„Egyedül nem ment volna”
Vallja Kocka Gyula, aki tizennyolc éves korától tagja a Csemadok bényi alapszervezetének, 1991-től napjainkig pedig az elnöke. Feleségével, Katival máig együtt szerveznek, „ötletelnek”. Bény kulturális életének meghatározó személyiségei ők. Kocka Gyula munkája elismeréseként a magyar kultúra napján Csemadok Életmű Díjban részesült. Annak ellenére, hogy komoly beteg, részt vett az átadóünnepségen, hiszen a mai napig együtt lélegzik a Csemadokkal.
Egyedül nem ment volna, kellett ehhez felesége, Kati segítsége, valamint a Csemadok-tagok tevékeny hozzáállása, mondta beszélgetésünk kezdetén.
– És persze őszinte magyar érzelem, amit a családból hoztam. Nagyszüleim inkább vállalták a deportálást, mint a reszlovakizációt – tette hozzá.
Meséli, édesanyja jó kedélyű asszony volt, szerette a magyar nótát hallgatni és énekelni. Édesapjának szintén jó hangja volt, dalolgatott ő is munka közben, majd a legváratlanabb helyzetekben együtt is rázendítettek, még táncra is perdültek. Talán innen a magyar nóta iránti vonzalma.
Kocka Gyula, Gyuszi, ahogy mindenki hívja, a nyolcvanas években kezdte szervezni a magyarnótakört. Többször a Pepes zenekar kísérte a huszonöt énekest. Volt, hogy négyórás műsort adtak a faluban vagy a környéken, mert volt rá igény. Ennek olyan híre és sikere lett, hogy 1998-ban Jákó Vera özvegye, Ábrahám Dezső Jákó Vera díszoklevéllel tüntette ki a nótás közösséget.
– Csókás Feri bácsi, Bény fáradhatatlan néprajzosa megfertőzött a népszokások szeretetével és ápolásának igényével. Feri bá´ és családja benne élt a népszokásokban, a paraszti életben, hiszen még a hetvenes években is gazdálkodtak, az ünnepeket úgy tartották, ahogy a régiek.
A Csemadok felkarolta mindazt, amit képviselt, ötleteit, munkáját; én vittem őt autóval, amikor fellépést szerveztünk. Minden hónapnak megvolt a népszokása, ezeket útmutatásai és forgatókönyvei alapján mind be is mutattuk. Ilyen a farsangi tojásszedés például, aminek csak Bényben van hagyománya, de megtartottuk a regrutatoborzót, az aratási nótákat, táncokat, a szüretet, a karácsonyi szokásokat és még sorolhatnám. Igyekeztem mindent elkövetni, hogy a kurtaszoknyás viseletünket, kizárólag a falunkra jellemző táncokat, valamint népszokásainkat, minél több országban megismerjék. Eljutottunk Magyarország minden tájára, több ízben voltunk Bécsben, Erdélyben a csíksomlyói misén, a Délvidéken, egy nemzetközi projekt keretében Törökországban, Olaszországban, de igyekeztünk a környékbeli meghívásoknak is eleget tenni – sorolja az ünnepelt. Kitér arra is, hogy több ízben szerveztek kabarékat, nőnapi cukrászversenyt, kolbászfesztivált és egyebeket.
Felesége mindig önzetlen segítőtársa volt, népi játszóház-vezetői oklevelet szerzett nyolcfajta mesterség elsajátításával, hogy a fiatalokat is megtaníthassa őseink kézműves technikáira. A kézművesház otthont adott már lengyel népviseleti kiállításnak, tojás-, baba-, gombkiállításnak, borversenynek. Megtanulhatták az érdeklődők, hogyan kell jó házi kenyeret sütni, rétest nyújtani. A táborok alkalmával készültek a falu emlékművei: a deportáltak emlékműve, az emlékfa Szent István tiszteletére, az 1948–49-es forradalom és szabadságharc emlékműve egy pihenőpaddal, az Esterházy János-emléktábla, Csókás Feri bácsi portréja, a Csemadok Kézművesház táblája – ezek mind Buják Vince népi fafaragó keze munkáját dicsérik.
– Alapszervezetünk két leghíresebb filmje: A kurtaszoknyás lakodalom és A kenyér. Az elsőt Vavreczky József és Galán Géza forgatták, országos híre lett, eljutott a Magyarok Világtalálkozójára is. A nagy sikerre való tekintettel Vavreczky József nagyölvedi operatőr biztatott, vágjunk bele A kenyér című film elkészítésébe is, amely a vetéstől kezdve követi a gabona útját az aratáson, az őrlésen, a dagasztáson és a sütésen át a kenyér asztalra kerülésig.
Mindezt korhű ruhákban és eszközökkel jelenítették meg. Az epikus filmet máig oktatófilmként is felhasználják az iskolákban. 2017-ben a Palóc Világtalálkozón Szeder Fábián Közművelődési Díjjal tüntették ki a Bényi Kézművesház csapatát – sorolja a kitüntetett, és hozzáfűzi, rendezvényeik legtöbbjét adathordozókon rögzítették, hogy az utókor tetszése szerint felhasználhassa.
– Annyira lelkesek voltunk a szervezés terén, hogy a legtöbbször épphogy félretoltuk az ebédet, máris mentünk az általunk vagy mások által szervezett rendezvényekre, a megbeszélések néha éjszakába nyúltak, de Katival nagy volt köztünk a megértés, egymást segítettük, ha menni kellett. Mára a testem már elfáradt, ezért a következő tisztújításon már nem indulok az elnöki posztért. Látjuk, a 130 tagú lelkes tagság többsége az idősebb korosztályhoz tartozik, de van két rendkívül tevékeny fiatal család, rájuk lehet a jövőt építeni – zárja szavait Kocka Gyula, aki életműdíjára a saját és a Csemadok-tagok közös munkájának elismeréseként tekint.
