Egy történelmi és bűnös városrész újjáéledése
Talán Pozsony egyetlen városrészének sincs olyan rendkívüli története, és nem befolyásolta olyan jelentős mértékben a város arculatát, mint a hírhedt Vödric. A fővárosnak a múlt század nyolcvanas-kilencvenes éveiben ide betelepült lakói közül már csak kevesen tudják, hol is volt egyáltalán ez a dunai halászok és molnárok hajdani települése, amely később már a város részeként bordélyházaival vált hírhedtté.
A vár alatti középkori település a nevét az Óváros nyugati kapujáról kapta – ezt hívták Vödric-kapunak. A Vödric-kapu a négy fő városkapu egyike volt, és egyebek mellett állami protokolláris feladatot is betöltött. Ezen a kapun keresztül érkezett Pozsonyba az uralkodó, ahol a városi tanács képviselői fogadták és átadták neki a város kulcsát. Így ment át ezen a kapun 1434-ben Luxemburgi Zsigmond király is.
A Vödricben (szlovákul: Vydrica) lakó dunai hajósok speciálisan kialakított csónakjai a part közelében horgonyoztak, s a csónakfenéken lévő lyukakon keresztül dobálták hosszú zsinórjaikat a vízbe, hogy azzal halakat fogjanak. A környéken akkoriban mozgalmas volt az élet. A Haltéren szervezett halpiacok voltak, olyan kocsmák, fogadók sora várta itt a helyi lakosokat, mint a Fekete Oroszlán, az Aranylámpa, a Zöld Fa vagy a Fehér Farkas. A part mentén a 15. századtól épültek vízimalmok, amelyekből a 19. század elején itt már húsz körül volt. Az itteni élet hátrányát jelentették viszont az ismétlődő árvizek, amelyek gyakran elöntötték az egész Váralját.
A kommunista rezsim dilettantizmusa és a történelemhez való viszonyulása miatt a Váralját azonban a múlt század hatvanas éveiben ledózerolták, amihez az indokot az Új híd építése adta. Ám már 1948-ban szocialista határozat született arról, hogy ezzel a városrésszel kezdeni kell valamit, mivel építési, higiéniai és erkölcsi szempontból is ez a város legkárosabb része. A jelentés szerint „hosszú ideje csak ideiglenes lakók lakják, az ottani lakosság jelentős részének nem volt állandó munkaviszonya, és legtöbbször illegális és erkölcsileg megengedhetetlen eszközökkel tartotta fenn magát”. A valaha élettel teli Vödric helyén így évtizedekig csak a gaz nőtt. Ahol azelőtt nagy valószínűséggel kelták (az építkezés során talált leletek bizonyítják), majd dunai hajósok és molnárok éltek, a hajléktalanok otthona lett. A magasba emelkedő büszke vár látványa mellett a szemnek iszonytató volt látni ezt a pusztulást.
Ezen az egyedülálló történelemmel bíró, évtizedekig elhanyagolt területen most egy teljesen új negyed emelkedik ki. Az új Vödric arculata napról napra változik, a fejlesztés első szakaszának eredményeit október elején nyílt napok keretében mutatták be. A Vydrica Development fejlesztője, Juraj Ťahún azt ígéri, az év végéig átadásra kerülnek a felépített épületek.
Az építkezés első szakaszát az eredeti tervek szerint már két évvel ezelőtt be kellett volna fejezni, ám maga az építkezés csak 2022 elején indult, több éves előkészületek után. A szóban forgó területen, az ún. kúriák (az eredeti épület megmaradt maradványai), a Várdomb, a Víztorony és a Svoboda rakpart között már felépült az első négy objektum, amelyek összesen két, illetve három új utcát alkotnak, parkokat és egy teret. Az évtizedekig parlagon álló területnek a történelmi belvárossal való egyesítése által létrejön egy élettel teli köztér Pozsony lakói számára, és kibővül a korzó.
Elkészültek az első szakasz épületeinek homlokzatai is, amelyek az óvárosi léptéket másolják és tartják tiszteletben. Az anyaguk kizárólag nemesvakolat, kőburkolat és tégla, teszi hozzá a fejlesztő, aki pozitív lépésnek tartja az utcai világítás olyan jellegű megoldását is, hogy az ne okozzon akadályt egy-egy séta során. Kihelyezték már a víz-, hulladék- és villanycsatlakozó dobozokat is a rendezvények alatt felállítandó esetleges standokhoz. Ťahún szerint 90-95 százalékban elkészültek a parkterületek is. Az első, a Kempelen-park a Vödric-projekt nyugati szélén van, itt is létrehozták már a zöldfelületet, de a pozsonyi származású nagy feltalálóra vonatkozó játékos oktatóelemeket is elhelyeztek itt a gyerekek számára, valamint a Kempelen Farkas által tervezett vízvezetékre utaló emlékművet is itt helyezték el. A másik zöldövezet a Žižka utca Svoboda rakpart felőli bejáratánál van, amely egyfajta zöld sziget lesz, vízvisszatartó intézkedésekkel.
Az építkezés első szakaszának kiemelkedő eleme az a két műemlékké nyilvánított jégverem is, amelyek a fejlesztő szerint érzékeny felújításon estek át. Régebben a Dunából származó jég tárolására használták őket, és természetes hűtőként szolgáltak. A várhegy vödrici lejtőjén található jégvermek és a föld alatti tárolótérrendszer a fejlesztő szerint az ilyen típusú objektumok legjobban megőrzött példányai közé tartoznak, amelyek a középkortól a polgári építészet gazdasági hátterét képezték. Külön értékelendő, hogy négy nyelven, szlovákul, angolul, németül és magyarul is helyeztek el itt információkat róluk.
A lakosság egy része az építkezés kezdete óta bírálja a projektet, amit a feltárt várhegybe harapó nehézgépek drámai látványa csak tovább fokozott. Ám a Vödric még csak most kezdi megmutatni igazi formáját, amikor is majd érdemi vitát lehet folytatni ennek a projektnek a minőségéről.
