Az 56-os forradalomra emlékeztek Gömörben
Október 23-án, az 1956-os forradalom kitörésének napján Gömörben is megemlékeztek az 67 évvel ezelőtti eseményekről. Rimaszombatban a városi köztemetőben tartottak koszorúzást, míg Tornalján a VMK-ban került sor ünnepi műsorra.

Rimaszombatban immár hagyományosan a Fábry család sírjánál tartják az 56-os megemlékezéseket. A Gömör-Kishonti Múzeumot megalapító Fábry János unokája volt ifj. Fábry Zoltán huszárőrnagy (1911-ben Rimaszombatban született), akit 1951-ben koncepciós perben végeztek ki Budapesten. Földi maradványai a pesti Új köztemető 298-as parcellájában pihennek, Rimaszombatban szülei sírja található. Mivel ifj. Fábry Zoltánt hűtlenség koholt vádjával a kommunista karhatalom végeztette ki, ezért a helyiek évről évre itt tartják az 1956-os megemlékezéseket.
A Fábry család sírjánál elhelyezett emlékkőnél a 4. számú Hatvani István Cserkészcsapat nevében Csúsz Balázs mondott beszédet, amelyben napról napra haladva felelevenítette és összefoglalta 1956 őszének forradalmi eseményeit.
Rámutatott, hogy sokáig nem volt szabad beszélni a történtekről, de lassanként felszáll a köd a magyar nép eddigi utolsó nagy forradalmáról, s remélhetőleg száz év múlva ez az ünnepnap is ugyanolyan megbecsülést kap, mint az 1848/49-es forradalom.
A történeti hűség kedvéért el kell mondani, hogy a korabeli felvidéki magyar sajtó nem igazán foglalkozott az eseményekkel, ám az akkori csehszlovák vezetés azonnal reagált a Magyarországon történtekre. Már október 24-én összeült a politikai bizottság, s részleges készültséget rendeltek el a fegyveres erőktől, amit október 28-án teljes készültségre emeltek. Prágában, Pozsonyban és más nagyvárosokban a népi milícia és a titkosszolgálat tagjai fegyverrel járőröztek és figyelték az emberek hangulatát. A teljes államaparátus szokatlanul gyors propaganda-hadjáratot indított az ellenforradalomnak titulált felkelés elítélésére és hitet tett a Szovjetunióval való barátság mellett – részletezte Csúsz Balázs.
Az 56-os forradalomnak a Felvidéken is voltak szimbolikus reakciói, szolidaritást kifejező megnyilvánulásai. Ilyen volt többek közt a pozsonyi, a komáromi, a párkányi, a losonci, vagy a rozsnyói magyar iskolák diákjainak reakciója, akik kokárdát illetve fekete gyász szalagot tűztek ki a gallérjukra. Sok helyen egy perces néma csenddel adóztak a forradalomban elesett hazafiak emléke előtte.
Annak ellenére, hogy eseményeknek voltak következményei, a bátor emberek kiállása bebizonyította, hogy nincs olyan elnyomó hatalom, amelynek pajzsán ne lehetne - egymást segítve - törést, repedést okozni. Ami a legfontosabb volt akkor és most is, hogy ha sorsunk jobbítása érdekében akarunk cselekedni mindig azt kell nézni, hogy mi az ami összeköt bennünket és nem azt ami elválaszt. Ez a gondolat a mai időkben talán még inkább helyén való. Mi cserkészek mindig itt leszünk és mindig meg fogunk emlékezni 1956-ról és a forradalom hőseiről. Tisztelet a hősöknek! – zárta beszédét Csúsz Balázs.
Az eseményen Molnár Tibor szavalt verset, majd a beszéd után a jelenlévők közösen elénekelték a Himnuszt és a különböző szervezetek képviselői koszorút helyeztek el az emlékkőnél, gyertyát gyújtottak a sírnál.
Tornalján az 1956-os forradalom 67. évfordulója alkalmából a Csemadok Tornaljai Területi Választmánya és a Rákóczi Szövetség közösen szervezett ünnepi megemlékezést.
A Tompa Mihály Városi Művelődési Központban tartott rendezvény a Himnusszal vette kezdetét, majd Bari Boglárka, a tornaljai szakközépiskola tanulójának tolmácsolásában Aranyosi Ervin: Október 23. című költeménye hangzott el. Az óvodások kis előadással, a Kazinczy Ferenc Alapiskola diákjai pedig történelmi visszaemlékezéssel elevenítették fel a 67 évvel ezelőtti eseményeket.
– mondta ünnepi beszédében Tóth László, majd a megemlékezés a Szupernagyik Énekcsoport ünnepi fellépésével és a Szózat eléneklésével zárult.