A tulipános magyar bicskák mestere
Egy felsőszeli kiskocsmában, baráti társaságban rántotta elő kését az ismerősöm. Nem sok jót szokott hozni, amikor a kocsmában előkerül a penge – főleg a bicskások, vagyis a felsőszeliek falujában. Ezúttal azonban csak egy izgalmas bemutató részese voltam. A csodaszépen kidolgozott, magyaros motívumokkal díszített kést egy fiatal, felsőszeli bicskakészítő mester alkotta.
Mindig érdeklődéssel fordulok a különleges szakmát, hivatást végző emberek felé. Mivel ritkán találkozik az ember bicska- és késkészítő kézműves mesterrel, azonnal lázba hoz a felsőszeli fiatalember, Szabados Péter története. Már csak azért is, mert ősi legendák keringenek a szeli bicskásokról, mai napig él a fáma: minden rendes szeli gyereknek (a mátyusföldi népnyelvben ez fiút jelent) van legalább egy bicska a zsebében.
A szeli bicskásokról szóló mendemondákat a falu közel egy évtizede elhunyt helytörténésze, Danajka Lajos bácsi gyűjtötte össze és jelentette meg posztumusz a Miért vagyunk mi szeli bicskások című könyvében. A régi, paraszti világból származó anekdoták, történetek mindig érdekesek, biztos vagyok abban, hogy a jelenkor fiataljait is érdekli, miért is kapták a felsőszeliek a bicskások ragadványnevet. A szájhagyomány útján terjedő történetek szerint a faluban valamikor hét kocsma működött, és bizony gyakran vér is folyt, hiszen a legények bicskával próbáltak elégtételt venni a valós, de leginkább vélt sérelmeken, gyakran tragikus kimenetellel. A fáma szerint sötétedés után nem volt ajánlatos a Dudvág folyó egyik partjáról a másikra átkelni, mert könnyen megmerítették az emberben a jó éles szeli bicskát. Mára a bicskásság profán jelentése is megváltozott – bár az ízig-vérig szeli fiúk még mindig hordanak maguknál bicskát, és guvatoknak csúfolják a szomszédos alsószelieket –, a késeket már csak leginkább a szalonna vagy a kolbász felszeletelésére használják.
Ezt erősíti meg Szabados Péter is, aki a műhelyében fogad. Elbeszélgetünk még a szeli bicskásságról, miközben vagy tízféle éles szerszámot pakol ki elém az asztalra. Petit gyermekkorától érdekelték a kések, az éles vágószerszámok, és afféle jó falusi gyerekként mindig szüksége is volt valamire, amivel lehetett vágni, faragni. Szívesen készített parittyát, nádsípot, és persze a ragadványnevet sem lehetett megtagadni. Az asztalos végzettségű fiatalember sokáig gyűjtötte a késeket, míg egy alkalommal, körülbelül hat évvel ezelőtt úgy döntött, ő maga is kés- illetve bicskakészítésre adja a fejét. Nem volt idegen számára a szakma, hiszen több darabot szétszedett, megjavított, bütykölt az idők során. A szívében igaz magyar legény elárulja, legszívesebben a tulipánmotívummal dolgozik, mert nagyon tetszik neki a női termékenységet és kecsességet szimbolizáló ősi motívum. Ezért dolgozza bele bicskáiba és késeibe a réztulipánt, és éppen ettől lettek egyediek a mátyusföldi Felsőszeliben készült Szabados kések és bicskák.
Szabados Péter leginkább megrendelésre vagy saját kedvtelésre dolgozik. Vannak bicskái raktáron is, számára a funkcionalitás és a minőség a legfontosabb szempontok. A késkészítés sokkal több, mint egy szakma vagy hobbi, hiszen olyan ősi mesterség, amelynek nemcsak a múltja gyönyörű, hanem a jelene is izgalmas.
– nevet fel Peti, amikor arról kérdezgetem, mégis kik alkotják a megrendelők bázisát.
"Mikor az első saját késemet elkészítettem, bementem vele a kocsmába, és megmutattam a barátaimnak. Azonnal mindenkinek Szabados kés kellett, úgyhogy elkezdtem készíteni őket. Az ár olyan 80 eurótól mozdul felfelé igényesség, alapanyag és kidolgozottság szerint."
Peti meg is mutatja nekem az alapanyagokat, előszedi a fiókból a szénacél vaslemezt, hozzáteszi, hogy a nemes és értékes damaszkuszi acélból a legjobb dolgozni. A vaslemezekből sablon segítségével alakítja ki a pengét a bicskához.
– sorolja a bicskák típusait a mester, akinek szinte védjegyévé vált a tulipános díszítés mellett a hal formájú bicska. A pengét rugóval, alátámasztásokkal fogatja be az alaplemezbe, erre megy a fából, csontból, vagy szaruból készített panelborítás, amely majd a díszítést kapja.
"Leggyakrabban egzotikus fákkal, oangollal, vasfával, kígyófával, fekete ébennel dolgozom, de volt már a kezem alatt stabilizált tevecsont is" – meséli Peti. A magyaros tulipán mellett szívesen díszíti a késeit a székely nap és hold motívummal. A díszítés szegecseléssel, véséssel vagy berakásokkal készül, de a tulipánokat például legtöbbször sárgarézből vágja ki a mester. Az elkészült bicskát vagy kést még csiszolni, polírozni kell, így egy darab elkészítése több napba is beletelhet. A konyhakések, vadászkések szintén megkapják a megfelelő törődést a Szabados műhelyben, ahol különleges, magyaros motívumokkal díszített, cserzett bőrtok is készül a vágószerszámoknak, hogy ne nyíljon ki olyan könnyen a bicska az ember zsebében.
