Csontváry és a gácsi gyógyszerészek
A napokban mutatta be Puntigán József losonci helytörténész, író a Fejezetek Csontváry és a gácsi gyógyszerészek életéből című könyvét a losonci Nógrádi Könyvtárban. A teljes színnyomású 112 oldalas kétnyelvű, magyar–szlovák kötetet több mint 200 fotó és dokumentum teszi még hitelesebbé. A szövegeket a Nógrádi Könyvtár egyik munkatársa, Denisa Šebová fordította szlovákra.
Nógrád képzőművészetének történetében különleges helyet foglal el a gyógyszerészből lett festőművész, Csontváry Kosztka Tivadar művészete. A kisszebeni születésű festőművész 1880 októberében az iglói gyógyszertár előtt olyan misztikus élményt élt át, amely alapjaiban megváltoztatta az életét. Hogy festői pályára léphessen, a jó megélhetést jelentő gyógyszerészi hivatását elhagyta, a biztosat a bizonytalanra váltotta, és bár vágyott rá, életében nem volt része elismerésben. Halála után több évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy művészi munkássága az őt megillető helyre kerüljön.
Puntigán József közel 40 éve foglalkozik Csontváry Kosztka Tivadarral. Mint mondta, ahogyan a festő élete több részletét is a titokzatosság homálya fedi, úgy azt is, hogy miért Gácson nyitotta meg a gyógyszertárát. Feljegyzéseiben és a művészetét bemutató könyvekben jobbára csak az olvasható, hogy Gácson 1884 és 1894 között készült festői hivatására. Tény azonban, hogy a nógrádi kisközség egészen a haláláig meghatározó szerepet töltött be az életében.
1886 és 1887 fordulóján egymás után három konfliktusba keveredett, aminek az lett az eredménye, hogy gyakorlatilag felhagyott a közéleti tevékenységgel. Megjelentek még hirdetései a losonci lapokban, és ő maga is részt vett különféle rendezvényeken, sőt némelyiket támogatta is, de 1891-ben kilépett a Felső Nógrádi Magyar Kulturális Egyesületből, és ezzel teljesen a saját útját kezdte járni. Ez azt jelenti, hogy a festészettel komolyabban kezdett foglalkozni. Az 1891-es év abból a szempontból is érdekes, hogy akkor adta bérbe a gyógyszertárát, és a bérleti díjból befolyt összegből finanszírozta a tanulmányait, utazásait.
Puntigán József érdeklődése középpontjában először a világhírű festő nógrádi élete és tevékenysége állt, de ez fokozatosan kiterjedt a hozzá köthető mai szlovákiai és magyarországi településekre, személyekre, családi és egyéb kapcsolataira. Ennek fontos része, hogy kezdeti kutatásainak a megállapításait a később szerzett adatok és információk több esetben felülírták, bővítették.
Csontváry az általánosnak egyáltalán nem nevezhető élete során kialakított egyfajta misztikumot maga körül, amit később a vele foglalkozó kutatók tovább erősítettek. Néha talán túlzottan is.
– Részt vettem a festményeiből összeállított 2023-as budapesti kiállítás részeként megrendezett beszélgetésen, amelynek előadói szinte egyhangúlag állapították meg, hogy jó lenne lebontani ezeket a misztikumokat, és az életét a maga tényleges valóságában feltárni. Ennek én nagyon örültem, mert én is így gondolom, és ezen az alapon, a valóságból kiindulva foglalkoztam és foglalkozom vele. Számomra rendkívüli megtiszteltetés, hogy az egyre bővülő kutatásaim során személyesen ismerhettem meg a Csontváry-életmű számos kutatóját és őrzőjét, Romváry Ferencet, Czakó Ferencet, Bellák Gábort, Gerlóczy Gábort, Nagy Andrást, és még sorolhatnám, akiktől sok segítséget kaptam és kapok jelenleg is. Meg kell említenem a kisszebeni Antónia Iľkivová tanárnőt, az ottani Csontváry emlékek őrzőjét és ápolóját, valamint Székely Sándor és Cornidesz Károly gyógyszerészek ma élő utódait, akiktől szintén sok érdekes információt kaptam – avatott be Puntigán József.
A most bemutatott kötet a helytörténész több mint 400 oldalnyi adatot és információt tartalmazó, a festőről szóló kéziratának csak egy részét tartalmazza. Hangsúlyosan Csontváry gácsi gyógyszertárának történetére, az abban dolgozó gyógyszerészekre és életükre összpontosít.
A kötetben helyet kapott egy Csontváry életútját felvázoló fejezet is, amely Kisszebentől Gácsig majd Gácstól Budapestig követi azt az utat, melyet a különc művész bejárt. Ugyancsak önálló fejezet ismerteti azokat az általa ismert festményeket, melyek a gácsi padlásról kerültek elő. Csontváry ugyanis két helyen őrizte a festményeit. Az általa jónak tartott képeket Budapesten, az általa rossznak tartott képeket pedig a gácsi gyógyszertár egyik elkerített részébe, a „baglyok és denevérek” társaságába száműzte.
– Utóbbiakat egyetlen kiállításán sem szerepeltette, róluk rajta kívül csak az épület bérlőinek, majd tulajdonosainak volt tudomása. A Csontváry-hagyatékot, benne a festményeket megmentő Gerlóczy Gedeon, illetve az általa is megbízott kutatók csak az 1920-as évek közepe táján szereztek tudomást a gácsi padláson elhelyezett festményekről. A két helyszínnek meghatározó szerepe van a Csontváry-festmények azonosításában is – teszi hozzá Puntigán József.
A kötet tartalmaz kevésbé ismert információkat is a világhírű festőről, például az eperjesi, a (poprád-)felkai és a selmecbányai tartózkodásáról, de érdekesek a család recski vonatkozásai is.
– A könyvet igyekeztem tudományos hitelességgel összeállítani, de mivel a nagyközönségnek szánom, olvasmányosan írtam meg, tehát bárki a kezébe veheti és olvashatja. Nem tartalmaz láb- és végjegyzeteket, a forrásokra való utalások beépültek a szövegbe, illetve a képi anyagokhoz írt ismertető magyarázatokba. Reménykedem, hogy a bevezetőben említett sokkal részletesebb kézirat is napvilágot lát majd egyszer – zárta a helytörténész.
