Burda túra honismerettel
Az egész napos túrára egy pohár borral erősített a több mint félszáz résztvevő a garamkövesdi Geönczeöl Pincében, majd nekivágtunk a meredek kaptatónak. A napok óta szakadó esőt ragyogó napfényes idő váltotta fel, s elgyönyörködhettünk a fenséges Dunakanyar megannyi szépségében, miközben a tájegység flórájáról, védett területeiről, Kovácspatak dicső múltjáról és a hegy gyomrában található rejtélyes barlangokról hallhattunk legendákat és történelmi tényeket.
A Dunakanyar felett magasló hegyvonulat az Érsekújvári járásban a Kovácspataki-hegység, melyet a helyiek csak Burdaként emlegetnek. A túra ötlete Milotai Richárdtól, a Kalandos Dunakanyar szerkesztőjétől származik, a szervezést Kižan Tomi, a Chlabaturism éltetője, a túravezetést pedig Dudek Henrietta, a Hamahama Természetjáró Egyesület tagjai vállalták.
A tanösvény védett övezeten keresztül vezet, itt-ott kitér az andezit sziklák peremére. A meredek sziklafalakat melegkedvelő sztyeppés növényzet borítja. A fák közül leggyakoribb a virágos kőris és a bolyhos tölgy. Páratlan kilátás nyílik a Garam és a Duna összefolyására, és természetesen az esztergomi bazilikára.
A tízórai elfogyasztása közben a környék növényvilágát mutatta be Gyetven Melinda, a párkányi Ady Endre Alapiskola biológia szakos tanára.
– Huszonhárom éve tanulmányozom Párkány környékének védett növényeit, próbálom lokalizálni lelőhelyüket és fényképeket készítek róluk. Az évek során annyi adat gyűlt össze, hogy jövőre könyv formájában is megjelenik. Földtani és geológiai szempontból különleges élőhelyek jöttek létre a Duna környékén, különböző növénytársulásokkal, tavasztól őszig mindig találunk nyíló virágokat. A kovácspataki hegyek mellett védett terület a csenkei homokpuszta, erdősztyepp, a Hegyfarok a Bélai dombok végén, a kémendendi szikes puszta.
Ahol a Garam belefolyik a Dunába, régen hatalmas mocsár volt, de Párkány városa, különösen a Vadas fürdő erre terjeszkedett és mára már csak pár négyzetméter maradt az ősi mocsárból. A kovácspataki dombok flórája a Pannon növényvilág része, amelynek itt van az északi határa – fejtette ki a tanárnő, aki a Környékünk védett növényei Facebook-oldal szerkesztője.
A kovácspataki országzászló megmaradt talapzatához tartva kidőlt, mohával benőtt fák alatt bújtunk át, az erdőn áttetsző napfény bearanyozta a tájat, de a csehszlovák lövészárkok és bunkermaradványok is előtűntek, emlékeztetve az itt dúlt ádáz harcokra.
Az országzászló talapzatának megmaradása maga a csoda, hiszen Csehszlovákia leromboltatta az összes ilyen emlékművet. Azért is roppant különleges, mert a Budapesti Turista Egyesület emelte 1939-ben, s ez volt az egykori Magyarország területén az egyetlen országzászlós turista emlékmű.
– Emléktábla is volt rajta, amelyre a bevonuló cseh csapatok golyózáport zúdítottak. Ezek a golyónyomok dokumentálják a brutalitásukat. Tervben van az emlékmű felújítása, egyeztettem már erről a Hazajáró Egyesülettel – mondta el Mikus Attila amatőr helytörténész.
Innen ráláttunk arra a kőbányára is, ahonnan a követ hordták Pestre és a környék építkezéseihez. Magányosan áll ott egy elhagyott csille, a kőfejtőből ugyanis kisvasúton vitték a követ a dunai kikötőhöz, melynek facölöpjei a mai napig láthatók.
Az országzászló talapzatától már Visegrád irányába lehet ellátni, kiemelkedik a Dunából a Helemba-sziget és a túlparti Hideglelős-kereszt. Hosszú menetelés, ereszkedés után jutunk le a barlangokhoz. Ezt a helyet sokan a túra fénypontjának tartják. A csapadékos, de nem túl hideg időjárás következtében az erdő tele van gombával, ha húsz fajtát nem látunk, egyet sem. Megállunk még egy elhagyatott lourdes-i barlangnál, amit már imádságosan körbefontak a liánok és szó szerint árkon-bokron keresztül jutunk a hegyek közt megbúvó barlangok bejáratához.
– Ezt a többszintes üregrendszert a második világháború idején a németek alakították ki, mivel a közeli, magyarországi olajfinomítót nem akarták otthagyni az ellenségnek, ide szerették volna áttelepíteni. Ez tökéletes helynek tűnt, mivel itt volt kikötő és vasút is, de nem volt idő befejezni, olyan gyorsasággal közeledtek a szovjet csapatok, hogy innen is vissza kellett vonulniuk a németeknek – mesélte Mikus Attila, aki már teljesen bejárta a barlangok azon részeit, amelyek még nem omlottak be. A kis folyosók, hatalmas „termeket” kötnek össze, s ma már denevérek tanyája.
Az erdőből kiérve a kovácspataki capriccio szobor mellett találjuk magunkat, amelyet pár éve emeltek Kovácspatak dicső múltjára emlékezve. Egykor híres üdülő és gyógyfürdő volt itt, vendéglőkkel, panziókkal, szállodával, ahol szólt a zene, pezsgett a társadalmi élet, egészen az első világháborúig.
Sárosi Attila, az Esztergom Anno szerkesztője ismertetőjében rámutatott arra, hogy a Bécs–Budapest vasútvonal, illetve más közlekedési eszközök fejlődése által hogyan vált Kovácspatak ékszerdobozzá, ahol villák, szállodák, uszoda várta az úri mulatságra vágyókat.
A békeidők üdülőparadicsomának a trianoni békeszerződés és a terület másik országba kerülése vetett nem éppen dicső véget.
A túra Helemba felé folytatódott, ahol felkapaszkodtunk a kilátóhoz, majd a községi hivatalban finom gulyás várt minden jólesően megfáradt túrázót.
S hogy lesz-e folytatás? Kižan Tomi szervező a túra sikere láttán nem mondhatott mást, mint azt, hogy tavasszal várnak mindenkit egy következő izgalmas túrára.
Megjelent a Magyar7 hetilap 47. számában.
