Az idősek jól emlékeznek Alsószeliben a hetvenes évek száj- és körömfájás járványára – a válságstáb az országos rendeletek értelmében ülésezett
Nagy port kavartak Alsószeliben azon téves sajtó- és közösségi médiás értesítések, miszerint az osztrák tulajdonban lévő marhatelepen felütötte fejét a száj- és körömfájás járvány. A telepen vett minták negatívak, a dolgozók, a tulajdonosok és a falu vezetősége felelősségteljesen állnak a helyzethez. Az idősek még jól emlékeznek a hetvenes évek elején terjengő járványra.
Ülésezett a száj- és körömfájás járvány esetleges előfordulása miatt a Galántai járási válságstáb. Az értekezlet közben szembesültek a válságstábon résztvevők, hogy téves információ került ki a nyilvánosságra, miszerint az Alsószeli Elővér településrészen található marhatelepen diagnosztizálták a járványt.
A hír vaklármának bizonyult, a laboratóriumi vizsgálatok nem erősítették meg a betegség jelenlétét a vett mintákban.
– nyilatkozta Kovács Lajos, Alsószeli polgármestere. A faluban külön fertőtleníteni egyelőre nem kell. Az elővéri telep osztrák tulajdonban van, a telep vezetősége komolyan veszi a szituációt és a dolgozók is mindent megtesz a védelem érdekében.
– tette közzé a szociális hálón Johann Zsifkovics, a telep tulajdonosa.
A faluban még élesen emlékeznek az idősebbek az 1970-es évek elején kitört száj- és körömfájás járványra. Akkoriban mindent lezártak, nem lehetett iskolába, se templomba menni – mesél Szomolai Anna, aki fiatal menyecske volt a hetvenes évek Alsószelijében.
„1973 kora tavaszán jeges eső esett, akkor kaptam meg a jogosítványomat, ezért emlékszem élesen erre a napra. Az anyósom sírva jött át hozzánk, hogy vigyem el őt a királyrévi templomba, mert Alsószeliben már aznap nem lehetett templomba menni a járvány miatt. Az iskolákat is becsukták. A falu végén gödröket ástak, vájúkat helyeztek el, azokban volt a fertőtlenítő, azon mindenkinek át kellett haladni, aki be- és kijött a faluba.
– mesélt a most 80-as éveiben járó asszony. Arra nem emlékszik tisztán, az otthoni állatokat le kellett-e ölni, de mint mondja, a decemberi, januári időszak akkoriban váltásos, ürítési időszak volt, az öregebb állatokat már leölték, feldolgozták. Anyósáék a pozsonyi nagypiacot látták el kacsával és libával, a kecskehúst húsvétra szokták felvinni a piacra, az 1973-as évben biztos nem vittek a piacra kiskecskét.
Az emberek nem betegedtek meg akkor a járvány miatt, de nagyon megterhelő és fájdalmas volt a gazdáknak a járvány, akkoriban sem a pénzt sajnálták, hanem az állatállományt.
