Alulnézetből a legegyszerűbb dolgok is érdekesebbnek tűnnek
Kiállításmegnyitóval egybekötött megemlékezésre került sor a Csemadok pozsonyi székházának Rákosi Ernő termében. A rendezvényen résztvevők a Szeif Gujber Gabriella képeiből készült kiállítást tekinthették meg, majd a múlt század 30-as éveinek sztárrendezője, Székely István születésének 125 évfordulója kapcsán a híres filmrendező életútján és alkotásain keresztül betekintést nyerhettek az akkori kor filmvilágába is.
Szeif Gujber Gabriella hegysúri ifjú festőművész kifejező eszköztára széles, technikai megoldásai választékosak. A Csemadok kiállítóterében berendezett kiállításának címe Barangolások, s az ifjú alkotó elmondása szerint a kiállított képek az elmúlt öt évben készültek. „Számomra a legnagyobb ihletadó maga a természet, ez az itt kiállított képeken is látszik” – mondta az ifjú alkotó, akitől azt is megtudtuk, hogy az egyes természetben tett túrái során gyakran a legváratlanabb helyeken jön az ihlet egy-egy festmény megszületéséhez, ahol vagy a hely varázsa vagy a színek játéka érinti meg.
A legtöbb képe akvarell technikával készül. „Számomra ez az a technika, amivel jelenleg a legjobban ki tudom fejezni a természet színeit és kiszámíthatatlanságát” – fűzte hozzá.
A természetképeken kívül a kiállításon vannak absztrakt festmények is, amelyek az alkotó elmondása szerint folyatásos technikával készültek. „Némelyik vászonra készült képemnél próbáltam egy kicsit más perspektívából nézni a világot, ugyanis alulnézetből még a legegyszerűbb dolgok is sokkal érdekesebbnek tűnnek” – mondta, hozzátéve, kicsit olyan érzés ez mintha a földön fekve néznénk fel az égre.
„Szeif Gujber Gabriella festményei bizonyos szintig egységet alkotnak, hiszen mindegyik megragad egy életérzést, hangulatot közvetít, szerencsére vidám, megragadó hangulatot.
A tőlem jobbra látható 16 festmény a négy évszakot ábrázolja. Ha ránézünk, mindegyikünknek ismerősek az érzések. A természet a legszebb, leginspiratívabb alkotásokat adja nekünk, ezeket a hangulatokat ragadja meg ecsettel Gabi, és ábrázolja mesterien” – mondta a kiállítást megnyitó beszédében Neszméri Tünde, a Csemadok elnökségi tagja, Pozsony megyei képviselő. Mint mondta, az alkotó kirándulásainak élményeit mutatja meg így, miközben segítségével mi is érezzük, átéljük világunk csodáit.
„Némi képzelőerő kell csupán, hogy magunkat is odaképzeljük, hogy úgy érezzük mi is részesülünk a csodában, mi is látjuk világunk kincseit” – mondta hozzátéve, a képek láttán az embernek az az érzése, az alkotó azzal, amit megfest a vidámságot akarja megmutatni.
„Bennem azt az érzést kelti, szép a világ, csak ezt fel kell fedezni, meg kell látni. Ha meglátjuk, még ha csak a művész ecsetén keresztül is, talán jobban érezzük, mindig van kiút, mindig van értelme megkeresni a szépet világunkban, ami mutatja az utat. Talán azért is, mert szemet gyönyörködtetőek és lelkünket feltölti” – fogalmazott Neszméri Tünde. Hangulatok – a nonfiguratív alkotások lelkiségre utalnak, mély érzésekre, amelyek magukkal ragadnak, és szintén, akárcsak az évszakok esetében ismerős érzéseket látunk. Mindenki magára ismerhet. „S talán ez a lényege a művészetnek, hogy a festőn kívül lássa magát bele mindenki, minden szemlélő” – tette még hozzá a megyei képviselő.
A kiállítás szeptember 27-éig tekinthető meg a Csemadok pozsonyi székházának Rákosi Ernő termében.
Az est másik részében Kaszás Kornél Petőfi-ösztöndíjas előadását hallhatták a résztvevők Székely István rendezőről és a korszak legismertebb magyar színészeiről.
Az előadás során megtudhattuk hogyan lett a Bolond Istók című hetente megjelenő élclap segédszerkesztőjéből filmrendező a később világhírnevet szerzett Székely István, akinek rendezői karrierje nem is idehaza, hanem Berlinben indult. 1929-től Németországban, majd 1931-től Magyarországon filmrendező. 1929-1932 között négy német filmet rendezett (A szerelem rapszódiája, A nagy vágyakozás, Félrelépések, Egy dúsgazdag ember).
Rendezett könnyed vígjátékokat (Piri mindent tud, Nászút féláron, Szerelemből nősültem), de komoly klasszikus irodalmi művek filmadaptációit is (Ida regénye, Légy jó mindhalálig,). 1937 decemberében az USA-ba költözött, ahol sikeres film- és TV-rendező volt haláláig” – tudtuk meg Kaszás Kornéltól.
1945-ben ő hozta létre a Star Pictures filmcéget. 1950-ben Mexicóban, 1953-ban az NSZK-ban, 1954-1955 között Olaszországban, 1962-ben Angliában dolgozott. Filmtörténetileg is jelentős az 1962-es angol Triffidek napja c. sci-fije. „1967-ben hazalátogatott, hogy egy magyar filmet forgasson, majd 1969-ben és 1971-ben újra Magyarországon járt.
– mondta Kaszás Kornél.
Az előadás során azt is megtudtuk, hogy a kor egyik legnagyobb magyar színészének, Kabos Gyulának és Székely Istvánnak a sorsa és pályája több ponton is kapcsolódott. Az egyik ilyen kapcsolódási pont éppen a Hyppolit volt. „1931-ben, egy januári estén éppen az Operettben lép fel. A nézőtéren ott ül az Amerikát is megjárt filmrendező, Székely István, aki a Hyppolit, a lakáj című tervezett mozijához keres főszereplőt. Kabos Gyula lesz az egyik a filmben” – mondta Kaszás Kornél.
Majd 1936-ban Székely István rendezésében elkészül a Lovagias ügy filmváltozata, amelynek Kabos Gyula lesz a főszereplője.
A kritikák áradoznak, a vetítéseken hetekig táblás házak. Ám pesti bemutatóját több száz fős tüntetés zavarja meg. A szélsőjobb szervezetek által felbérelt diákok azt skandálják: Le a zsidó filmmel!
Sorsuk abban is egyezik, hogy mindkettőjük Amerikába kerül, ám amíg Székely sikeres pályát fut be itt, Kabosnak Amerika nem hoz babérokat. Magyar filmjei amerikai jogait birtokló testvérpár segítette ki az USA-ba.
Magyarországon sem tudták évtizedekig, hogy hol van eltemetve” – mondta az előadó, hozzátéve, hamvait – miután a névelírás miatt évtizedekig keresték, majd végre megtalálták –, 1996-ban hazahozták, november 6-án pedig rajongói, tisztelői, utókorbéli kollégái körében ismét nyugalomba helyezték a Farkasréti temető művészparcellájában.
