Az ötödik marslakó Ďurás Márk atya
Kürtön a „marslakó” beszélgetéseket Sütő Zsolt borász szervezi és borászata helyet is ad a rendezvényeknek. Az alapötlet az volt, hogy a helyiek jobban megismerjék azokat az érdekes embereket, akik valamilyen módon Kürtre kerültek. Beszélgettek már verbita szerzetessel, szaud-arábiai nagykövetségen dolgozó személlyel, rendezővel, adjunktus-íróval. Általuk a kürtiek önmagukat is jobban megismerik, hiszen a riportalanyok azt is elmondják, hogy látják ők a falut és a lakosait.
Bevezetőben Sütő Zsolt elmondta, Márk atya egy kicsit kilóg sorból azáltal, hogy róla tudnak a legtöbbet. Bár kilenc évre jött, mégis csak két évet tölt a faluban, mert hamarosan az érsekújvári plébániára kerül. Belecsöppent a templomfelújításba, de közben a plébániát is felújította. Megtöltötte élettel nem csak a plébániát, de a templomot és közösségük mindennapjait is.
Márk atya mesélt gyerekkorából, melyet Pozsony Dúbravka városrészében töltött, ami kemény hely volt a drogmaffia korában, de Isten hívását is itt hallotta meg a templom ifjúsági közösségében. Kitért arra, hogyan közölte édesanyjával döntését, hogy a szemináriumban töltött idő élete meghatározó időszaka volt, amely hat év katonasággal felért, de ő maga kimondottan szerette a rendszerességet és a közösségi életet. „Voltak, akik nagyon megküzdöttek a hivatással, engem azonban ilyen lelki vívódás elkerült, mivel nem én akartam pap lenni, csak követtem Isten hívását” – hangsúlyozta.
Kitért még arra, a papi életben a magány a legnehezebb. Eleinte gondot okozott neki nagyobb tömeg előtt beszélni, de káposztafejeket képzelt a hallgatóság helyébe és működött. Azóta persze már figyeli a hallgatóság visszajelzéseit is.
Márk atya kétszer is járt Szent Jakab útján, az El Caminón. „Az út sok mindent elmélyített. Úgy éreztem, nem is a nehezebb, de a könnyebb utat választottam, az egyházban egész nagy családom lett. Boldog vagyok papi életemben, jól érzem magam az emberek között” – fogalmazott Márk atya. Mivel jól beszéli a német nyelvet, dolgozott a bécsi egyházmegyében, ahol az emberek, szeretik szépen és alaposan megszervezni az egyházi eseményeket, ha valamit elvállalnak, azt becsülettel teljesítik. Sok a karitatív projekt, de a szentségeket elhanyagolják.
A jelenlévők nem tudtak kifogyni a kérdésekből. Megtudták, gyerekkorában a lejobban a számtan ment neki, sokat olvasott, majd áttért a lelki olvasmányokra. Biciklizni és túrázni szeret, elvégezte Budapesten az egyházjogot, a házasságok érvényességének megállapításával is foglalkozik.
Hogy nem az elsöprő erejű prédikáció a legfontosabb, hanem a misztérium, s az a legnehezebb a papi hivatásban, hogy egyre kevesebb az igény a szolgálataikra.
És hogy mi a véleménye a kürtiekről? "A községben van minden - az üzletek és a posta mellett, orvos, patika, kocsma, resti. Csodás ötletek, projektek – kőtésfesztivál, sport, Hajnalvándor zenekar, cserkészet, borkultúra. Az emberek kreatívok, mernek belevágni az újba, tudnak másokat gazdagítani. Negatívum, hogy erősödik a panaszkodás, a közösségek felhígulnak.
Rendkívül sokan voltak kíváncsiak a beszélgetésre, nem is oszlott fel egykönnyen a közönség, kisebb csoportokban még hosszan elbeszélgettek.
