A méltóságteljes megemlékezést a Nagyrőcei járásban fekvő település önkormányzata, a Dereski Magyar Tannyelvű Alapiskola, valamint a Csemadok Tornaljai Területi Választmánya közösen szervezte. A helyi községháza épületén található Dúdor István emléktáblája, amelyen ez alkalomból koszorúkat helyeztek el.
Ünnepi beszédében Dusza Mária polgármester rámutatott, Dúdor Istvánt lázadó, fékezhetetlen természete mindig arra késztette, hogy azt csinálja, amit akar, amit ő szeret, nem tűrte a kötött, előírt dolgokat és a szabályokat. Alkotásai viszont magukért beszélnek, megmutatják a gondolkodó embert, a gömöri táj szépségét, dombjait, lankáit, virágait.
Dúdor István síremlékénél Kovács Magda írónő, a festő jóbarátja tartott beszédet, majd szentmisére is sor került a Szent Mihály katolikus templomban.
Különös ember volt, rendkívüli tehetség, úgy is mondhatnánk, hogy őstehetség. Mintha a szülőföld ősereje egyszerűen összesűrűsödve átszállt volna belé, s ez a hatalmas tehetség egyszerre jelentett számára áldást és átkot, szerencsét és nagy terhet. Sorsa mindvégig magában hordozta végzetét. Állandóan úton volt, mint egy vándormadár. A külső burok, amit láttak belőle az emberek ugyanakkor megtévesztő volt. Az emberi tisztaságáról és arról, hogy milyen volt az ő lelkivilága, leginkább a festményei árulkodnak – fejtette ki Kovács Magda, hozzátéve, hogy azért fontosak az ilyen megemlékezések, azért fontos átadni a történeteket a fiatalabbaknak, mert a még élő emlékezőkből, barátokból egyre kevesebb van."
A dereski alapiskolában, a megemlékezés jegyében alkotói hetet tartottak, amely során a diákok különféle képzőművészeti technikákkal dolgoztak. Az elkészült alkotásokból nyílt tárlat szintén megtekinthető volt az egyik osztályteremben. November 29-én pedig a tornaljai Rákóczi Magyar Házban tartanak egy kiállítással egybekötött emlékestet a festő életéről és örökségéről.
Dúdor István 1949. november 11-én született Deresken. Bacskai Bélánál és Szabó Gyulánál tanult magánúton. A prágai Képzőművészeti Akadémiára érettségi nélkül jutott be, majd 1979-ben František Jiroudek mester tanítványaként végzett. Művészi kifejezési módját elsősorban a tájképfestésben, a gömöri táj bensőséges ábrázolásában találta meg. Szlovákia számos városában, köztük Komáromban, Pozsonyban, valamint Prágában is volt egyéni tárlata. Művei megtalálhatók a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában, a komáromi, a losonci és a rimaszombati múzeum gyűjteményében és számos magángyűjteményben. Ikaros című festménye saját életének szimbóluma is egyben. A gömöri festőt 1987 nyarán ölték meg Tornalján, mindössze 37 éves volt.
Megjelent a Magyar7 2024/48. számában.
