Ágas-bogas diófa
A dió nemzetségének 21 faja az Óvilágban Délkelet-Európától Japánig, az Újvilágban Délkelet-Kanadától nyugatra Kaliforniáig, délre Argentínáig előfordul, a diófát mégis a miénknek, „magyar” fának tartjuk, hiszen nagyszüleink idejében talán nem is volt udvar, kert, ahol ne állott volna diófa, mert a termésére, levelére, fájára szükség volt. Ágas-bogas a diófa teteje, Megbetegült Szabó Kata a diósban, Kivirágzott a diófa, Szeretőm udvarába áll egy aranyos diófa… Se szeri se száma azoknak a népdaloknak, amelyekbe beleszőtték a diót, mint a szűkebb és tágabb paraszti világ egyik jellegzetes fáját, amely szabadon és boldogan nőtt a tájban.
Köztudomású, hogy a diófának szinte minden része felhasználható. Fáját a bútorkészítésben hasznosítják, a zöld dióból, amely a fa valódi gyümölcse, befőtt, lekvár és likőr készíthető. A diófalevélből készült teát a népi gyógyászatban alkalmazták előszeretettel, hiszen salaktalanító, tisztító, gyulladáscsökkentő hatású. A dióbelet a gasztronómiában hasznosítják, csonthéjából pedig hőenergia nyerhető.
Fülekről Losonc felé haladva, Kurtány után jobbra kanyarodva jutunk el Perse községbe. A füleki Tóth család itt építette fel diófeldolgozó üzemét, itt zajlik a fák oltása és egy kísérleti ültetvényt is telepítettek. Sokan azonban még a nógrádiak közül is úgy tudják, hogy ez a négy hektár maga az ültetvény. Őszintén szólva, én is így voltam ezzel, amíg nem találkoztam Tóth Lászlóval, a Carpathian nut vezetőjével. Miért kezd el valaki dióval foglalkozni? Hány évet kell várni, míg a befektetett munka meghozza a gyümölcsét? Milyen betegségek ellen kell védekezni? Beszélgetésünk során ezekre a kérdésekre is választ kaptam.
Lászlóval az üzemnél találkozunk. Miközben beszélgetünk, bejárjuk a telep minden zegzugát. Szavaiból tudás, szakértelem és szenvedély árad.
– 1992-ben fogant meg az ötlet, hogy olyan dologgal kezdjünk foglalkozni, ami hosszú távon munkát és megélhetést biztosít, mégis kihívást jelent. Akkoriban egy magyarországi cégnél dolgoztam, ahol nagyüzemileg folyt a diótermesztés. Láttam a tévében Klapka Gyuri bácsit, a dióültetvényest, akitől szintén inspirációt nyertem. Elutaztam Nyíregyházára, aztán a Debreceni Egyetemre, az Érdi Kutatóintézetbe, gyűjtöttem az információkat, hiszen mindent meg akartam tudni a dióról. Majd meg kellett találni a termesztéshez és a feldolgozáshoz szükséges legmegfelelőbb területet. Telkeket cseréltünk, integráltunk, maga a terület előkészítése három évig tartott. 2004-ben alapítottuk meg a céget, és 2005–2006-ban telepítettük az első ültetvényt. Jelenleg Bozitán és Dórán összesen 300 hektáros dióligetet gondozunk, ebből 120 hektár a partnercégünké. A Felvidéken úttörőnek számítunk e tekintetben, viszont ahhoz, hogy a saját termésünket tudjuk forgalmazni, 20 évnek kellett eltelnie. Ma már oltványokkal foglalkozunk, és szaktanácsadást is folytatunk, hogy azokat a hibákat, amiket mi elkövettünk, más már ne kövesse el – mondja László.
Sokan azt hiszik, hogy a dióval nincs munka, hiszen szinte minden kertben áll egy terebélyes diófa, ahol megkapja a kellő fényt, vizet és tápanyagot ahhoz, hogy 20 méter magasra is megnőjön. De az ültetvénynél más a helyzet.
– A diófával nem egyszerű a munka, különösen, ha a biológiai szemléletet is figyelembe vesszük. Mert akkor nagy fűben csatangolunk, sok a mechanikai munka, nem használunk gyomirtót, vegyszert. De mégis emellett döntöttünk, mert inkább termelünk folyamatosan kevesebbet, de ehetőt, minőségit, bio minőségűt. Az oltványok már kiültetéskor teremnek, de ez a fa fejlődését rettenetesen visszafogja, mivel a termésbe vezeti az energiáját. Ezért mi az ötödik évig eltávolítjuk a fáról a diót. Egy magában álló diófa akár 30-40 kilót is terem, de egy ültetvényen, ahol közel vannak egymáshoz a fák és kevesebb fény éri őket, 12-15 kg-os hozam a csúcs – hangsúlyozza.
Mivel ősszel van a valódi szüret ideje, ezért most a feldolgozóüzem pihen, de László megmutatja, milyen folyamaton megy keresztül a leszedett dió, míg a fogyasztóknak szánt csomagolásba kerül. A diót elsőként az adagolóba borítják, itt távolítják el a zöld héjat. Ezt utómosás követi, hogy teljesen tiszta, héjas dió kerüljön tovább a rendszerbe, és manuálisan is átnéznek minden szemet. Ha akad olyan, amin esetleg zöld héj maradt, kiszedik, és újra kezdődik a folyamat. A kalibráló berendezés 28 mm-től 36 pluszig osztályozza a diót még vizes állapotban, hogy a szárítókba már csak egyféle nagyságú, teljesen homogén termés kerüljön.
– A csarnok középső részében 46 darab szárítóberendezés kapott helyet, amely egyenként naponta kétszer 1-1,4 tonnát tud egyszerre szárítani. Ezek a gépek jelenleg villamos energiával működnek, de a jövőben szeretnénk, ha a dióhéjból előállított hő hajtaná a gépeket. A szárítást követően a dió egy része a törősorra kerül, egy részét pedig héjastól forgalmazzuk. A pucolt dióval külön helyiségben foglalkozunk, hiszen az már élelmiszernek számít, amelynél meg kell felelni a megfelelő higiéniai előírásoknak. Van egy roppantó gépünk, amely még nincs teljesen készen, ezért kézi válogatást is végzünk. Viszont kötelező az automatizálás, úgyhogy ezt a gépsort a jövőben egy optikai válogatógéppel és egy automatikus csomagológéppel bővítjük – magyarázza.
Innen az elkészült, csomagolt áru átkerül a hűtőraktárakba. Lászlótól megtudom, ahhoz, hogy a dió akár egy évig is friss maradjon, hűtőben kell tárolni.
– A nedvességtől megpenészedik, a hőtől pedig avasodik. Ezért, ha egész évben ki akarjuk szolgálni a vásárlókat, akkor hűtenünk kell. Ezt követően kerül majd tovább ipari felhasználásra, vagy felcímkézett csomagokban a boltokba – mondja.
A diófeldolgozó üzemnek és az ebben található hatékony technológiai felszereltségnek köszönhetően évi 500 tonna magas minőségű diótermék előállítására képesek. Jelenleg bio héjas diót, bio dióbélt és zölddió-lekvárt értékesítenek Szlovákiában és Ausztriában.
László szerint ahhoz, hogy egy vállalkozás sokáig életképes maradjon, fejleszteni és újítani kell. Idén a zöld dióból készült termékskálát szeretnék bővíteni.
"A zöld diót félbe vágva és megszurkálva három hétig tiszta vízben kell áztatni, a vizet pedig minden nap cserélni kell. A három hét elteltével készülhet a dióból lekvár vagy befőtt. Régen ezek a termékek minden otthonban megtalálhatók voltak, hiszen magas a vas- és ásványianyag-tartalmuk, és tele vannak vitaminnal. Mára azonban eltűntek a spájzok polcairól, mi viszont szeretnénk újra a köztudatba hozni. A zöld dióból készült lekvárunkat már piacra dobtuk, és meglepően sikeres termék. A továbbiakban szeretnénk bővíteni a befőttel, de próbálkozunk majd különféle esszenciákkal, olajokkal is. Idén a terméktesztek zajlanak, de a jövő év augusztusától szeretnénk kereskedelmi célokra bocsátani az új termékeket" – mondja László, miközben az üzem előtt lévő oltványokat mutatja.
– Nemcsak diót akarunk szaporítani, hanem minden csonthéjast, vagyis gesztenyét, mandulát, mogyorót. Itt éppen a gesztenye rezisztens fajtájának szaporításával kísérletezünk. Azt figyeljük, hogyan bírja a klímát, milyen oltási technológiával lehet oltani. A szelídgesztenye szinte teljesen kihalt Európában, ezért szeretnénk visszatelepíteni, hiszen egy nagyon értékes fát veszítettünk el, amelyre a jövőben nagy igény mutatkozhat. Ha elkészül a tervezett 1700 négyzetméteres csarnoképület és a 2700 négyzetméteres fólia, akkor mindegyik fajtából nagyjából 20-25 ezer darabot tudunk majd oltani – avat be a tervekbe.
De mindenhez idő kell és megfelelő időjárási viszonyok, ami manapság egyre nehezebb. Mint minden mezőgazdasági terménynek, a diófának is nagy ellensége a tavaszi fagy.
– mondja.
A gombabetegségek ellen rezes permetezéssel, a szárazság ellen pedig öntözőberendezéssel védekeznek. Újonnan viszont megjelent a dióburok fúrólégy, ami miatt a héj megbarnul, megrothad, és rászárad a dióra. A káros rovar egész nyáron támad, ám vannak úgynevezett rajzáscsúcsok. Ekkor állítják fel a CSALOMON csapdákat.
– Ezek azért szükségesek, hogy megállapítsuk a permetezés időpontját, így a védekezés mennyiségét minimálisra csökkenthetjük. Hiszen nem szeretnénk egyész nyáron permetezni. A fúrólegyet ammónium-karbonátos, vagyis vizeletszagú lapkával a csapdához vonzzuk, amibe beleragad. Ezt követően mikroszkóp alatt megvizsgálom a nőstény egyedeket, hogy mikor alakul ki bennük a pete. Amikor elérik a peterakás idejét, akkor érdemes a fákat permetezni, hogy minél jobban megritkítsuk az állományt. Általában 10-14 naponta kell kezelni a termést, ha azt akarjuk, hogy maradjon belőle valami – emelte ki László.
A diósban egész évben van munka, hiszen foglalkoznak oltóanyag termeléssel, van faiskolájuk, ami télen biztosít munkát, és áprilistól jönnek a kinti munkák, ősszel pedig a feldolgozás, csomagolás. Így válik kerek egésszé a „történet”.
A Carpathian nut vezetőivel a Rohonczy Gedeon Mentorprogramnak köszönhetően a Gombaszögi Nyári Táborban is találkozhatnak, ahol szívesen mesélnek majd részletesebben termékeikről, terveikről, hitvallásukról. De addig is, együnk minél több diót!
Megjelent aMagyar7 2024/24.számában.
