Akik születésnapjukra lisztet kértek
Az utóbbi években tájainkon is reneszánszát éli a házi kenyér. Míg nagyanyáink idején minden háziasszony ismerte és használta a kovászt, addig a mai felgyorsult világban csak kevesek. Fülöp Erzsébet és Takács Margit bérházi szomszédok Királyhelmecen.
Gyerekkori emlékeik közül fel tudják idézni a nagymama kovászos kenyerének az illatát és ízét. Ősszel elmentek arra az Ung-vidéki, egésznapos közösségi kenyérsütésre, amelyen a Ladányi Kovászolóktól megtanulhatták az elkészítés alapjait. A rendezvényen kidagasztott, megkelt tésztájukat hazahozták és saját sütőjükben kisütötték. Örültek, hogy dédelgetett álmukat végre valóra váltották, s azóta minden hétvégén kenyeret sütnek. A legutóbbira én magam is bekukkantottam.
Erzsike konyhájában szoktak sürgölődni, mert ő egyedül él, nála senkinek nem kell kerülgetnie az első nap során több ízben pihentetett, fokozatosan kelő tésztát. – Margitka a szaki, én csak a segéd vagyok – mondja nevetve, jelezve, hogy szomszédasszonya cukrászként a pár száz méterre lévő pékségben dolgozott, amíg a privatizációt követően csődbe nem ment.
Elnézve Margitka kézmozdulatait, a sorrendben már a negyedik dagasztás közben kezdett világossá válni, hogy miért is vonz keveseket a kovászolás.
– Minden csak elhatározás és tudatosság kérdése, a többi kifogás. Ha kezdetben körülményesnek is tűnik az egész, könnyen meg lehet szokni és aztán már a ritmust és a rutint felvéve, teljesen természetessé válik ez a több szakaszos, összességében 16 órás munkafolyamat – mondja Erzsike, bátorítva mindenkit arra, hogy ha lehetősége van rá, ne hagyja ki a kovásszal sütött kenyér élményét.
Ha idejük és erejük engedi, szoktak néha barátoknak, rokonoknak is készíteni egy-egy veknit, de inkább arra ösztönöznek másokat is, hogy legyőzve restségüket, maguk fogjanak bele a sütésbe. Saját motivációik felől érdeklődve megtudtam, hogy azért többről szól ez a történet, mint a nagyi sütötte kenyér ízélményéről.
Erzsike egészségtudatos. Igyekszik minél több olyan élelmiszert fogyasztani, amelyek eredetét vissza tudja követni, amiben nincs egy csomó felesleges ízfokozó és tartósítószer. Ismerősei, rokonsága által felkutatott pár környékbelit, akik nevelnek még háztájit. Sok zöldséget megtermel az édesanyja kertjében. Amikor arról panaszkodtam, hogy jó ideje nem tudok házi szárazbabot venni, mert kiesett a termesztőm, akitől éveken át vásároltam, előkap a mélyhűtőből egy zacskó bodrogközi tarkababot. Megkóstoltatja velem a bélyi áfonyafarmon vett és a királyhelmeci Nagyhegy benzingőztől mentes lankáinak csipkebokrairól szedett gyümölcsből készített lekvárjait. Egyik finomabb volt, mint a másik! Itthon, a lencsefőzelékembe pedig az általa, házi tejből készített tejfelt tettem. Mi tagadás, ezerszer zamatosabb volt, mint a bolti. Remélem tavasszal a Bodrogközben is sikerül életre kelteni a háttérben már szerveződő mozgalmat, hogy itt is közösségi élménnyé tehessük a kovászolást. Az érdeklődő tanulni vágyók a Ladányi Kovászolók vezetése alatt egy kültéri kemencében süthetik majd meg kenyereiket.
Megjelent a Magyar7 2025/6.számában.
