Egy tősgyökeres pozsonyi őszinte vallomásai – beszélgetés Aich Péter íróval
A régi Pozsonyról, versről, prózáról, arról, hogy mennyit és miben változott az élet a szlovák fővárosban egy tősgyökeres pozsonyi költővel, prózaíróval, szerkesztővel tankönyvszerzővel Nagy Erika, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának titkára beszélgetett a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában Bárdos Ágnes előadóművész közreműködésével. A társszervezők a Liszt Intézet Pozsony és a Hagyományok és Értékek Polgári Társulás voltak. Magyarország Pozsonyi Nagykövetsége képviseletében dr. Nagy Márton Gábor beosztott diplomata, helyettes konzul, valamint Venyercsan Pál, a Liszt Intézet igazgatója vett részt a beszélgetésen.
A Brämer-kúriában megvalósult beszélgetés sok mindenre kiterjedt, apropóját pedig Aich Péter tavaly megjelent Profán imák verseskötete és Ovídius visszatér című korábban megjelent könyvének vetítéssel egybekötött bemutatója adta. Pozsony történetéről könyvtárnyi irodalom jelent már meg eddig. Aich Péter könyve, az Ovidíus visszatér mégis újat tud mondani a szerző szülővárosáról.
A bár személyes élményekből indul ki, a könyv mondanivalója univerzális, a hátrányos helyzetbe került, háborús bűnössé vált magyarság szlovákiai sorsáról szól, helyenként nosztalgikus, s gyakran önkritikus hangon: arról, ami egykor Pozsony volt” – olvasható a kötet fülszövegében, amit még Duray Miklós írt a könyv hátoldalára.
A beszélgetés során megtudhattuk, hogyan lett a kiegyezés táján még magyar tudatú városból a mai Pozsony. „Pozsony sokáig többségében németajkú volt, de ezek is magyarnak tartották magukat, mert magyar állampolgárok voltak” – fogalmazott Aich Péter, hozzátéve, a nemzetiség akkoriban nem volt olyan lényeges.
„Mindig olyan nyelven beszéltünk, amit mindenki értett, tehát ha volt nálunk valaki, aki nem tudott magyarul, akkor németül folyt a társalgás” – fűzte hozzá. Mint mondta, a régi pozsonyiak társaságában sohasem érte meg, hogy valamiféle nemzetiségi probléma lett volna. A könyv születése kapcsán a szerző megemlítette, mivel Pozsony annyira megváltozott az utóbbi időben, szükségét érezte, hogy leírja, milyen is volt az a Pozsony, amit ő maga megélt, körülbelül 1945-től 1965-ig.
„A könyv lényegében egy szerelmi vallomás a szülővárosom iránt” – mondta.
Hozzátette, abban a közegben, amelyben akkoriban éltek, meghatározó alapelv volt, hogy légy becsületes ember.
„Ez a miliő mindenképpen hatással volt a fejlődésemre, persze fiatalabb koromban én is rebelliskedtem, de ez a fiatalság része, hogy mindenféle forradalmi dologban gondolkodik” – mondta.
A beszélgetés során szó esett a Pozsonyi Casinóról, az alapításról, majd az újraalapításról is. Megtudtuk, hogy az alapszabályok szerint az alapításakor és még jó pár évig csak a férfitársaság találkozóhelye volt, a második világháború azonban elsöpörte a Casinót is, és a szocializmus dicsőséges építésében ennek nem volt helye, mondta Aich Péter. 1999 szeptemberében nyitották meg újra Frideczky János ötlete alapján.
A beszélgetést egy prezentáció követte, amely a régi Pozsonyba kalauzolt el bennünket, a fotókon keresztül olyan régi épületek közt barangolhattunk, amelyek ma már nem léteznek vagy jelentősen átalakultak. A képek láttán tapintható az érzéketlen rombolás, amelyet Aich Péter szerint a történelmi tudat hiánya okozott.
A prezentáció után a tavaly megjelent Profán imák verseskötet születésének körülményeibe avatta be a résztvevőket a szerző. Bár fiatalként is jelentek meg versei egy antológiában, de nem volt megelégedve az akkori verseivel, így ez a kötet a szerző első verseskötete, amely 12 prózakötet megjelenése után látott napvilágot.
– olvasható a kötet hátoldalán Tamási Orosz János újságíró, szerkesztő, költő tollából.
A kötet versei három ciklusra tagolódnak, a Siralmak ciklus az első, a modern formájú és balladisztikus tartalmú Balladák című ciklus adja a kötet második részét.
– mondta, hozzátéve, egy kicsit helyrepofozta azokat és újakat is írt hozzájuk, így született meg ez a lírai ihletésű balladákat tartalmazó ciklus. A harmadik ciklus egy tibeti performansz, amelyet egy fiatalon meggyilkot dalai láma könyvecskéje ihletett, aki nappal dalai láma volt, éjszaka pedig kocsmatöltelék, aki gyönyörű verseket írt, tudtuk meg a szerzőtől. Aich Péter versei többnyire rövidek, sokszor csak négysorosak.
– fogalmazott a szerző, hozzátéve, úgy véli, hogy minden mű mást-mást mond mindenkinek, más hatással lehet mindenkire.
A szerző további terveibe is betekintést nyerhettünk, elkészült egy további kötete, ami már a kiadónál van és a megjelenésre vár, valamint egy esszéköteten is dolgozik.
