2024. augusztus 9., 18:22

A Vektoron minden nyáron történik valami

Az immár kilencéves Vektor – Kárpát-medencei Ifjúsági Műhelytábor idén is nagy meglepetéseket tartogatott az odalátogatók számára. Az előző évek tematikáitól – pénzügyek, a munka világa – kissé eltérően most az egyén belső világa került a középpontba. A szervezők célja az volt, hogy eligazítást adjanak a Kárpát-medencében élő fiatalok számára az önismeret kacskaringós útvesztőjében.

vektor
Fotó: Hajdu Hetény

A Vektor olyan négynapos rendezvény, amelyet felvidéki, erdélyi és viharsaroki fiatalok közösen álmodtak meg 2015-ben, hogy évente egyszer összegyűljenek, és egy-egy számukra érdekes témát közösen feldolgozzanak. 2019-től a csapat olyan vajdasági és kárpátaljai fiatalokkal is bővült, akik szintén a közösségépítést, az ismeretszerzést és a jó hangulatot tartották mérvadónak.

A helyszín nem változott, 2024-ben is Szarvason találkoztak a fiatalok. Az első nap főként az ismerkedésről szólt, amelynek fénypontja a „batyus est” volt. Minden régió bemutatta az otthonról hozott jellegzetes ételeit, italait, majd elkezdődött a hajnalig tartó szórakozás.
vektor
Fotó:  Hajdú Hetény

 

Barangolás az önismeret útvesztőjében

Az önismeret terén jártas trénerek, Novák Magdolna, Hevesiné Kratochwill Katalin és Szathmári Mariann a különféle feladatokon, játékok keresztül a fejlesztésünkre összpontosítottak. Azzal kezdődött a foglalkozás, hogy mindenki felírta, mit vár a tréningtől. A legtöbben azt írták, hogy ki szeretnének lépni a komfortzónájukból, és szeretnék tudni, hogy másokkal milyen együttműködésre képesek.

– Az első gyakorlatnál 5 percig kellett párban beszélgetnünk. Mindkét ember elmondott magáról bizonyos információkat, majd ezt a többiek előtt is el kellett ismételni úgy, hogy szerepet cseréltünk, és egymás fölé állva, a másik helyébe képzelve magunkat kellett bemutatkoznunk – meséli Szalai Niki.

A személyiségfejlesztő tréningek alkalmával a táborozók sokszor kerültek párba, ám volt példa arra is, hogy csoporton belül is kisebb csapatokban kellett dolgozniuk.

– Volt olyan játékunk is, ahol két csapatot kellett alkotnunk. Mindkét csoportban volt egy gondoskodó anya, egy kritikus apa, egy lázadó és egy alkalmazkodó gyerek. Mindenki minden szerepet kipróbálhatott, és a foglalkozás végén megbeszéltük, hogy kinek melyik volt testhezállóbb, és kinek melyik volt nehéz – teszi hozzá Rozner Anita.

A továbbiakban az asszertív kommunikációval folytatódtak a foglalkozások.

– Azt kellett kiderítenünk, hogy farkasok (agresszív), nyuszik (szubmisszív) vagy házőrző kutyusok (asszertív) vagyunk-e. Önvizsgálatot készítettünk, kiértékeltük egymás testbeszédét. A nyuszi típus nagyon zárkózott, lassan sétál, kerüli a tekintetet, a házőrző típus tudja, mit akar, nem agresszív, de ha kell, kiáll magáért, megvédi önmagát és környezetét. A farkasok kategóriájába azok tartoznak, akik belevágnak egymás szavába, pökhendien viselkednek, belemásznak mások aurájába, ráerőltetik akaratukat – idézi a tanultak Niki.

Bár ezek a viselkedés- és kommunikációs típusok mindenkiben megtalálhatóak, mégis fontos meglelni azt, amelyik a leginkább dominál a személyiségünkben, és erre irányulóan kell kritikát megfogalmaznunk jövőbeli fejlődésünk érdekében.

Az utolsó tréninges napon a csoporttagok felidézték, hogy a szüleik, nagyszüleik mivel foglalkoztak, illetve foglalkoznak, és hogy az adott szakmák milyen hatással vannak az ő jellemfejlődésükre. A csoportvezetők emellett még arra is kíváncsiak voltak, hogy milyen erényt hoztak otthonról, miből táplálkoznak a hétköznapi életünk során a táborozók.

– Az egyik feladat az volt, hogy rajzoljuk le a kezünket, és minden ujjunkra írjunk egy-egy tulajdonságot, középre meg azt, hogy mire vagyunk a legbüszkébbek. A cél az volt, hogy ne tudatosan önmagunkra reflektáljunk. A kisujjra írt tulajdonság jelentette azt, amit az ember a kisujjából kiráz, a gyűrűsujj azt, amelyik tulajdonságukhoz vagyunk a leghűségesebbek, a középső ujj az, amelyikben kiemelkedőek vagyunk, a mutatóujj azt szimbolizálja, amit bevonzunk, a hüvelykujjunkon feltüntetett tulajdonsággal pedig az összeset egybezárjuk – emlékezik vissza Prisztavok Ádám Zénó.

vektor
Fotó:  Hajdú Hetény
Minden jó, ha a vége jó

A tréningek során a pozitív megerősítés, a csoportdinamikai összhang megteremtése volt a cél, amely a tábor végére ki is alakult. A tréning utolsó részeként a táborozóknak egymásról kellett pletykálniuk. El kellett képzelniük, hogy az adott csoporttaggal mi minden történhet a közeli jövőben. Például, hogy sikeresen befejezte az orvosi egyetemet és nagyszerű szakember lett, valaki családot alapított, valakit felvettek álmai munkahelyére és így tovább. Ez egyfajta kooperatív feladat volt azért, hogy a résztvevők egymást buzdítsák jövőbeli terveik megvalósítására.

A tábor zárásaként a viccesebbnél viccesebb csapatjátékoké volt a főszerep. Hat csapat mérte össze kreativitását, gyorsaságát, tudását. Hol fizikai feladatot kaptak, hol meg a memóriájukat kellett megerőltetniük a szervezőkről készült pexeso során. Volt egy frappáns kvíz is, ráadásul költői énjüket is előcsalogathatták a táborozók, mert szerelmes szerenádot kellett írniuk és előadniuk a szervezőknek címezve. Az estét az eredményhirdetés koronázta meg; bár szoros versenyben, de a Sülahús csapat diadalmaskodott. A csapatok vegyesek voltak, keveredtek benne a Kárpát-medencei régiók képviselői.

Takács Péter fő szervező azzal az üzenettel zárta a 2024-es Vektor ifjúsági tábort, hogy akinek kedve van, jöjjön el jövőre a jubileumi, 10. táborba. Várnak mindenkit szeretettel az egész Kárpát-medencéből: „Ha te is szereted a csoportos játékokat vagy nagy beszélgetésekre vágysz, fejlődni szeretnél az élet egyes területein, akkor mindenképp köztünk a helyed! Gyere, és szerezz új, éltre szóló barátokat!”

Megjelent a Magyar7 2024/32. számában.

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.