utókor számára. Az építmény már a 18. század végén romos állapotban volt. Erről tanúskodik az 1780-ból való feljegyzés, hogy „desolata massa”, azaz „elhagyatott massa” néven szerepel. Szakértők szerint valószínűleg ez a legrégibb fennmaradt vashámor az ország területén.
A Rosszgyár Beretke határában, a Murány-áttörésben található, ahol a folyó sziklás szűkületen keresztül tört utat. A környékbelieken kívül kevesen ismerik annak ellenére, hogy egy jelölt túraútvonal, illetve tanösvény közelében található, igaz, az a folyó másik partján halad.
Leírják a területet és a régi vasgyárat, amely három épületből és üzemvízcsatornából, azaz hajtóárokból állt. Ennek boltíves kapuja az egykori gyár legjobb állapotban megmaradt része. Az egyik épület sarkát alkotja a 7 méter magas nagyolvasztó, melynek becsült űrtartalma 7-9 köbméter. „A beretkei kohó a maga korában (…) a legalacsonyabb ismert nagyolvasztó, a vasgyár pedig valószínűleg a legrégebbi fennmaradt vashámor Szlovákia területén” – írják.
A Rosszgyárhoz vezető tanösvényről, illetve a romok megmentésére tett első kísérletről Gaál Lajos geológus, barlangász számolt be. Mint elmondta, a Szlovákiai Barlangok Igazgatóságán (SSJ) dolgozott, amely 2011 körül sikeresen pályázott a Bükki Nemzeti Parkkal egy Interreg-projektben, amelyben a természeti értékek turisztikai kihasználása is szerepelt.
A tervei szerint a határ ezen oldalán egyebek mellett kiépítették volna a Peskő-barlangot, a Felfalusi-barlangot, a harkácsi Munuhpestet, ahol szerzetesek laktak a 13. században, illetve a Rosszgyárat és az oda vezető tanösvényt.
Kidolgozták a projektdokumentációt, elkészültek a tervek, a költségvetés, de – mint mondta –, az volt a természetvédelem legrosszabb időszaka, akkora pénzhiány volt, hogy a természetvédelmi őrök a szolgálati autókat is csak akkor tudták használni, ha saját zsebükből tankolták. A Szlovák Köztársaság Állami Természetvédelme (ŠOP SR) és a Környezetvédelmi Minisztérium pénzhiányra hivatkozva ezért elutasította a tervet.
– magyarázta Gaál Lajos. Hozzátette, azóta is kereste a lehetőségeket, hogyan lehetne megmenteni a Rosszgyárat. Ekkor került képbe a Sine Metu.
Orosz Örs, a Sine Metu egyesület elnöke felidézte, egy alkalommal arról kérdezte Gaál Lajost, nem tud-e olyan ügyről, olyan helyszínről, amelyet érdemes lenne megmenteni, de eddig nem sikerült, mire ő azonnal rávágta, hogy ilyen a Beretke határában található Rosszgyár. Később együtt felkeresték az egykori vasgyárat az említett tanösvény mentén, átgázolva a Murány folyón.
Előbb azonban rendezni kellett a tulajdonjogi viszonyokat. A nagy kiterjedésű erdőrésznek, amelyben a Rosszgyár található, csehországi tulajdonosa van, egy műszaki érdeklődésű úriember, akivel viszonylag könnyen sikerült szót érteni. Egyességre jutottak, hogy ha sikerül átminősíteni a területet, azaz erdő helyett hivatalosan is romként tartják azt nyilván, akkor aláírja a kölcsönbérleti szerződést. Kitisztították a területet és a középkori nyomvonalát, majd megtörtént a bemérés. Így jutottunk el a mába.
Mint Orosz rámutatott, általában a jogviszony rendezése a legnehezebb része a hasonló projekteknek. Ez most már mögöttük van, az épület papíron is létezik, ez a határozat jogerőre emelkedett, aláírták a szerződést a tulajdonossal, s így ezzel a területtel 15 éven át az egyesület rendelkezik.
"Ez egy jó példa, amivel újra tudjuk bizonyítani, hogy a Sine Metu egyesület munkája nem egy felhalmozási törekvés, hanem tényleg a köznek való értékmentés, hiszen ez a terület is 15 év múlva automatikusan visszaszáll a tulajdonosára. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy az ott található épített örökséget megőrizzük az utókornak, hiszen történelmünk egy szeletéről van szó" – hangsúlyozta.
Hozzátette, a munka most kezdődik igazából, s igyekeznek a legjobbakkal dolgozni. Úgy tűnik, sikerül egyességre jutniuk Pavol Mrkávek nagyhírű kőművessel, aki a középkori falak és építkezési technikák nagyon jó ismerője, s a felvidéki várak szinte mindegyikén dolgozott már.
Az eddigi projektjeik során használt zsákos, előre elkészített műemlékes habarcsról szeretnének áttérni a maguk által készített, kevert habarcsra. Ennek titkos receptúráját, amiben az oltott mész mellett sok más is van még, a kőműves jól ismeri.
A helyszín különleges, mert ez lehet a legrégibb fennmaradt vashámor a mai Szlovákia területén. Mégis kevesen ismerik. Ezen szeretnének változtatni.
"Nagy út van előttünk. Egy olyan műszaki műemlék születik újjá, aminek tényleg nincsen párja" – mondja Orosz Örs.
A Rosszgyár megmentésénél elsősorban a nagyolvasztóra koncentrálnak majd, a vasgyár többi épületének romjait, amelyekből nem sok maradt fenn, konzerválják. A romfalaknál a tervek szerint csak fugázás, a kavernáknak, a kiromlásoknak a visszafalazása történik majd, illetve stabilizálás, mert bizonyos részeken már annyira alámosta a folyó, hogy egyszerűen muszáj beavatkozni. Vissza szeretnék állítani az eredeti járószintet, s az előkerülő, omlásból származó szabad köveket a nagyolvasztóba fogják beépíteni. Emellett szükség lesz még egy gyalogoshídra, hogy a tanösvényen érkezők száraz lábbal is átkelhessenek a Murány folyón.
Gaál Lajos megjegyezte, a Rosszgyárnál az épületek romjainak megmentése mellett is lenne bőven munka, rendbe kellene hozni a Benedek László és Beretke község által létesített tanösvényt, amelynek táblái már nagyon rossz állapotban vannak, az út is beomlott helyenként.
Emellett meg kéne hosszabbítani az ösvényt egészen Mellétéig, bemutatni az ottani földtani szelvényt, a 150-238 millió évvel ezelőtt itt hullámzó Mellétei-óceán fennmaradt üledékeit a Murány partján.
– jegyezte meg Gaál Lajos geológus, barlangász.
Megjelent a Magyar7 2024/29. számában.
