Bővítés akadályokkal – a történet folytatódik
Szinte pontosan két évvel ezelőtt foglalkoztunk a MAGYAR7 hasábjain a nagycétényi Manócska óvoda bővítésével, s már akkor arról kellett tudósítanunk, hogy a Nyitra környéki szórványmagyarság megmaradásának ez a vitathatatlanul alapvető fontosságú intézménye éppen a helyi önkormányzattal való vitája miatt nem tud fejlődni.
A Manócska óvoda a magyar kormány Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Programja keretében épült meg, és pár évvel ezelőtti indulása óta folyamatosan nő az ide beíratott kisgyermekek száma. Az Erdélyt, a Felvidéket, Kárpátalját, Muravidéket és Horvátországot érintő óvodafejlesztéssel a magyar kormány célja, hogy támogassa és infrastruktúra-fejlesztéssel is hozzájáruljon a határon túli magyar óvodások számának a növekedéséhez.
Ehhez a speciális feladatához egy kisbuszt is kapott az óvodaépítési támogatáson felül. Az óvodát működtető, közhasznú munkát végző Zoboralja nonprofit szervezet egyik vezetője, Ladányi Lajos elmondása szerint az óvoda létrehozásával kapcsolatos teljes befektetés meghaladja a fél millió eurót.
Annak ellenére, hogy az óvoda életképességéről a kezdetekben megoszlottak a vélemények, ma már nyugodtan elmondhatjuk, nemcsak a létrehozásban résztvevők vállalták a dupla helytállást, hanem főképpen a helyi és a környékbeli magyar szülők, akik folyamatosan növekvő számban íratják ide gyermeküket.
Minden szép és jó – mondhatnánk, külön tekintettel arra, hogy a Manócska óvoda tőszomszédságában működik a helyi magyar tannyelvű alapiskola, amelynek így az óvoda erős utánpótlási forrásává vált már jelenleg is, és minden jel szerint a jövőben is az lesz. Hacsak…
A fejlődés lehetősége viszont „korlátozva van”, ami a kívülálló számára nagy meglepetést jelenthet, hiszen mindaz, amit eddig leírtunk, a jövőre nézve is kedvező fejlődést tételez fel. Az óvoda ugyanis az átadás óta eltelt néhány évben egyszerűen kinőte a kezdeti kereteit és a megtöbbszöröződött gyermekszám miatt már jó ideje bővülnie kellene ahhoz, hogy minden gyereket, akit ide szeretnének beíratni, felvehessen.
De térjünk vissza a bővülés lehetőségéhez, amely arra késztetett bennünket, hogy ismét foglalkozzunk a Manócska óvoda helyzetével. Az ovi ugyanis nem tud bővülni, bár közvetlenül előtte fekszik egy hat áras telek, amely ráadásul az óvodához tartozott. Az induláskor ezt a telket megkapta a falu, helyette az óvoda hátsó udvarában adott egy földterületet, hogy a gyerekeknek egy nagy játszóteret alakíthassanak ki.
Az óvoda vezetősége örömmel tudatta az önkormányzattal, hogy a gyarapodó gyermekszám miatt bővíteni szeretné az épületet, s az önkormányzatnál afelől érdeklődött, hogy megkaphatná-e erre a célra a korábban elcserélt telket?
Az önkormányzat ahelyett, hogy az elért növekedésért díszoklevelet adott volna az óvoda működtetőinek, arról tájékoztatott, hogy az önkormányzat nem önköltségi áron, hanem ennél magasabb áron számolja el az ovisoknak főzött ételt. Az ok, hogy az óvodában nem csak helyi gyermekek étkeznek. A szomszéd falvakból érkező magyar gyerekek miatt meg miért főznének felár nélkül? Elég már az is, ha a magyar kormány „lemond” fél millió euróról a magyar óvoda létrehozása céljából, s elég, hogy az ovit egy nonprofit, azaz nem nyereségorientált szervezet működteti, a falu ne jótékonykodjon és inkább számlázza a magasabb árat.
Időközben azonban felmerült, hogy a falu vezetésének nincs is jogalapja erre. Így most levelek mennek, levelek jönnek, de még mindig nincs megoldás, így az óvoda vezetése kérte, hogy a helyi önkormányzat tűzze napirendre a telekátadás kérdését, amely során az óvoda képviselői is elmondhatják a véleményüket.
Lapunk is részt vett a nagycétényi önkormányzat szeptember első hetében megtartott nyilvános ülésén, ahol az óvoda bővítése helyett elsősorban a jogos vagy jogtalan elmaradt számlázásokról esett szó, sőt meglepetésünkre az is elhangzott, hogy a falu vezetése nemcsak a szerintük elmaradt összegek megfizetését kéri az óvodától, hanem azt is, hogy az óvodabővítés hasznosságát egy táblázatba foglaltan is nyújtsák be az igénylők.
Szóval, ha valakinek az volt a célja, hogy mellékvágányra terelje a vita menetét, elérte a célját. Az óvoda bővítésére lehetőséget adó telekátadásról érdemileg egy hozzászólásban volt szó, amely során a falu jogi képviselője kijelentette, hogy, ha „a problémák rendezve lesznek, akkor majd egy bizottság összeülhet, döntéshozói jogkör nélkül megvizsgálja a telekkel kapcsolatos óvodai igényt”.
Az ülés végén lapunk megkérdezte Nagycétény polgármesterét, hogy egy óvoda, vagy iskola, templom vagy orvosi rendelő mindig pozitív hír egy falu életében, de lehet, hogy Nagycétényben ez másképpen van?
Kiác Roman polgármester mindenekelőtt kijelentette, hogy sem ő, sem a többi képviselő nincs az óvoda bővítése ellen, majd hozzátette, hogy vannak itt régi ügyek, amelyeket le kellene zárni.
Feltettük azt a kérdést is, hogy a két ügyet, az ebédért járó felár, illetve a bővítés lehetőségét nem lehetne-e kettéválasztani, hiszen az egyik évekig elhúzódó pereskedést is jelenthet, míg az óvoda bővítésére már két éve szükség lenne. A polgármester erre azt válaszolta, hogy nehéz tárgyalásokról van szó, amelyben a képviselői-testületnek kell dönteni, s hozzátette, hogy nem szeretnék húzni az időt ők sem. Végül megkérdeztük a polgármestert, hogy szerinte ez az ügy még 2024-ben lezárulhat-e? A polgármester részéről csak mosoly volt a válasz, majd hozzátette, hogy bízik abban, hogy az ügy mihamarabb lezárulhat.
Itt tartunk tehát, hogy 2024 szeptemberében a nagycétényi önkormányzat egy vélhetően akár évekig elhúzódó jogi ügy, az óvoda állítólagos tartozásának a rendezését szabja feltételéül egy teljesen más fajsúlyú kérdés, az óvoda bővítése megoldásának.
Annak, hogy egy nemzetiségi szempontból különleges, s mondhatjuk a szokásosnál is nehezebb körülmények közt létező és fejlődő óvoda várva-várt bővítését egy döntéssel elősegítse, s ezzel nemcsak a helyi magyarság megmaradását és fejlődését, hanem magának a községnek a jövőbeni bevételeit is növelje. Ez az önkormányzat érdeklődésére laikusként is megfogalmazható válasz arra, hogy mi az ovi bővítésének a haszna tágabb és szűkebb perspektívából nézve.
Megjelent a Magyar7 2024/37. számában.
