Alkotni mindig nagyon jó, legyen akár vakáció…!
Alig kezdődött el a nyári iskolai szünidő, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége és annak Komáromi Regionális Pedagógiai Központja máris háromféle alkotótáborának életkor szerinti öt csoportjában kínált tartalmas és élvezetes időtöltést az alapiskolásoknak. Meglátogattam a július 8-a és 12-e között megtartott XIX. Jókai Mór Vers- és Prózamondó Tábort, a XII. Harmos Károly Képzőművészeti Alkotótábort és a III. Lego – Robotika Tábort, amelyekben 102 résztvevő szorgoskodott.
Az alkotóműhelyekben, melyek megvalósulását a rendezvényeknek helyet adó intézményeken (Selye János Egyetem Református Teológiai Kara, Országos Oktatási és Ifjúsági Intézet – NIVaM, Danubius szálló) kívül a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága, a magyarországi Belügyminisztérium és a hazai Kultminor anyagiakkal is támogatta, hozzáértő szakemberek foglalkoztak a résztvevőkkel.
A „kisebb harmosok” bontakozó tehetségét Tóth Erika, az alistáli Református Egyházi Alapiskola és Papp Andrea, a Szepsi Alapiskola pedagógusa, a „nagyobb harmososokét” a berettyóújfalui Igazgyöngy Alapítvány és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény két művésztanára: Kovács Lajos László és asszisztense, Kiss Edit, a „kis legósokét” Karácsony Ildikó, a Vezekényi Alapiskola igazgatója és helyettese, Ozsváth Ildikó, a „nagy legósokét” Liszkay Béla, a somorjai Madách Imre Gimnázium informatika szakos tanára és asszisztense, Szász Dávid, a „jókaisokét” pedig Hosťomská Fanni és Kalocsányi Gábor színművész csiszolgatta.
Fekete Irén, az SZMPSZ országos elnöke nemcsak a szervezők és foglalkozásvezetők, hanem a táborozók nappali és a Danubius szállóban lakók éjszakai felügyeletét biztosító pedagógusok közreműködését is virággal, emléklappal köszönte meg a Tiszti pavilon udvarán pénteken megtartott táborzáró ünnepségen. A hangulatos zöldövezetben a jókaisok bemutatták a közösen készített irodalmi összeállításukat, amely a korosztályukat érintő félelmek és a verseny miatti lámpaláz témakörét ölelte fel.
Mielőtt a családok átsétáltak az osztálytermekbe, hogy a foglalkozásvezetőktől átvegyék a gyerekek műveit tartalmazó, színpompás albumokat, illetve megtekintsék, hogy a legósok miként rakták össze és vezérelték a kis robotokat, még az észhez és szívhez szóló elnöki záróbeszédet is meghallgatták.
– búcsúzott Fekete Irén az új ismeretekkel, élményekkel és barátokkal gazdagodott táborozóktól, akiknek a tartalmas komáromi együttlétét különféle kísérő programokkal is színesítették a szervezők.
Előbb Lelkes Simona és Zsolti bohóc humorral, zenével, dalokkal fűszerezett gyermekműsorát élvezhette a közönség. Majd a Kuttyomfitty Társulat a Háry, a 70kedő obsitos című produkciója került sorra. Búcson élményparkban, valamint ízletes vacsorán és koncerten vehetett részt, a Danubius szálló nagytermében pedig DJ Szemi diszkójában vigadhatott a siserehad. Abból 23 alsó és 27 felső tagozatos a Harmost, 17 kisebb-nagyobb tanuló a Jókait, 19 felsős a Lego I-et, 16 pedig a Lego II-t választotta.
Bittera Sophie Iman, a pozsonypüspöki alapiskola és óvoda végzős dunaszerdahelyi tanulóját korábban humán beállítottságú lányként ismertem meg, aki verset mond és ír, énekel, ahogy azt a tábornyitón és -zárón is hallhattuk, mégsem a jókaisok csapatát erősítette.
– Elég sokoldalú vagyok, így a humán tantárgyakon kívül a programozás és a legórobot-programozás is érdekel, hiszen szenzorokkal, kódokkal is lehet alkotni valamit. Ezért már harmadszor jöttem a Lego-Robotika Táborba, ahol az első két alkalommal alapoztam. Most pedig Liszkay Béla tanító bácsi kezdőkre és haladókra osztotta a nagyok csoportját. Mivel én az utóbbiba kerülhettem, az asszisztensével már nehezebb dolgokat is kipróbálhattunk.
Ősszel pedig a budapesti Vörösmarty Gimnáziumban dráma szakon folytatom a tanulmányaimat, ahol az évek során eldől, hogy a ránk zúduló ismeretözönből legjobban mi vonz engem, milyen egyetemre jelentkezzem.
A 9. osztályba készülő Illés Kamil a nagymegyeri Bartók Béla Alapiskolából érkezett Komáromba.
– Harmadszor veszek részt az SZMPSZ nyári táborában. Először a Lego-Robotika táborban voltam, s bár az is jó volt, de kevésbé jött be nekem, mint a tavalyi Jókai Tábor. Az hozzám közelebb áll, mert verseket mondani és írni, valamint színészkedni is szeretek. Új barátokat is találtam, akikkel idén is ebbe a táborba tértem vissza.
Hétközben játékos, készségfejlesztő gyakorlatokat végeztünk, nyelvtörőztünk, s a helyes kiejtés, hangképzés szempontjából is foglalkoztunk a szövegekkel. A foglalkozásvezetőktől kapott feladatok egyike volt a versírás. Majd az általam és Balogh Máté által írtat kiválasztották, hogy hangozzon el a táborzáró összeállításunk elején és végén. Előzőleg közösen ötleteltünk, hogy mi minden kerüljön még a bemutatónkba. Végül az egész rólunk és a félelmeinkről szólt. Ha lehet, még utoljára jövőre is visszajövök…
A diósförgepatonyi Móricz Zsigmond Alapiskola és Óvoda végzőse, Horváth Gréta ősztől gimnáziumban tanul tovább.
– Másodszor voltam a Harmos Táborban. Nekem úgy tűnt, hogy tavaly nagyobb volt a szigor, az idei az „igazgyöngyös” vezetőinknek köszönhetően nyitottabbnak és kreatívabbnak bizonyult, jobban szárnyalhatott a fantáziánk. A viaszkarc technikától kezdve, a foltfestésen át a grafikai stílusokba is belekóstolhattunk, a sokszorosító grafika területéről a linómetszést és a monotípiát ismerhettük meg. Nekem legjobban az anilinfestéssel való alkotás tetszett. Az újdonságok közül tetszettek a tusrajzos technikák: a tussal készített műveinkbe zsírkrétával kapartunk mintákat. Korábban eléggé stresszeltem, ha rajzolnom kellett, de ez a két tábor, ahol új technikákat is megtanultam, önbizalommal vértezett fel. Szívből ajánlom mindenkinek!
Megjelent a Magyar7 2024/29. számában.
