Duray-kötet: A felvidéki magyarság szubjektív társadalmi és politikai korrajza
Hogyan lett a Kutyaszorítóból Nyakörv? A címet még maga Duray Miklós adta a róla szóló könyvnek, sajnos azonban a vele készített interjúkötet megjelenését a 2022 decemberében elhunyt politikus már nem élhette meg. A 2023-ban megjelent interjúkötetet Gyurcsík Iván, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Kisebbségpolitikai Kutatóműhelyének vezetője szerkesztette nyomdakész állapotba, aki Duray pályatársa, az Együttélés politikai mozgalom társalapítója volt. a Pozsonyi Casino és a Liszt Intézet Pozsony közös szervezésében ezt a tartalmas kötetet mutatta be a szerkesztő a pozsonyi közönségnek.
„Személyes vallomás ez, de egyben – 1945-től, Duray születésétől haláláig – a felvidéki magyarság szubjektív társadalmi és politikai korrajza: kíméletlenül őszinte, főhőse „hajthatatlan és hajlíthatatlan”, kritikus önmagával és azokkal szemben, akik a közösségi jogvédelem helyett – sokszor a közösségi érdekek fügefalevele mögé bújva – az egyéni érdekérvényesítést részesítik előnyben” – olvasható a kötet bevezetőjében Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottsága elnökének tollából.
Mivel mindig kimondta, amit gondolt, sokan nem kedvelték, a szlovák–magyar viszonyok rendezésében megosztó személyiségnek tartották, amire a szlovák média jó része évtizedekig nagyban rá is játszott. Persze, Duray nézeteivel lehet egyet nem érteni, lehet azokkal vitázni, de elvitatni, hogy évtizedekig a felvidéki magyar politikai élet meghatározó személyisége volt, nem lehet.
A kötetből sok mindent megtudni Duray személyéről, tevékenységének egyes stációiról, de politikai üzenetei is megfogalmazódnak benne, tudtuk meg az előadótól. Gyurcsík Iván szerint
Durayról kevesen tudják, hogy eredetileg régész vagy néprajzos szeretett volna lenni, de ezt az akkori rendszer nem tette számára lehetővé,
így aztán végül természettudományi érdeklődése a geológusi pályára vezette. Fiatalabb korában szenvedélyes hegymászó, sőt néptáncos is volt (ami engem személy szerint igencsak meglepett, valahogy a mindig mélyenszántó, komoly témákat boncolgató Durayról nehezem tudom elképzelni, amint pörge kalapban egy vidéki kultúrház kopott pallóján bokázik).
„Duray Miklóst, a felvidéki magyarok börtönbüntetést is felvállaló legendás jogvédőjét, a Charta 77 aláíróját, a nemzetpolitika egyik meghatározó gondolkodóját, parlamenti képviselőt, címzetes egyetemi docenst, közírót nem kell különösképpen a pozsonyi hallgatóságnak bemutatni” – kezdte előadását Gyurcsík Iván, hozzátéve, a politikus vallomásait, tanúságtételét, üzeneteit tartalmazza ez a halála előtti utolsó években vele készített beszélgetésekből álló posztumusz kötet, amelyek során beszélgetőtársa Gecse Géza volt.
Duray fiatal korától részt vett a szlovákiai magyar szerveződésekben, a prágai tavasz leverését követően a közéleti tevékenységektől eltiltották, jogvédő tevékenysége miatt a múlt század nyolcvanas éveiben 470 napra be is börtönözték, emelte ki életrajzából egyebek mellett az előadó.
– mondta Durayról Gyurcsík.
Maga a kötet nyolc fejezetre tagozódik és egy képmelléklet is található a kötet végén.
– írja róla Németh Zsolt. Az előadó szerint bár Duray az egyéni sorsán keresztül láttatja velünk ezt az időszakot, de ez a mi életünk is. Mindannyiunk, akik itt vagyunk sok vonatkozásban magunkra ismerhetünk az akkori történésekben” – fűzte hozzá az előadó.
A kötet beszélgetéseiben szó esik a losonci és füleki évekről, 1956 és 1968 tanulságairól, az egyik fejezet reflexiókat tartalmaz a Jogvédő Bizottság tevékenységétől a politikusok felelősségéig, s kitér az ügynöklistára is, amelyben Duray neve is szerepel ellenséges személyként. Szó van a kötetben az Együttélés megalakításáról, valamint a magyarországi politika és a szlovákiai magyarok kérdésköréről is. Ennek kapcsán Duray ezt mondja:
Csak a Magyar Írószövetségben lángolt a nemzet mécsese, nemcsak 56-ban, hanem később is, a hetvenes és a nyolcvanas években. De a rendszerváltás után ott is kihunyóban van. Erdély iránt mindig nagyobb volt az érdeklődés, mint a többi elszakított terület magyarsága iránt, de a Romániához csatolt magyarok ügyét sem tudták Magyarországról előremozdítani.”
A reflexiók fejezetben szó esik a komáromi nagygyűlésről is, ennek kapcsán Duray így vall:
– idézte Duray szavait az előadó.
A beszélgetések során szóba került továbbá a felvidéki kudarc is, nem is egy, hanem mindjárt három, és természetesen Duray – mondhatni – vesszőparipája – a stratégiai gondolkodás szükségessége is. A kötet címadója a Hogyan lett a Kutyaszorítóból Nyakörv? c. fejezet volt. Ez Duray több mint négy évtizede megjelent könyvének, a Kutyaszorítónak a titkosszolgálat által félrefordított szlovák címére utal (Psí obojok), ami korántsem azonos a magyar címmel, hiszen a kutyaszorító olyan helyzetre utal, amelyből nincs menekvés.
– mondta az erről szóló beszélgetésben Duray az 1983-ban megjelent kötete kapcsán, amely saját bevallása szerint nem kiadásra készült, csak információnak szánta bebörtönzése esetére. A könyv második kötete 1989-ben jelent meg, amely első vizsgálati fogságának történetét dolgozta fel. A második vizsgálati fogságáról is tervezte, hogy könyvet ír, de a Kutyaszorító 3 nem készült el, tudtuk meg az előadótól.
„Emberi tartásban, éleslátásban, a közösséghez, a nemzethez való hűségben elméletben Duray Miklós felért a csúcsra, a gyakorlatban hatalmi ellenszél, árulások, emberi gyengeségek, olykor téves személyi döntések eredményeként nem ért, nem érhetett, nem engedték, hogy felérjen a közössége és a maga számára megálmodott csúcsra” – írta róla Németh Zsolt, aki szerint állításait lehet vitatni, nem lehet azonban kétségbe vonni Duray őszinteségét, közössége, hite, és a demokratikus polgári értékrend iránti elkötelezettségét, tetteivel bizonyított emberi tartását.
