Csallóközben itthon, Erdélyben otthon
A Sikabony Polgári Társulás és a Biró Márton Polgári Társulás szervezésében a tavasszal felavatott Sikabonyi Gálffy Ignác Közösségi Házban került sor arra a vetítéssel, zenével és csipetnyi kulináris élvezettel megspékelt bemutatóra, amely során az erdélyi Désről húsz éve Dunaszerdahelyre települt tanár, Klőr Levente beszélt mindarról, amit szűkebb és tágabb pátriája adhat az odalátogatóknak.
Levente még középiskolás korában, Lédecen, egy nyári cserkésztáborban találkozott későbbi feleségével. A házasságkötés után egy évig Erdélyben éltek, de mivel akkoriban Románia még nem volt EU-tag, így nehéz volt a megélhetés, végül úgy döntöttek, hogy a Felvidéken telepednek le. Akkoriban a rossz gazdasági körülmények miatt nagyon sokan elhagyták Romániát, de az utóbbi időben tapasztalható fellendülés a románok mentalitására is pozitívan hat. Elég csak Kolozsvárt említeni, ahol a magyargyűlölő Gheorghe Funar polgármesterkedése óta nagyot változott a világ, mégpedig jó irányba.
Az előadás előtt Fodor Mihálytól, a Sikabony Polgári Társulás elnökétől megtudtuk, hogy a Sikabonyi esteket a Biró Márton Polgári Társulással közösen, a lokálpatriotizmus erősítése céljából szervezik.
Klőr Levente először szülővárosáról, Désről beszélt, ahol a magyarság szórványban él, de az összetartásuk figyelemre méltó. Ez az összetartás, a magyar kultúra és a hagyományok tisztelete a vallási szokásokban, illetve a mindennapi életben valamennyi romániai magyar régióra jellemző és sokkal erősebb, mint mifelénk.
Az előadó szót ejtett azokról a helyekről, nevezetességekről, amelyeket legalább egyszer mindenképpen látnia kell, sőt át kell élnie annak, aki Erdély felé veszi az útját. Legyen szó Déváról, Segesvárról, a vajdahunyadi várról, a korondi kerámiakészítőkről, a Gyilkos-tóról, a Fogarasi-havasokról, az ezeréves határról, a sóbányákról, a bobpályákról, vagy Csíksomlyóról, amit nemcsak pünkösdkor, hanem más időpontban, a maga nyugalmában is látni és érezni kell legalább egyszer.
Erdélyben rengeteg látnivaló van, de Levente szerint az élmény csak akkor lesz teljes, ha az ottani emberekkel is találkozunk, ott ugyanis mindenki testvérként tekint a másik magyarra, de az idegen ajkú turistákkal is nagyon barátságosak.
A vallási felekezetek is jól megférnek egymás mellett, legyen szó katolikusról, reformátusról vagy unitáriusról. Az erdélyi ízek, a székely gasztronómia különösen nagy figyelmet kapott az előadás folyamán. Mindenképpen megéri befizetni egy esztenalátogatásra, hiszen a fejősjuhászattal kapcsolatos szállásgazdaságok általában saját sajtokat is termelnek, lehet kóstolni és vásárolni is belőlük.
Ahogy újra népszerűek lettek a háztáji manufaktúrák termékei, ismét egyre többen állnak juhásznak, pásztornak, nyilván azért is, mert már anyagilag is jobban megbecsülik ezt a munkát, tudtuk meg Leventétől, a dunaszerdahelyi Közös Igazgatású Szakközépiskola tanárától, aki az iskolában rendszeresen szervez tanulmányi utakat az erdélyi régiókba. Ezenkívül nyaranta a barátainak, ismerőseinek szervez hangulatos kirándulásokat a szülőföldjére.
Az előadó szerint 2024-ben jóval nehezebb lekötni a diákokat, mint húsz évvel ezelőtt, de ha az ember kialakít egyfajta tiszteletet bennük a tanár iránt, akkor könnyebb megfogni őket.
– fogalmazott Levente.
Nagyon sokan kifejezetten azért térnek vissza újra és újra Erdélybe, mert finomakat ettek és tetszett nekik az ottani magyar konyha. Egyesek, megszerezve az ottani recepteket, kisebb-nagyobb sikerrel már itthon is próbálgatják elkészíteni ezeket az ételeket.
Míg az első háromféle paprikából, hagymából és padlizsánból vagy babból áll össze, az utóbbi tisztán padlizsánból készül – tudtuk meg az előadótól. A csemegéket az előadás után meg is lehetett kóstolni, mint ahogy a híres erdélyi 52 fokos pálinkát is.
Arra a kérdésre, hogy szerinte mi a legnagyobb különbség az erdélyi, illetve a felvidéki magyarok között, Levente azt válaszolta, hogy mifelénk talán nem élik meg, nem élik át annyira az ünnepeinket, a kultúránkat, a hagyományainkat, és talán emiatt az összetartozás érzése sem annyira erős, mint mondjuk Erdélyben.
Zárszóként Levente arról beszélt, hogy éljünk akár Erdélyben vagy itt, a Csallóközben, tudnunk kell – ahogy a dalban is éneklik –, hogy mi egy vérből valók vagyunk.
Ha bármikor kedvük támad élményeket gyűjteni, illetve megbizonyosodni arról, hogy amit én ma mondtam, az valóban úgy van-e, induljanak el, töltsenek ott felejthetetlen napokat, szerezzenek élményeket és gyűjtsenek értékeket. Vigyék el a gyerekeket, az unokákat, hogy ők is lássák, még mindig vannak magyar vidékek, amelyek őrzik és ápolják a hagyományokat, az ember még mindig ember és van összetartás.
A bemutató során Klőr Levente vendégei, Vida Barbara és Füri Adrián közismert dallamokkal színesítették az esetet, melyeknek szövegeiben a magyarság, a barátság és a szabadság köszöntek vissza.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2024/47. számában.
