Csipketojásokban megnyilvánuló kreativitás
Hinzellér László, a helyi Csemadok elnöke hívta meg Szőgyénbe Szabó Ádám csipketojás-készítő mestert és tárlatát. Nem véletlenül éppen a nagyhéten, hiszen a lélek csendjéhez és a húsvéti ünnephez méltó formai szépségre talált benne.
Szinek Gizella, a komáromi magyar gimnázium nyugalmazott tanára a kiállítás létrejöttének egyik segítője volt. Bevezető gondolataiban így fogalmazott:
Szabó Ádám így emlékezik vissza a kezdetekre:
„15-16 évvel ezelőtt kaptam egy hobbifúrót a fiamtól ajándékba. Fogalmam sem volt, mit kezdjek vele. Az interneten keresgélve bukkantam rá egy oldalra, ahol kifúrt tojásokkal foglalkoztak. Rögtön megtetszett. Elkezdtem magam is próbálkozni – eleinte tízből nyolc összetört. Akkor értettem meg igazán, hogy bár van egy mondás, miszerint minden tojás egyforma, ez valójában nem is állhatna távolabb az igazságtól. Vannak vékonyabb, vastagabb héjú, más formájú, különböző árnyalatú tojások. Van, amelyiken kétezer lyuk is van – azt már szinte lélegzet-visszafojtva kell kezelni, nehogy összeroppanjon. A munkát mindig a legkisebb fúróval kezdem, aztán jöhet a közepes, végül a nagyobb. A kész csipkés tojásokat ecetbe teszem, hogy szépen kifehéredjen, a belső hártyát pedig csak a Savo tudja teljesen lemarni.”
A gyerekek csillogó szemmel figyelték, ahogy a mester bemutatta a csipketojás-készítés lépéseit. Eközben locsolóversek csendültek fel, kacagás és felszabadult ünnepi hangulat járta be a termet – mintha a tavasz lelke is velünk lett volna.
