Ahol az emberek ismét büszkék a falujukra – Sajókeszi kapta a Roma Spirit díjat
Talán ők maguk hitték el a legkevésbé, amikor a díjátadón bemondták, Sajókeszi nyerte a település kategóriában az idei Roma Spirit díjat. A kis zsákfalu polgármestere, Szajkó János egy súlyos műtét után lábadozóban vette át a díjjal járó szobrot, amely azóta is ott áll az irodája asztalán, hogy jelezze mindenkinek, önerőből is csodákra lehet képes egy ilyen kis település is.
Sajókeszi alig 10 km-re van Tornaljától a magyar határ közvetlen mentén, de a mečiari eszement közigazgatási átrendezésnek köszönhetően maradt a Rimaszombati járásban, míg Tornalja a Nagyrőceihez került. Mintegy 300 lakosa van, döntő többégük magyar anyanyelvű roma. A falut több mint két évtizeden át Szajkó Aladár irányította, akinek 2022-ig nem is volt komoly ellenfele. De ekkor ringbe szállt unkaöccse, Szajkó János, aki előtte hosszú éveken át élt és dolgozott Csehországban, majd Németországban, utóbbi helyen egy csomagolóüzemben.
Első házasságából két fia született, akik Besztercebányára jártak sportgimnáziumba, s különböző harcművészeteknek hódoltak, komoly sikerekkel. Nagyobbik fia, János még Thaiföldre is eljutott, s évekig egy német klub színeiben aratta sikereit, s ugyan már felhagyott az aktív sportolással, ma is szívesen lejár a bokszterembe.
Ő öccsével ellentétben ma is kint él feleségével s két lányával együtt Németországban, míg Tamás a családjával apja új családja mellé költözött a Sajókeszivel szomszédos Kövecsesre. Szajkó János második feleségével Csehországban ismerkedett meg, együtt telepedtek meg idehaza, s két közös gyerekük született, Linda és Dániel. Előbbi képzőművészeti középiskolába jár Zólyomba, a fiú pedig még alapiskolás Tornalján. „Ő az egyetlen a négy gyerek közül, akivel kapcsolatban teljesen tanácstalanok vagyunk, hogy mi lesz belőle, ugyanis még mindig nincs kialakult érdeklődési köre” – mondja az apuka, aki a két nagyobb fiút tudatosan terelgette a sport felé, míg a lányánál egyértelmű volt a képzőművészeti érdeklődés, amely megfelelő adottsággal is párosult. Amikor jó tíz éve először találkoztunk, Tamás fia még örömmel újságolta, hogy imád főzni, s esetleg szeretne idővel éttermet nyitni, de valahogy mégsem jött össze a kamaszkori álom. Most különböző munkákat vállal idehaza és külföldön is, s apja helyettese Sajókesziben.
„Nagybátyám első választási időszaka sikeres volt, de aztán történt egy törés a falu életében, s a falu fejlesztése másodlagos lett a számára, s az elmúlt húsz év alatt nem sok érdemleges történt a faluban. Az itt élők úgy érezték, nincs, aki törődjön velük, s a családcentrikus rimáknál mindig fontos egy karizmatikus vezető, aki irányítja őket” – mondja a polgármester, aki 2022 őszén, miután hazatért Németországból, úgy döntött, megméretteti magát a választásokon.
Mivel nem akart aláírásokt gyűjteni, a SMER-SD színeiben indult el a nagybátyja ellen, s hatalmas küzdelemben végül két szavazattal győzött (ami ugye egy választót jelent). Ahogy az eredmény is mutatja (Szajkó Aladár súlyos betegség után tavaly elhunyt), a kezdetekben nem volt könnyű dolga, hisz egy teljesen leamortizált falu s közösség fogadta.
„Úgy nézett ki Sajókeszi, mint a kassai Luník IX., ahol egy szétesett, használhatatlan buszmegálló fogadott a falu végén, s 24 ezer eurós tartozás. Gyakorlatilag a semmiből kellett újrakezdenünk” – mondja és mutatja az elért eredményeket végigvezetve a falun. „Legelőször is azt kellett elhitetnem az emberekkel, hogy önmagukért csinálják, s teszik rendbe a falut és a házaikat. Igaz, pénzünk sem volt, így sok mindent önerőből, kisebb-nagyobb támogatásokból valósítottunk meg, s nem egyszer a saját megtakarított pénzemet is beáldoztam az ügy érdekében” – s mutatja a játszóteret, amelyhez egy leomlóban lévő ház deszkáit használták fel, de így szedték rendbe a falu között található hidat, amelynek még korlátja sem volt már. De kifestették a házakat is, s teleültették a falut virágokkal.
A virágmagokat pedig összegyűjtötték, hisz a jövőre is gondolni kell. „Még a szomszéd faluból is a csodájára jártak a sikereinknek, nem egyszer jöttek autóval, hogy megnézzék, igaz-e a hír, hogy Sajókeszi kivirágzott” – mondja nevetve a polgármester, aki felvette a református egyházzal is a kapcsolatot, hogy legalább a romos állapotban lévő templom harangját megmentsék. Ez sikerült is, sőt, amikor kihirdette, hogy 100 eurót fizet annak, aki a kakast is lehozza a tetőről, fél óra múlva már a kakas is alászállt a magasból, s csatlakozott a haranghoz. A régióban ezekben a kis falukban elfogytak a gyülekezetek, így több református templom is végveszélybe került, a zeherjei tornya leomlott, de ugyanez fenyegeti a szútorit is, ahonnan legalább a harangot kimentették. „Nem igaz, hogy a cigányok hordták szét ezeket a templomokat” – mondja felindultan, s nagyon szeretné, ha a Gótikus út segítségével legalább a templom állagát sikerülne megmenteni. De rendbe szedték a temetőt is, szinte még közelharc is kialakult, ki fesse le a kaput. Végül egy idős néni győzött, „Lássa, ez hiányzott eddig, ezek az emberek nem érezték, hogy értékesek, hogy szükség van rájuk, s az sem volt, aki példát mutasson nekik” - mondja Szajkó János, aki maga sem volt rest munkaruhát (monterkát) magára húzni és beállni a munkásaik közé.
Sajnos, munkalehetőség nem nagyon van a környéken, páran Tornalján dolgoznak, ahogy ő is megpróbál segíteni nekik, ahogy az iskolaköteles gyerekeknek is, akik közül nem egyet ő maga hord be Kövecsesre, a buszközlekedés ugyanis katasztrofális. Hétvégén például nem is jár busz Keszibe, így akinek nincs kocsija, az eleve reménytelen helyzetben van.
A hivatalban a felesége várja az helyi ügyfeleket, de nem egyszer érkeznek más falvakból is, mert híre ment, hogy szívesen segítenek a rászorulóknak, a felesége ugyanis csehül, szlovákul és angolil is kitűnően beszél, de megérteti magyarul is magát. „Én vagyok a családban az egyedüli, aki nem beszél legalább négy nyelven” – mosolyog, ugyanis ő az angolt csak érti, de nem beszéli. Ügyes-bajos gond van bőven, amíg a polgármesterrel beszélgetek, jön egy dühös lakos, akinek egy kóbor kutya épp akkor tépte szét a kecskéjét.
Az ősszel nagy nap virradt a kesziekre, ugyanis ünnepélyes keretek között felavatták a haranglábat és az egykori gályarab, Huszár Mihály emléktábláját is, s megrendezték az első roma fesztivált is, mert a dolgos munkanapok után rájuk fért a szórakozás is.
„Azt ne is kérdezze, mit miből valósítottunk meg, mert úgyse hinné el, de azért nagyon sokat segítettek kisebb-nagyobb pályázatok, ahogy felhasználta személyes kapcsolatok és az Újítsuk meg Gömört! társulás is, ahogy bármikor fordulhattak segítségért Ravasz Ábel volt romaügyi kormánybiztoshoz és Vavrek István megyei képviselőhöz is” – sorolja mindazokat, akik nélkül nem sikerülhetett volna a terve.
A sikerekre, a falu önerőből történt megújulására felfigyeltek magasabb helyeken is, de mégis alaposan meglepte őket, amikor kiderült, nemcsak nevezték a falut a Roma Spirit díjra, de bekerültek a legjobb három település közé is. Mégis az esélytelenek nyugalmával indult a sajókeszi küldöttség a pozsonyi díjátadóra, amelyen részt vett Peter Pellegrini köztársasági elnök is.
Ráadásul még a kórházból is el kellett kérnie magát, ugyanis az elmúlt hónapokban két súlyos műtéten is átesett. Előbb a sacai kórházban bypass műtéten esett át, majd a díjátadás előtt elfertőződött egy pattanás a hasán, amelyet a rimaszombati kórházban felnyitottak s kitisztítottak, de a kezelőorvosa hallani sem akart róla, hogy hazaengedje, sőt még ilyen hosszú útra elengedje. De megértette, hogy nem akármilyen helyzetről van szó, a kesziek már azt óriási sikerként könyvelték el, hogy bejutottak a legjobb három település, vagyis Batka és Budamér társaságába. „Megviselt a sebem és a hosszú út is, s nem is hallottam, amikor kimondták a falu nevét, a mellettem ülők löktek meg, hogy ideje indulnom a színpadra átvenni a díjat, s köszönetet mondani a kapott elismerésért” – meséli még mindig könnyes szemmel az élményeit. „ A díj nagyon sok mindenre kötelez bennünket, elsősorban arra, hogy folytassuk azt, amit elkezdtünk. Az idén elkészült a legkisebbeknek a játszótér, a nagyobbaknak a fitneszterem, hogy ne az utcán csellengjenek a tanítási órák után, de jövőre következik a kultúrház felújítása is”. Szajkó János a díjátadás itán a napokban a faluban fogadta Alexander Daško romaügyi kormánybiztost is, aki így személyesen is meggyőződhetett arról, nagyon jó helyre került a díj.
