A zselízi sortűzre emlékeztek
Balassagyarmatot szokás Civitas Fortissimaként, tehát a legbátrabb városként emlegetni, viszont 1919. március 23-án Zselíz is felkelt, hogy hangját emelje Magyarországtól való elszakítása ellen. A Csemadok zselízi alapszervezete a minap erre az eseményre emlékezett.
– emlékeztek, majd felidézték a történelmi eseményeket:
Amint azt Csonka Ákos helytörténész megfogalmazta, 1918. október 28-a után a cseh haderő elkezdte elfoglalni a birtokába jutott területet, ami egyre komolyabb aggodalomra adott okot a lakosoknak: „Sok helyütt nemigen tudták megemészteni ezt a gyalázatot és protestálással szegültek szembe az igazságtalansággal. Ezek a tüntetések több helyen tettlegességig fajultak, így Pozsonyban, Kassán, Komáromban és a Garam menti kisvárosban, Zselízen is. Az utcán demonstráló tömeg békés úton fejezte ki ellenszenvét a csehszlovák megszállókkal szemben, amire azok a legtöbb esetben erőszakkal válaszoltak. Így történt ez Zselízen is, ahol a március 15-ei megemlékezés után alig egy héttel a főutcát ellepő tiltakozó tömeg a cseh haderő távozását követelte, ellenben azok a távozás helyett inkább a tömeg feloszlatásába kezdtek. Mivel ezt szavakkal nem tudták elérni, a fegyverek nyelvére váltottak és válogatás nélkül a tömegbe lőttek.”
Így vesztette életét a 16 éves Várai Mária Lujza, a 18 éves Várai Anna, a 32 éves Nagy János és a 40-50 év körüli Séda Károly.
