Az ünnep fénye
A böjt híd az Istenhez. A test és a lélek megújítása. Így tartották ezt ük- és dédszüleink, akik nagyböjt érkeztével rendet raktak maguk körül, húst nem ettek, zsírt nem használtak, lemondtak a pipáról, az alkoholos italokról. Emlékszem, nagymamám még a beszédét is a legszükségesebb szavakra korlátozta ilyentájt. De vajon a mai ember vágyik-e még erre a belső csendre? Hogyan készülünk ma a húsvétra, és mit jelent nekünk ez az ünnep? Erről kérdeztem néhány embert – teljesen véletlenszerűen.
Rigó Hanna Róza diák, Párkány
A húsvéti ünnepek a hagyományok, az összetartozás szépségét hordozzák magukban. A locsolkodás, bár napjainkban egyre kevesebb figyelmet kap, hatalmas összetartó erővel bír.
– Számomra azonban az ünnep középpontjában nem a húsvéti tojások vagy a locsolkodás állnak, hanem a keresztyén hit alapvető üzenete: Krisztus áldozata. A húsvét üzenete, hogy a halál nem végleges, mert Krisztus feltámadása által új életre nyílik lehetőség. Ez hatással van mindennapjaimra is. Vegetáriánusként a böjt számomra nem a hús elhagyásáról szól, hanem a lelki elmélyülésről és a figyelem összpontosításáról. A böjt idején inkább más dolgokról mondok le, szórakozásról, kényelmi dolgokról, amelyek elvonhatják a figyelmemet. Ez az időszak segít abban, hogy tudatosabban éljek és közelebb kerüljek lelki céljaimhoz. A várakozás varázsa ugyanúgy jelen van a húsvétban, mint a karácsonyban, de míg ez utóbbihoz gyakran hajsza és stressz is társul, húsvétkor tényleg van lehetőségünk szeretteinkre és barátainkra koncentrálni.
Morvai Judit könyvelő, Ebed
– Gyermekkoromban azt hittem, a kereszténység legnagyobb ünnepe a karácsony. Ma már tudom, hogy a húsvét. A negyvennapos böjt lehetőség arra, hogy másként tekintsünk a mindennapokra, és elfogadjuk: a szenvedés nem mindig büntetés, hanem kegyelmi beavatkozás. Számomra a böjt lemondás ételekről, italokról, élvezeti cikkekről. Reggelente csak gyümölcsöt fogyasztottam, délben húsmentesen étkeztem, csak vizet ittam. Péntekenként, Jézus halálára emlékezve nem ettem semmit. Nem volt édesség, sós csemege, szénsavas ital, kávé is csak reggel járt. Amikor megkívántam valamit, arra gondoltam: Jézusnak is biztosan jólesett volna egy finom falat, miközben értem vitte a keresztet. Ez a gondolat mindig segített. Idén februárban volt egy műtétem, a gyógyulásom épp a böjti időszakra esik. Most nem tudok úgy böjtölni, mint korábban, de megnyugtat, hogy Jézus így is velem van, a „viharban” is szeret. A nagyböjti készület, a napi evangélium, az elmélkedés és a jócselekedet is sokat segítenek.
Hólya Erzsébet, házi termékeket készítő mester, Kisújfalu
Hívő ember, de nem templomba járó. – Mivel református családban nevelkedtem, a böjttel komolyabban nem foglalkoztunk, de valamilyen szinten tartottuk, amíg a nagyszülők éltek. Számomra a böjt azt jelenti, megtagadunk magunktól valamit, amit nagyon szeretünk. Úgy gondolom, az elektromos kütyüktől való tartózkodás lehetne a böjt egyik kitűnő lehetősége. Ezt most kipróbáltam, de csak félig-meddig sikerült, mert a mai embernek ez nagyon nagy kihívás. Nekem a húsvét már hosszú évek óta tavaszünnepet jelent. Megújulás, elindulás, gyarapodás, nyílás. Ilyenkor a családdal kimegyünk a természetbe és bekapcsolódunk az új élet indulásába.
Árpás Lajos és fia Bálint, bényi vállalkozók
Ők azok, akik 2019-ben kápolnát emeltek karácsonyfa-ültetvényük területén. Nagyböjt idején a kálvária környékének rendberakása áll a középpontban. Fogadják azokat, akik a kápolnához vezető stációk mentén járják végig Krisztus szenvedésének útját. Az idei zarándoklat az ősi kegyhelytől, a bényi kutacskától indult, majd szentmisével folytatódott a templomban, végül az Úr születése-kápolnánál ért véget. – Ez a zarándoklat visszavezet a lényeghez: mindannyian hordozzuk a magunk keresztjét, de nem kell, hogy egyedül tegyük – fogalmaz Lajos. Bálint hozzáteszi, ültetvényükön állandó a madárcsicsergés, sok nyuszi is otthonra talált a fenyők között, örömmel figyeli az élet pezsgését, amely a húsvét szimbolikáját is magában hordozza.
– Számomra a húsvét ereje a közösségben rejlik, abban, hogy együtt haladunk egy magasabb cél felé. Szeretem a fényt, ami húsvét ünnepéből árad.
Danczi Mónika hitoktató, Ringató-vezető, zenész, Kürt
– Az idei böjtben az volt a legerőteljesebb élményem, ahogyan a diákjaim megfogalmazták gondolataikat. Egy böjti imaösvény megállójaként azt a feladatot kapták, hogy írják le mit kérdeznének Jézustól, ha most személyesen találkoznának vele. A válaszok magukért beszélnek. „Megkérdezném tőle, miért olyan kedves az emberekhez, ha egyszer így bántották? Hogyan tudta magát feláldozni? Miért akart ennyire mindenkit megmenteni? Jól cselekedtem? Szép lesz az életem?”
A húsvét számomra új esélyt jelent. Új esélyt, hogy közelebb kerülhessünk a megváltás művéhez, hogy megújulhassunk, és egyre mélyebben kiaknázhassuk az új élet, a feltámadás világmegváltó kegyelmeit. Megrögzötten szeretném, ha mindenki megtudná, hogy Jézus mekkora dolgot tett értünk.
Tóth Lehel fotóművész, Érsekújvár
– Mélyen hívő emberként a húsvéti ünnepkör számomra az év egyik legmeghatározóbb időszaka és egyre mélyebben élem meg. Úgy böjtölök, hogy naponta csak egyszer, este étkezem. Ez a fegyelem nem csupán lemondás, hanem lehetőség a csendes elmélyülésre is. Amikor csak tehetem, részt veszek a szentmiséken, nemcsak Érsekújvárban, hanem a környező településeken is, ahol énekkel és gitárszolgálattal is segítem a közösséget. Nagy figyelemmel hallgatom a napi igéket, elmélkedéseket. A családomban egyedül én vállalom a böjtöt, de nemcsak magamért, hanem értük is. Számomra a húsvét a szertartások mély átélése. Nem csupán hagyomány vagy népszokás, ez az ünnep Jézus Krisztus feltámadása, az én Megváltóm diadala a halál fölött.
