Csallóközi tájakon: Galambok és lovak a falu szélén
Lassan tíz esztendeje, hogy megnyílt a kerékpárút Vásárútról Csallóközkürt és Nyárasd irányában. Sokat tologattuk rajta gyermekeinket, különösen Nyárasd felé, a nagyszülőkhöz. Ahogy teltek a hónapok, feltűnt, hogy a főút végén, a régi lestrapált ház egyre csak csinosodik. Kisvártatva lovakat pillantottam meg az átlagosnál nagyobb telken és észrevettem, hogy van galambdúc is. Mint kiderült, komoly versenyzők laknak ott. Igen, a galambház lakóiról van szó.
Novemberben, napközben esély sincs bejutni a portára, a házaspár többszöri egyeztetés után este hétkor fogad. Ahogy bekukkantok az udvarra, úgy érzem magam, mint egy időutazó, akit száz évvel repített vissza az időgép. Már sötét van, de így is szembeötlő az impozáns méretű galambdúc az udvar közepén. És lőn világosság, Sándor, a családfő meggyújtja a lámpát, bemehetünk. A galambok illedelmesek, jól viselkednek, cseppet sincsenek megszeppenve, hiszen „élsportolók”... A karám azonban üres, a lovak most máshol pihennek. Nyárasdon, a régi szövetkezet másfél hektáros területe pont ideális számukra.
Borovsky Lázár Éva, aki jelenleg üzletvezető Dunaszerdahelyen, férjével több mint 15 éve költözött Vásárútra, miután kinőtték a dunaszerdahelyi lakásukat. Egyszer Nyárasdon voltak szilveszterezni, és Sándor, odafelé menet, titokban kinézte a főút melletti házat. Tudta, hogy eladó, és látta, hogy nagy a kert. Január harmadikán már a régi tulajdonossal kávéztak... Így kerültek Vásárútra.
"A férjem egyúttal kijelentette, hogy ha neki egyszer családi háza lesz, akkor lova is lesz. Az igazat megvallva akkor még nem hittem, hogy ezt komolyan is gondolja" – idézi fel a kezdeteket Éva. Férje, Sándor, magyar állampolgár, Isaszegről származik, és az öccsével otthon már vagy három évtizede kezdte el a galambászást, amit Vásárúton végre folytathat. Civilben kőműves, Pozsonyban dolgozik, minden nap ingázik. A költözésük után jó pár évvel Sándor gondolt egyet, és megvalósította álmát, hozott három csikót: Dámát, Dórit és Démont. Ez öt éve történt, időközben Dámát eladták, a másik kettőnek pedig tavaly és idén is születtek csikói. Az ideiek pár nap különbséggel jöttek a világra. Hét hónaposak, már „le vannak sütve”, nóniuszok (a sütés a lovak azonosítására szolgál, a szerk. megj.).
"Mindkettő születését végigültem, de a folyamat szerencsére gyors volt. Fontos a vérvonal, én csak fajtatiszta lovakkal foglalkozom, de csupán hobbiból, mivel nagyon szeretem a lovakat. Egyelőre nincs velük konkrét tervem, a lényeg, hogy itt vannak, velük lehetek. A „sütést” végző lófelügyelő szerint ezek a friss csikók sokkal szebbek az átlagnál, csak egyszerűen nincs időnk arra, hogy kiállításra vigyük őket" – jegyzi meg a büszke gazda.
Őshonos magyar lófajtáról van szó, de ameddig mének, addig csak ménszemlére vihetők, arra is csak 3 éves kor után. Tenyészállat szemlén beutalóval lehet részt venni, ennek megszerzése azonban nem egyszerű. Egy ilyen szemlén hat lószakértő mér mindent, a csűdöt, a lábszárt, derékövet, nyakat, a szügy vastagságát. Ha küllemben minden kritériumnak megfelel a csikó, akkor tenyésztésre javasolt minősítést kap, az értéke is megnő, jobban odafigyelnek rá, „magasabb körökben” mozoghat a ló.
Tavaly Sándor úgy döntött, eladja a lovait. Feladott egy hirdetést, és előzetes egyeztetés nélkül egyszer csak kapott egy telefont, hogy két illető Kézdivásárhelyről már félúton van a lovakért. Furcsa volt számára, de gondolta, jó, legyen.
A vevők 900 km-t utaztak, egyből lószállítóval, begurultak az udvarra este kilenckor. Sándoréknak akkor kezdett gyanússá válni a dolog, amikor elkezdtek alkudozni, telefonálgatni. Kiderült, lókupecekről van szó.
"Mondom nekik, sztornó! Aki a lovakat elviszi, az legalább ugyanúgy szeresse, mint mi. A kancában meg már ott volt a kiscsikó, az nem bírt volna ki 900 kilométert, mert ezek egyenesen, pihenő nélkül vitték volna az állatokat magukkal. Majdnem ki kellett dobnom őket. Még nekik állt feljebb, hogy ebből mekkora káruk származik. Megáll az ész..." – fejezte be a nem mindennapi történetet Sándor.
A tízéves Fanni akkor tanult meg lovagolni, amikor járni.
Nem lenne gond számára elügetni Nyárasdra és vissza, de a szülőknek is az a véleménye, hogy egyedül lovagolni nagyon veszélyes és felelőtlen dolog, hiszen bármi megtörténhet; egy váratlan zaj vagy villanás hatására a ló megbokrosodhat és máris ott a baj. A lovak pucolásában és ápolásában azonban rendszeresen részt vesz. Van viszont közös hobbija az anyukájával, ez pedig a rajzolás. Éva pár éve elvégzett egy „jobb agyféltekés rajzkurzust”, ahol napok alatt megtanult rajzolni, és tudását tovább-adta a lányának.
Sándornak van vagy százötven galambja, amelyek nem a szépségükkel, hanem a gyorsaságukkal versenyeznek. A galamb egyik lábán van a galambszövetség gyűrűje, amivel azonosítható a madár, a másikon pedig a chipgyűrű, amely rögzíti a galamb mozgását és hazaérkezését. Nem lehet csalni, a szoftver nem engedi. Az idei év nagyon jól sikerült Sándor számára, több mint tíz trófeát is begyűjtött.
– mondta Lázár Sándor.
10 óra 3 perckor az első három galamb vissza is érkezett, mégpedig Sándor 48 galambjából az első három! A legjobb tízben hat galambja szerepelt, s mivel a csapatverseny hét galambról szól, így azt is megnyerte, ugyanis a 13. galamb is az övé volt! Amikor Sándor kinyitotta a kamrát, megdöbbentem, mert nem lekvárok vagy befőttek sorakoztak a polcain, hanem a galambok eledelei, vitaminjai, táplálékkiegészítői. Laza természetességgel mondta, hogy ugyanolyan élsportolók ők, mint az olimpikonok, akik megfelelő értend és edzés nélkül nem állíthatók „csatasorba”, s versenyeket sem tudnának nyerni. A legfontosabb azonban az, hogy szeressük, amit csinálunk, magyarázta Sándor.
