Barsbaracska, ahol két Habsburg főherceg is járt - KÉPEKKEL
Kisközség a régi Bars megye dombos tájain, ma az Érsekújvári járásba tartozik. Története összefonódik a nemesi Kelecsényi családdal, legfőbb látnivalója a barokk kúriából lett neobarokk kastély, de két temploma, mauzóleuma és első világháborús emlékműve is nevezetes.
Wurczer Péterrel, a falu polgármesterével beszélgetünk, akinek élettörténete nem mindennapi. A világjárt operaénekes több éven át énekelt Magyarország és Csehország nagy előadótermeiben, de Oroszországba és Németországba is kapott meghívásokat. Szlovák iskolába járt és szülei is szlovákul beszéltek vele, a magyar a felnőttek nyelve volt. A nagyapja mindig hangsúlyozta, „mi magyar család vagyunk”, de ő meg németül, oroszul, szlovákul beszélt a fiúval. Amikor rákérdezett, hogy van az, hogy ő mégsem beszéli a magyar nyelvet, a dédi rámutatott a szívére: „ha magyarnak érzed magad, megjön a nyelv is” – mondta.
A falut 1269-ben említik először az iratok Barakcha néven. A törökök alatt többször leégett. A faluban többen voltak a reformátusok, mára ez az arány megfordult. Az új református templom 1909-ben, a ma is álló katolikus templom 1733-ban épült.
Megmaradt eredeti formájában, még a díszrácsok is eredetiek. Az épület a község tulajdona. Sokat köszönhetnek az egykori helyi nemzeti bizottság elnökének, aki az 1960-as években az új kultúrház építésére kapott összeget a kastélytető rendbetételére költötte. Az 1990-es években összefogásból 2004-ben egy pályázatnak köszönhetően újították fel, de most is pályáznak, mert a falak nedvesednek és statikailag sincs rendben. A kastély legutolsó lakója Kelecsényi Irén, Mirbach grófnő volt, aki 1945-ig lakott itt, majd Magyarországra menekült. Szerencsére vitte magával bútorait, és azóta a család jóvoltából több tárgy visszakerült a kastélyba.
A polgármester örömmel mutatja, hogy a Kelecsényi család leszármazottjától újabb értékes dokumentumokat kaptak, mégpedig Kelecsényi Izabella, Irén grófnő testvérének a naplóját, illetve autogramgyűjtő füzetét, amelyben több nemesi család tagjainak aláírását őrizte.
Az 1970–80-as években még több mind ezer lakosa volt a községnek, jelenleg 650. – Most már megállt a fogyás, és növekszik a lakosok száma azáltal, hogy sok fiatal visszatér a faluba.
Több mint tíz ház van épülőben, tervezek egy új utcát is, hogy legyen hol építkezni. Büszkeségünkre itt olyan emberek élnek, hogy ha Baracskáról elszármazott szeretné megvenni a házukat, akár engednek is az árból, csak hogy ő költözzön ide. Számomra csoda, hogy az én generációm, a 25–30 éves korosztály kezd visszatérni szülőfalujába, sokszor többévnyi külföldi tartózkodás után. Jómagam is maradhattam volna külföldön, de nem minden a pénz, ha az embert a szíve hazavonzza – fejti ki a falu első embere.
– Működik a Csemadok, segítek nekik, ahogy tudok. Pár éve én is alapítottam egy olyan polgári társulást, amely által felélesztettük a faluban a magyar kultúrát, összehoztuk a múzeumot, rengeteg koncertet szerveztünk, felújítottuk az első világháborús emlékművet. Ennek felszentelésén 1943-ban részt vett Habsburg József főherceg, 2018-ban pedig az unokája Habsburg Károly József. Nem bíztam benne, hogy elfogadja a meghívásom, de eljött! A Csemadokkal azelőtt nótaesteket szerveztünk, sikerrel, mostanában pedig híres operettek színpadra állítását tervezzük. Április 16-án mutatjuk be a kastélyban a Csárdáskirálynőt. A szereplőgárdát a régió neves énekesei-ből szerveztem, Baracskáról jómagam és Hajtman Lívia lép fel, aki szintén profi énekes.
Wurczer Péter arról tájékoztat, van a községben és a környéken munkalehetőség. A helyiek által zsidó kastélynak nevezett épületben ma szociális otthon működik, sokan járnak oda, meg Bellegszencsére, a termálfürdőbe dolgozni. Hat embert bevontak a közmunkaprogramba. Nincsenek a faluban szociális rászorultak.
A vezető vallja, aki akar dolgozni, el is tud helyezkedni, hiszen közel van Érsekújvár, Surány, Verebély.
Tervei között szerepel még nyugdíjasotthon létrehozása, hogy senkinek se kelljen elmennie a faluból, elhagynia a házát, az egyházat, mindent, ami a szülőföldet jelentette. Meggyőződése, egy falunak kötelessége ezzel foglalkozni, mert sokat köszönhetünk az időseknek. Hozzáfűzte, jó az összhang a hét képviselővel, mindannyian a szívükön viselik a falu sorsát.
Megjelent a Magyar7 2023/15. számában.
