Az anyag átlényegülése – Méry Beáta kiállítása Pozsonyban
A Csemadok idei Városi Kulturális Napjainak első rendezvényére a Csemadok pozsonyi székházának Rákosi Ernő-termében került sor a Szövetség a Közös Célokért védnöksége alatt. Azok, akik szeptember 27-én ellátogattak a nyitórendezvényre, a somorjai származású Méry Bea képzőművész igazán impozáns képeiből összeállított kiállítás megnyitójának lehettek a részesei.
Jégh Izabella, a Csemadok Pozsonyi Városi Választmánya elnökének köszöntője után Hideghéty Andrea, az SZAKC ügyvezető igazgatója elmondta, nagy megtiszteltetés számukra, hogy első alkalommal tevékenyen részt vehetnek ennek a rendezvénysorozatnak a szervezésében.
Abbéli örömének is hangot adott, hogy Méry Bea, aki jelenleg nem idehaza tevékenykedik, alkotásait ennek a kiállításnak a keretében újra hazahozhatják, s minél többen láthatják ezeket a Felvidéken is, és osztozhatnak az értékeiben.
„Archeus címet választottam a kiálltásnak, ami kicsit tágabban értelmezi azt a fajta mikro-makrokozmikus-analogikus szemléletet, amivel képeim valamilyen módon keretezhetőek. Az archeus középkorban használatos kifejezés, mely az erőt jelölte, amely minden élőlény növekedése és fennmaradása fellett uralkodik.
Egyfajta életerő: az anyagi világ legfinomabb része, amely képes kapcsolódni a transzcendens világokhoz” – vallja kiállítása kapcsán az alkotó, aki a fogalmat Paracelsustól kölcsönözte. Meghatározásakor a filozofikus azt állították, hogy az Archeus a magasabb világok legközelebbi részének azon szegmense, amely keveredik a mi fizikai világunk legmagasabb részével: ahol az anyag szellemi energiákká kezd átalakulni, olvasható az alkotó kiállításához írt ismertetőjében.
„Méry Beáta alkotásait szemlélve egy olyan világba kerültem, ahol a megszólaláshoz nem volt eszközöm. Egy olyan beszélgetés indult meg a képek és köztem, ahol én minden színre, formára, üzenetre, archéra csönddel válaszoltam. De hallgatásomra újabb üzenet érkezett, ami tovább gördítette a történetet, ami nem ért véget a számítógép kikapcsolásával, hanem itt és most történik” – mondta a kiállítást és a képzőművész munkásságát méltató Iancu Laura József Attila-díjas költő, író.
Mint mondta, az első, ami Beáta képeinek szemlélése során feltűnt neki, az volt, hogy ez a ragyogó művészet nem egy statikus világ, hanem egy történésfolyam. „Nem úgy, mint a kalandozó folyó, hanem mint a fa, amely mozdulatlan bár, mégis megállás nélkül mozgásban, történésben van” – tette hozzá.
Ebben a művészetben nincs küszöb, mondta, áramlás van, és az áramlás egyetlen törvényszerűséget ismer el: a szeretet törvényét. „A szeretet törvénye az, hogy önmagát odaajándékozza, létét megosztja” – mondta. S Beáta képein azt látjuk, hogy a szeretet törvénye a káoszban, a tömegben létező erőt a forráshoz vonzza. „A létező a forrásba oldódva visszanyeri eredeti arcát, amely láng, amely fény” – fűzte hozzá Iancu Laura.
A somorjai származású alkotóművész 2014-ben végzett a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán. Az elmúlt években hosszabb időt töltött ösztöndíjjal Indonéziában, ami művészetére maradandó hatást tett. Ez a hatás a most kiállított képein is tetten érhető.
Jelenleg Magyarországon él és dolgozik. Hegedűs Miklós festőművész mondta róla, hogy az alkotásai több rétegű, több értelmű, egyedi hangon beszélő művek. „Ha kellő időt szánunk befogadásukra, lassan megnyílnak és szólni kezdenek hozzánk. Megérinti szívünket a művek sejtelmes hangulata, a motívumok mítikus jellege. Egy különleges érzékenység, a Létezés titkaira fogékony lélek belső világa nyilatkozik meg a szemlélő számára.”
Az emberi élet mélységei, a nagy átmenetek érdeklik: mozgás, fejlődés, hanyatlás, felemelkedés és átalakulás. „Fontosnak tartja az ősi archaikus, kultúrákon átívelő szimbólumok tanulmányozását, megértését és használatát, amelyek a művészetet a racionális tartományon kívülre helyezik. A Jáván elsajátított batik technika elemeit is beépíti műveibe, mondta róla Hegedűs.
„Az Archeus számomra a művészet szimbóluma is, hiszen maga a művészet is egyfajta transzcendens kapcsolódás kell, hogy legyen, amikor is az anyag átlényegül egy magasabb világ felé való törekvéssé.
Korunkban, közösségünkben óriási szükség van rá, hogy ezt a növekedési erőt felébresszük magunkban, s túl tudjunk látni az anyagon: öngyógyító folyamatainkat gyökereinkhez és a tájhoz, Istenhez: az ősi alapokhoz, bölcsességhez való szerves újrakapcsolódásunkban tudjuk megújítani, aktualizálni” – vallja az alkotó.
A kiállítás, amelynek szeptember 27-ei megnyitóját Méry Rebeka Junior Prima díjas énekes, előadóművész zenei közreműködése tette még színesebbé, október 25-éig tekinthetik meg az érdeklődők.
