Bény – románkori domborművek
Az Árpád-kori Magyarország legjelentősebb és legkitűnőbb építészeti emlékei közé sorolják a bényi templomot. Jellemző rá a részek arányossága és az összhang, jó példája a román és a gótikus építészeti elemek összehangolt alkalmazásának.
Az épület stílusával megegyezőek a díszítések, a faragványok, az állatokat és növényeket, leveleket formáló figurák. Szakemberek úgy tekintenek ezekre, mint a magyarországi szobrászat legrégebbi emlékeire. Különösen szépek az oszlopok, az oszlopfők és a bélletes kapuzat díszítése. A templom díszítményei közül kiemelkedik a templom hajójában a karzatot lezáró két féloszlopon elhelyezkedő dombormű.
Az egyik, a templomba belépve a bal oldali, vadászjelenetet ábrázol. Az előtérben, kezében felajzott nyilat tartó vadász látható, mögötte a kutyáját pórázon vezető hajtó, kezében késsel vagy bottal.
A dombormű előterében két lábra emelkedő medvét sejtünk, fölötte nyulat, köztük talán vaddisznófejet. A vadász előtt a felkantározott lova várakozik, arrébb iramló szarvast láthatunk. Az ábrázolt jelenet fölött valószínűleg a Napot szimbolizáló emberfej van.
A kissé bumfordi, aránytalan ábrázolásból arra is következtethetünk, hogy nem képzett mester alkotása a dombormű. Művészettörténészek a két alak öltözetében a 13. századi viseletet (durva szőrkabát, meleg, bélelt csizma) sejtik, s az alkotót magyarnak mondják.
A dombormű azonban jelképes értelemmel bír. A magyarázat szerint a vadászat a bűnök üldözését, a vadállatok a bűnöket (kincsvágy, bujaság, kevélység, lustaság) példázzák. A másik oszlopfő domborművén fejükkel egymás érintő madarakat láthatunk.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2024/49. számában.
