Ahol tizenötezer tombolajegyet értékesítettek – KÉPEKKEL

Annak idején, amikor 2008-ban átvettem a helyi Csemadok vezetését, az első dolgom az volt, hogy az anyagi biztonságát teremtsem meg a szervezetnek. Elsődleges feladatként tűztük ki célul magunk elé a vezetőséggel, hogy bevonjuk az ifjúságot, és az első nekifutásnak létrehoztunk egy ifjúsági klubot. Akik akkor középiskolás korban voltak, azokat szerettük volna megcélozni, és köztük jó páran fogékonynak mutatkoztak arra, hogy akár tennének is valamit a többiekért. A Csemadok vezetőségét frissítettük ezekkel a fiatalokkal, és berendeztünk számukra egy termet a Csemadok klubhelyiségében. Felszereltük számítógépekkel és internet-hozzáféréssel is, hiszen abban az időben még nem volt minden háznál számítógép és internet. Tehát volt egy számítástechnikai szaktanterem, de szórakozási lehetőséget is biztosítottunk számukra, hiszen volt ott karaoke géptől kezdve zenegép, biliárd, csocsó és egyebek. Első lépésként nem az volt a cél, hogy megváltsuk a világot, hanem »csupán« az, hogy járjanak oda rendszeresen a fiatalok és kulturált körülmények között tudjanak játszani és szórakozni. És akkor elindult egyfajta klubélet, mert ezek a gyerekek egyre szívesebben találkoztak ott, főleg pénteken és szombaton, amikor gyakran több mint ötvenen is összejöttek. Azt is megengedtük nekik, hogy a születésnapjaikat is helyben megtarthassák,”

Maga az ifjúsági klub 2010 körül már működött, első éves középiskolásokkal, főleg gimnazistákkal indult. A lényeg az volt, hogy tudtak találkozni és beszélgetni a fiatalok. Lefektettük a klub alapszabályait, amelynek lényege az volt, hogy hétvégén, vagy ünnepnapok előestéjén kimehettünk a Csemadok-klubhelyiségbe. Volt egy nagyjából 10-15 fős társaság; lejártunk a klubba és be voltunk osztva, hogy melyik napokon kik ügyelnek. Meghatároztuk, hogy meddig lesz a nyitva tartás, és lényegében »hivatalos« közösségi életet éltünk, mi fiatalok. Az idősebbek, akik a citerazenekarral próbáltak, pénteken 7-től 9-ig ott voltak lent a klubhelyiségben, 9 után pedig mi váltottuk őket és nagyjából éjjel kettőig ott lehettünk. Ekkor jött Robi az ötletével, hogy hozzunk létre valamilyen saját rendezvényt azon túl, hogy segítjük a Csemadok munkáját. Voltak is ilyen próbálkozásaink, például meghirdettünk csocsóbajnokságot, vagy hasonló kisebb volumenű, afféle közösségtoborzó rendezvényeket. Akkor még létezett a Tűzvirág Fesztivál, és például az első helyezett páros belépőt kapott oda. Én már 2004 óta csemadokos vagyok, hiszen citerázom is. Számunkra teljesen természetes volt, hogy segítettük a Csemadok munkáját, például úgy, hogy mivel egész héten megtekinthető volt a Tűzvirág tárlata, mi, fiatalok, beosztottuk egymás között, hogy ki mikor ügyeljen. A klubélet elég sokáig működött, csak ugye mi is idősebbek lettünk, és elkezdett szétszéledni a társaság. Úgy voltunk vele, hogy kellene egy kis vérfrissítés, és mindig próbáltunk bevonni új embereket. Aztán a Covid kissé átírta a dolgokat, a társaság pedig végleg szétszéledt, tehát ez a pezsgő klubélet már sajnos nem működik, de a fiatalok a Csemadokon belül továbbra is összetartanak. Az első generációból, akikkel a bált szerveztük, nagyon aktív volt például Dobosi Csillla, Haris Ákos, Kürti Alexandra, vagy Süttő Jennifer, de természetesen több nevet is kiemelhetnék.”

Azt tudni kell, hogy a Vincze-bálnak nálunk már több évtizedes hagyománya van. Egy reprezentációs magyar bálról van szó, ami mindig Vince napjához áll a legközelebb, és a bál annyira közkedvelt volt abban az időben, hogy elméletileg nem kellett meghirdetnünk, mert mindenki tudta, hogy a 22-hez legközelebbi szombaton lesz, és mindig villámgyorsan elfogytak a jegyek. Akkor ott azon kezdtünk el gondolkodni, hogy a Vince-bál mintájára csinálhatnánk egy ifjúsági bált. Úgy is lett, csak az volt a feltétel, hogy annak is reprezentációs bálnak kell lennie. Tehát nem egy faluhelyen megszokott, »diszkó szintű« bált rendezünk, hanem egy igényeset, ahol a fiatalok kiöltöznek, a kultúrházat feldíszítjük, minőségi felszolgálást, ételeket és műsorokat biztosítunk. Elvártuk a gyerekektől, hogy ehhez alkalmazkodjanak. Voltak, akik az első alkalommal nem vették komolyan, és nem hitték el, hogy öltönyben, estélyiben kell megjelenni. Nos, őket hazaküldtük, de érdekes módon egy órán belül visszajöttek, a fiúk nyakkendővel, a lányok kis táskával. Akik fiatalabbak voltak 18 évnél, azok csak szülői engedéllyel – aláírással – jöhettek a bálba, s így van ez a mai napig. Megegyeztünk abban is, hogy a kilencedik osztályosok (akik tombolát árusítottak) 23 óráig ott maradhatnak a felügyeletünk alatt. Komoly gondot fordítottunk a hang- és fénytechnikára, a kultúrházat olyan szinten átalakítottuk, hogy ritkaságszámba ment. Fiataloknak való érdekességekkel »turbóztuk föl«, például éjjel kettőkor, a bál csúcspontján a balkonról leeresztettünk 2000 lufit, amiket az erkélyek között kifeszített hálók fogtak meg. Aztán egyszer csak ráfordították a lufikat a gyerekekre, és közben villództak a színes fények, hatalmas csillogás-villogás volt. Persze ők meg elkezdték kidurrantani őket – ez például tényleg nagyon látványos volt. Utána a vezetőség, az idősebbek, a méternyi széles partfisokkal hipp-hopp összetolták a gumimaradékokat, és folytatódhatott tovább a bál. Az első bált nagyon komolyan meg kellett szervezni, mert tudtuk, hogy ott dől el, hogy lesz-e folytatás, és szerettünk volna valami nagyon látványosat »villantani« a fiataloknak. Úgy gondolom, ez bejött, már az első bál nagyon »ütősre« sikeredett, és 220 fiatal jött el a rendezvényre. A kultúrház kapacitása nem kicsi, de nagyjából 250 fő a felső határa, így aztán pár év múlva költöznünk kellett,

Először sokan nem is hitték el, hogy van ilyen bál. Az sem mellékes, hogy idén ott volt Gubík Laci, akit a martfesztes idők óta tegezek, hiszen régebben én is aktivista voltam ott. Konkrétan tőlem kérdezte meg, hogy itt tényleg 400 fiatal van-e, mert először nem akarta elhinni. Mondom neki viccesen, hát nézz körbe és számold meg. A bálozókon kívül van 30-40 szervező, akik vezetőségi tagok, továbbá a zenekar, a biztonsági őrök. El lehet mondani, hogy már az első bálon is majdnem telt ház volt, de a másodiktól kezdve aztán végig. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy minden a Csemadok égisze alatt zajlik, és az egésznek hatalmas magyarságmegtartó közösségi ereje is van. Sokan itt ismerkedtek össze, akik ma már házasok. Ráadásul a bál nem piacorientált, hiszen egy nonprofit szervezet rendezi. Azt tudnunk kell, hogy nálunk Naszvadon, aki elballag kilencedikből, azt automatikusan Csemadok-taggá avatják, tehát itt minden évben bővül a szervezet taglétszáma. Gergelyék azt mondták, hogy a tizedik bál után (amikor torta, két zenekar és 430 bálozó volt) átadják a stafétát... Kilenc éve kértek föl engem és még három osztálytársamat arra, hogy ha egy osztály végez, akkor minden generációból legalább két-három olyan embert »fogjunk meg« a helyi Csemadok számára, aki közösségi feladatokat is vállalna a szervezeten belül. Bizonyára ennek is van sikere abban, hogy ilyen jól működik Naszvadon a Csemadok és sok fiatal tagja van. Jelenleg tizenheten vagyunk ifi szervezők és közülünk majdnem mindenki rendszeresen húsz embert hoz a bálba, akik között nagyon sok a naszvadi, de egyre többen jönnek a környékről is. Sőt, a Csallóközből, a Mátyusföldről is, de az Érsekújvári és a Lévai járásból is”,

Naszvad olyan szerencsés település, hogy a helyi szövetkezetnek van egy 500 főt befogadó kultúrterme. Ezt a Covid alatt kicsit felújították, mert hatalmas ablakai voltak és rengeteget kellett díszíteni. A szövetkezetet átvette az Agrorent nevű cég, amely bérbeadja a termet. A központi helyiséget úgy kell elképzelni, hogy van benne egy hatalmas színpad, asztalok és székek, de ezenkívül mindent mi viszünk oda. Sok pótszéket nekünk kell odaszállítani (ebben Robi is segít), és minden mást, ami a bálhoz hozzátartozik. Most már a magyar alapiskola szülői bálját is ott rendezik, és a komplexum nagy előnye az, hogy konyhával is rendelkezik. 2017-től tehát átvonultunk oda és kitaláltuk, hogy minden évben tematikussá tesszük a bált, hogy még látványosabb legyen. Először a Valentin-nap köré hegyeztük ki, de volt retró témájú bál, majd hollywoodi. A tizedik bál 2020-ban James Bond, a 007-es titkos ügynök köré épült. 0010-es ügynöknek neveztük el utalva arra, hogy 10. bálról volt szó. Egy másik bál Great Gatsby (a Francis Scott Fitzgerald regénye által készült film) köré épült. A Covid alatt volt egy kis megállás, aztán volt Disney-téma, tavaly a 70-es és 80-as évek diszkókorszakát jelenítettük meg, amikor is felváltva zenekar és DJ játszott, idén pedig a vadnyugati tematika hódított. A témák motívumai természetesen megjelennek a díszítésben, a karszalagon, a belépőjegyen, de máshol is. A jegyen továbbá feltüntetjük azt is, hogy csak szalonképes ruhában lehet megjelenni, de ezt már tudják és be is tartják a fiatalok”,

Naszvad arról is híres, hogy sok helyi zenekar működik a városban. Dobosi Robiék a Régi Csibészekben játszanak, aztán van még három nosztalgiazenekar, ezeket felváltva hívjuk. Lokálpatrióta módon csak helyi zenekarokat, naszvadiakat hívunk meg. Igazából kicsit félünk is zenekart »importálni«, ugyanis egyszer még a kultúrházban történt egy olyan eset, hogy Gergelyék meghívtak egy zenekart, de aztán a szervezők érezték, hogy ez nem fog jól elsülni, ugyanis a zenekar nem igazán találta el a fiatalok stílusát. Ekkor gyorsan hívtak egy helyi formációt, amely meg is érkezett és akkor finoman hazatessékelték a Magyarországról meghívott csapatot, mert egyszerűen attól féltek, hogy a tombolára kiürül a bál”,

Talán a harmadik ifjúsági bálon esett meg az, hogy haza kellett küldenünk a meghívott együttest. Ez a sztori annak idején úgy történt, hogy volt nekünk az első két évben volt egy zenekarunk, és teljesen meg voltunk elégedve a zenészekkel, de jött a harmadik év, és annak az együttesnek sajnos már nem volt szabad a dátum, és valahogy a többi helyi zenekarnak sem. Dobosi Robi talált az interneten egy magyarországi zenekart, és nekünk is tetszett, mert jó zenéket játszott, kellő színvonalon, így meghívtuk. Eljött a bál napja, és a csapat elkezdett zenélni. Én nem éreztem azt, hogy rosszak lettek volna, de kicsit sem érezték át, hogy ide mi kell, vagyis abszolút nem passzoltak ehhez a bálhoz. Egyre többen venni akarták a zakójukat, kabátjukat, hogy ők már pedig mennek haza, tehát valamit csinálni kellett. Akkor jutott eszembe, hogy Naszvadon összeállt pár tapasztalt zenész és új formációt alakított, de még nem léptek fel. Szólt nekik Robi, hogy vészhelyzet van, azonnal fogják a cókmókjukat és jöjjenek. Szerencsére nagyon gyorsan a helyszínre érkeztek és »bekötötték a cuccot«. Alig hogy elkezdtek játszani, nekiálltak nótázni és táncolni a fiatalok, s a buli meg lett mentve a Carson zenekar közreműködésével.”

Sokan kérdezték, hogy miért nem emeljük meg a belépődíj árát, de bele kell abba gondolni, hogy oké, én keresek, huszonnégy éves vagyok, de egy tizenöt éves, aki frissen kerül gimibe vagy más középsuliba, annak lehet, hogy februárra a nyári megtakarított pénzéből nem sok marad. Abba is bele kell gondolni, hogy a jegy mellett még cipőt, ruhát vagy öltönyt meg nyakkendőt is kell venniük. A lányoknál a frizura, a körmök, a smink is pénzbe kerül, s a végösszeg akár 100-150 euró is lehet. Van bár is, azt egy külsős cégre bízzuk, és ha valaki plusz kávét vagy alkoholt fogyaszt, szintén fizet. A szervezők ugyan ingyen jöhetnek, de a tombolajegyek bevétele teljes egészében a Csemadoké marad, a belépőjegyekből pedig a bál költségeit finanszírozzuk. Az asztalokat halszálka formában alakítjuk ki, hogy elférjen a több mint 400 ember, a »körítésről« pedig Robi már mesélt”,

Én már valami készet vettem át, persze ez nem azt jelenti, hogy nem volt vele munka, de az alapokat már szépen lefektették az elődök, s azzal nem kell külön foglalkozni. Tehát ahogy mondtam, 2020-ban volt 430 személy, és akkor azt mondtuk, hogy ez a felső határ, ez a mérce, amit már nem kell, és a helyi adottságok miatt már nem is lehet megugrani, de megint meg kell közelíteni. A Covid után ugyan »lementünk« 300 alá, de hát akkor örültünk, hogy egyáltalán meg tudtuk szervezni és eljöttek az emberek. Tavaly már 380-an, idén meg 440-en voltunk! A munkánk abszolút önkéntes, és ahogy már mondtam, a teljes bevételünk a Csemadok kasszájába vándorol, amiből főleg népviseletet vásárolunk, vagy valamilyen új berendezést a Csemadok-épületbe. Ott a Pettyem néptánccsoport, ahol kicsik, nagyobbak és felnőttek is néptáncolnak. 2019-ben például felújítottuk a Naszvadi lakodalmast, ami bemutatja a naszvadi lakodalmak menetét”.

Ami a tombolajegyeket illeti, idén 150 széria »elment«. Hagyományosan 50 centbe kerül egy darab, és lehet komplett 100 darabos paklit is venni, ami ugye 50 euró. Éjfélkor van a tombolahúzás. Mindig megszólítjuk a naszvadi vállalkozásokat, szolgáltatókat, de újváriak vagy komáromiak is, például a Tátra mozi, a Jókai Színház, vagy akár a Gombaszögi Nyári Tábor is rendszeresen felajánlanak díjakat, a fődíjakat meg általában a vezetőség finanszírozza. Ez úgy történik, hogy az elnök (régen Dobosi Róbert, most pedig Simonics Tibor, akik vállalkozók is egyben) azt mondják, hogy válasszatok magatoknak tombola díjakat, mondjátok meg, mi az összeg, és mi kifizetjük. Idén volt egy wellness hétvége Sümegre, a Hotel Kapitányba, élményautózás a Slovakia Ringen és ingyenjegy a budapesti Imagine Dragons koncertre. Régebben elektronikai cikkek is voltak a díjak között, de manapság már annyira telített a piac, dobálják utánunk ezeket a „cuccokat”, és nagyon nehéz olyan eszközt választani, ami bárkinek jól jönne. Tíz éve egy okostelefonért még „verekedtek” az emberek, de mára más világ lett. Azonban akadnak komolyabb díjak is a fődíjak mellett, például kávégép, soda stream, vagy kismalac,”

Pethő Attila, mint a Komáromi járás választmányi Csemadok-elnöke szinte minden évben vendégünk, idén pedig – ahogy említettem – Gubík László is jelen volt. Meg is lepett bennünket, hogy a Magyar Szövetség elnökeként jelentkezett. Ő ugye Martoson évekig csinálta a Martfesztet, Robit, Gergelyt és az itteni Csemadokot nagyon jól ismeri. Felkértük tehát, hogy nyissa meg a bált. Természetesen ez most nem arról szólt, hogy 430 szórólapot és reklámtollat szétosztott, de itt nyilván a Csemadokról és magyarságról is szó van, és Laci mégis csak közelebb áll a fiatalokhoz, hiszen még csak a 30-as éveiben jár.”

A megnyitó után hagyományosan egy kör van, majd jön a vacsora és éjfélkor kezdődik a tombolahúzás. Bálkirályt, bálkirálynőt választunk, és idén reggel fél kilenckor csuktam be a termet, úgyhogy több, mint 12 órás volt a buli. Ha egy ifi belép a Csemadokba, mint szervező, azt felvilágosítjuk, hogy oké, persze, kaptok ingyen jegyet, mint ifi szervezők, de az egész önkéntes alapon működik, mert csemadokosnak lenni végül is egy életforma, a magyarság szolgálata pedig nem biznisz. Aki itt van közöttünk, az szerencsére ezt mind jól tudja és átérzi. Persze a fiatalok közül sokan már máshogy gondolkodnak, ezt én is sokszor hallom, és tapasztalom is, de igazából úgy lehet megfogni őket, hogy ők is élvezzék azt, amit csinálnak, hogy bevonjuk őket a szervezésbe, hiszen róluk van szó, fiatalokról van szó, ifibálról van szó, és lényegében a saját korosztályuknak szervezik; ebből kifolyólag a mentalitás is fiatalos, és ez őket úgymond élteti. Persze nagyon nehéz ezt összehozni, mert októberben és decemberben is tartunk egy értekezletet, és utána már minden »élesben« megy, januártól pedig nincs megállás. Akkor van három jegyárusítás, amit viszont nagyon át kell gondolnunk. Az elsőn csak a naszvadi Csemadok-tagok vehetnek jegyet, és általában mindenki vállalja, hogy »feltölt« egy vagy akár több asztalt is. Idén először volt olyan, hogy abszolút nem kellett noszogatni az embereket, mert már a második jegyárusításnál elfogyott az összes jegy. A bál előtti hétvégén van egy kvázi összetartás, amikor mindenki tombolát pecsétel, díszít, hurcolkodik, rakodik. Persze jönnek a vezetőségből az idősebbek is segíteni, de már csak a nagy munka után, mert mindent mi, fiatalok rakunk össze és mi vezényeljük le az egészet. Tehát abszolút nem úgy van, hogy az idősek beleszólnak. Az a lényeg, hogy legyen öt-tíz fiatal, aki azt mondja, hogy igen, ezt mi akarjuk csinálni, de szerintem ez minden szervezőmunka esetében így működik. Nálunk van aki a jegyekért, van aki a pénzért, van aki a díszítésért felel, s van aki azért, hogy az esemény népszerűsítve legyen a Facebookon vagy az Instagramon, meg a beharangozót és a cikket is ő írja a naszvadi újságba, a Novum Naswodba, és a Csemadok lapjába.”

Sajnos ma már kevesebb az olyan lehetőség, ahol összejárhatnak a magyar fiatalok, így mindenképpen hiánypótlónak tartom ezt a bált. Persze a megszervezése nagyon sok munkával jár, de örülnék, ha máshol is »lemásolnák«, hiszen ez nem jogvédett, és amiben tudunk, szívesen segítünk másoknak is. Mi bárkinek szívesen segítünk, függetlenül attól, hogy bált vagy más eseményt szervez, de azt meg kell érteni, hogy egy ilyen eseményt az ottani közösségnek kell megvalósítania, mert ők ismerik legjobban az ott élők igényeit. Például Bős még pár száz lakossal nagyobb is, mint Naszvad, de mondjuk ott is van tánckar, tehát hasonlóan épül föl a Csemadok, meg máshol is. Például legutóbb Komáromszentpéterről kerestek meg minket fiatalok, hogy lássuk el őket tanácsokkal, mert ők is gondolkodnak valami hasonlóban. Kell egy stabil időpont és lehetőleg ne nyáron legyen, mert akkor mindenki fesztiválozik vagy nyaral. Persze először egy idősebbnek kell unszolni a fiatalokat, hogy »figyeljetek, vagytok annyian, segít a vezetőség, segítünk munkával, kézi erővel, akár anyagiakkal, esetleg a helyi vállalkozók bevonásával«. Itt minden igazából csak szervezés kérdése, de az egész kialakul az évek folyamán, és később már sokkal olajozottabban megy, mert a buktatók legnagyobb része addig kiküszöbölhető.”