Borsos Mihály öröksége
Fényt akarok gyújtani a diákok még romlatlan szívében – hangsúlyozta Borsos Mihály nagyfödémesi római katolikus plébános és iskolaalapító, akinek szellemi örökségét és a személye köré fonódott helyi legendákat méltón őrzi a település.
A száztíz évvel ezelőtt született Borsos Mihály plébános és iskolaalapító vezérlő csillaga, fáklyavivője volt a mátyusföldi községnek a 20. század derekán. Nagyfödémesen a mai napig őrzik az 1974-ben elhunyt plébános emlékét, akinek tisztességére, emberségére és a közösséget összefogó, jótékony cselekedeteire emlékeznek a „régiek”.
Borsos Mihály neve azonban nem hangzik idegenül a fiatalabb generációk számára sem.
Azontúl, hogy a róla szóló legendák faluszerte ismertek, és a helyi magyar alapiskola 2002-ben felvette a nevét, a Borsos-hagyaték őrzője, Szabó László rendületlenül dolgozik azon, hogy az egykori plébános gondolatait, műveit, örökségét a felszínre hozza és feltárja a nyilvánosság előtt. Sziszifuszi munkájának közösségi és társadalmi értéke óriási a régió és a helytörténet szempontjából.
Szabó László Borsos Mihályról szóló könyve 2020-ban jelent meg az alapiskola gondozásában.
A kiadvány a plébános életútját dolgozza fel, beleértve az 1942–1959 között Nagyfödémesen töltött papi éveket, de szó esik benne a népi iskolák történetéről és a nagyfödémesi polgári iskola megnyitásáról is. A monográfián kívül ugyanakkor jelent meg annak testvérkötete, egy honismereti kiadvány, amely az alapiskolás korosztálynak szólóan foglalkozik Borsos szellemi örökségével, tartalmazza az általa írt meséket, verseket, elbeszéléseket. A két, helyi viszonylatokban felbecsülhetetlen értékű könyv bemutatójára a koronavírus-járvány miatt azonban még nem került sor.
Az iskola és a falu szervezetei azonban módszeresen kezdik újraéleszteni a község kulturális életét.
Igaz, egyelőre szűk körben és minden óvintézkedést betartva, de fel tudták avatni az iskola bejáratánál elhelyezett Borsos Mihály-emléktáblát. És ha már táblaavatót tartottak, sort kerítettek a nagyfödémesi magyar nyelvű oktatás újraindításának hetvenedik évfordulója alkalmából készíttetett emléktábla felavatására is. A két táblát a Pannonia polgári társulás elnöke, Lanz Roland történész ajándékaként kapta meg az iskola. A történész tizenöt mátyusföldi oktatási intézményt támogat hasonlóképpen. Fontos számára, hogy a magyar ügyek, a hagyományok képviseltetve legyenek a régió községeiben, éppen ezért vette vállára a Borsos Mihályról szóló könyvek kiadásának támogatását és a szerkesztési munkálatokat is.
A nagyfödémesi Szabó László a Borsos-hagyaték gondozója. A vegyész végzettségű férfit mindig is érdekelte a történelem, a felvidéki históriák, a helyi jellegű történetek felkutatása és átmentése az utókornak. Nehéz munkát rótt rá a Jóisten, de szívvel, lélekkel teszi a dolgát. Elmeséli, hogy
a Borsos Mihályról szóló történetekkel még gyermekkorában találkozott, amikor a plébános egykori szolgálólánya mesélt a jólelkű papról.
A néni egy napon egy iratokkal, levelekkel, papírokkal roskadásig megtelt zsákot hozott le a padlásról, és a fiatal László gondjaira bízta Borsos Mihály hagyatékát. László egy életen át tartó feladatnak és felelősségnek érzi, hogy ha már ekkora kincs birtokába jutott, az méltóképpen legyen feldolgozva.
Radványi Adél, a nagyfödémesi Borsos Mihály Alapiskola igazgatója úgy érzi, a tábla állításával tiszteletüket fejezhetik ki az iskolaalapító pap emléke előtt.
– Borsos Mihály nevét 2002 óta viseli iskolánk – mondja az igazgatónő. – Igyekszünk továbbörökíteni azt a hitvallást és szellemiséget, amely őt vezette: jóra nevelni a gyermekeket a hit és az alázat fényében, kellő tudással felvértezni őket, hogy a felnőtté váláshoz erős, biztos gyökereket kapjanak. Ennek segítésére szolgál majd az új honismereti kiadvány is.
Radványi Adél kedves kis történetet is mesél Borsos Mihályról. Ő volt az, aki babakelengye-gyűjtő akciót szervezett a faluban.
A második világháborút követően nagyon sok család maradt árván, szegényen, ezért nagy szükség volt az egymás segítésére, az összetartásra, de úgy, hogy senki méltósága ne szenvedjen csorbát.
Ezt a kedves hagyományt a mai napig megőrizték az iskola falai között. Aktívan segítenek a bajba jutott gyerekeken, a szociálisan hátrányos helyzetűeken, és a karácsonyi cipősdobozakcióban is mindig részt vesznek a diákjaik. Az igazgatónő elárulja, nagy terveik vannak a közeljövőben. Az iskolában Borsos Mihály-emlékszobát készülnek nyitni, és a legközelebbi, hagyományos nagyfödémesi mesevetélkedőt is a legendás plébános által szerzett mesék és elbeszélések köré építik fel.
– Igazán csak az anyanyelvén tud tanítani az ember. Csak így tudja átadni azokat a rendkívül finom érzelmi tartalmakat, amelyek a tanítással járnak. Enélkül egyszerűen nem érdemes belekezdeni – magyarázza az igazgató Borsos Mihály szellemiségének örökében a táblaavatások alkalmából. – Aki gyermeket tanít, annak különösképpen törődnie kell azzal, hogy példaként állhasson az ifjúság előtt anyanyelvünk tiszteletében, használatában, művelésében is.
Megjelent a Magyar7 2021/17. számában.
