Dessewffy Arisztid sírboltja - Margonya
A 13 aradi vértanú közül hárman születtek a Felvidéken. Aulich Lajos, a szabadságharc utolsó hadügyminisztere Pozsonyban, Lahner György, a hadügyminisztérium tüzérségi és felfegyverzési osztályának vezetője Necpálon és Dessewffy Arisztid, aki a Felső-Magyarországi Hadtest parancsnoka volt, Ósvacsákányban.
Dessewffy Arisztid magyar evangélikus nemesi család sarja, tanulmányait Kassán és Eperjesen végezte. 18 éves korában jelentkezett a császári hadseregbe. Leghosszabb ideig az 5. (Radetzky) huszárezredben szolgált. 20 évig szolgált a császári hadseregben, majd kapitányi rangban nyugalomba vonult.
Az 1848-as forradalom kitörése után önként szolgálatba lépett, először a nemzetőrség parancsnoka lett, majd alezredesként a felső-tiszai hadtest dandárparancsnokává nevezték ki. A kassai és a tarcali ütközetek után ezredessé, a váci csatában tanúsított hősiességéért a lovashadosztály parancsnokává, később a IX. hadtest tábornokává nevezték ki.
Hadtestével jelen volt Buda ostrománál. Július elejétől a felső-magyarországi hadsereg lovassági főparancsnokaként feladatul kapta az orosz sereg akadályozását. Végül részt vett az augusztus 9-i vesztes temesvári csatában. Lehetősége lett volna Törökországba menekülni, de a világosi fegyverletétel után Karánsebes mellett ő is letette a fegyvert.
A sírboltot a 20. század folyamán többször feltörték és szinte mindent elvittek, a csontokat szétszórták. A sírboltot csak 1988-ban hozták rendbe a Csemadok tagjai, majd Magyarország támogatásával megtörtént a sírbolt teljes felújítása is. A sírbolt falán egy dombormű ábrázolja a tábornokot, alatta egy magyar és szlovák nyelvű felirat látható:
a szabadságharc vértanúja 1802-1849
A haláltól nem félek.
Sok ezer halál lebegett körülöttem a csatában.
Az MNK Kulturális Minisztériuma
A sírbolt minden év március 15-én és október 6-án a felvidéki magyarok egyik zarándokhelye.
Megjelent a Magyar7 2023/27. számában.
