A pendely több, mint egy ruhadarab

Mióta foglalkoznak kisbolt fenntartásával? Milyen termékeket kínálnak?

Több mint tíz éve nyitottuk a boltot, amellyel én foglalkozom. Mindig is arról álmodtam, hogy legyen egy hagyományőrző bolt Bősön. Először a garázsunkban kezdtünk.

Találtam egy megbízható hazai beszállítót, aki megfelelt az elvárásaimnak. Mivel Bősön azelőtt könyvesbolt sem volt, könyveket is kezdtem árusítani. Majd találkoztam a Szervető márkával, amelynek már tíz éve vagyok a viszonteladója. Én voltam az első a Felvidéken, aki elkezdte az ő termékeiket árulni. Az elejétől kezdve nagyon készségesek voltak, könnyen meg tudtunk egyezni.

Hogyan jött a Pendely elnevezés?

Mivel a pendely alsóneműt jelent, így egyértelmű volt a névválasztás. Azt hiszem, elég találó lett a név. Igaz, hogy sokan pendelinek ejtik, elsősorban a szlovákok, de még az itteni magyar lakosok közül is néhányan.

Kik alkotják a vásárlókat?

Még ha nem is éppen a hímzett textilt veszik meg, de kelendőek a táskák, a különféle kiegészítők. A legjobb, hogy mosógépben  moshatók. Sok kisgyermekes anyuka is nálunk vásárol. A Csemadok-tagok szeretnek betérni, de jönnek Dunaszerdahelyről is ismerősök, barátok.

Milyen változást okozott a járvány az önök életében?

Nemrég költözött át az üzlet az új helyiségbe, hogy a vásárlóknak közelebb legyen a bolt, s hogy jobban megfeleljünk az igényeknek. Április 23-án újranyitottunk, de változott a nyitva tartás, a járvány idejére vonatkozó szabályoknak megfelelően. Természetesen a szájmaszk viselete mindenki számára kötelező, aki betér hozzánk. Egyébként hála az égnek, vannak vásárlóink. A mostani járványhelyzetben azonban azt vettük észre, hogy megszaporodtak az itthoni munkák, sok minden felgyülemlett, így most az üzletet is kicsit kénytelenek vagyunk hanyagolni.

A néphagyományok nagyban befolyásolják az életüket. A gyermekeiket is ebben a szellemben nevelik?

A férjemmel a dunaszerdahelyi Csallóközi Néptáncegyüttesben ismerkedtünk meg. Mivel később megszűnt az együttes, csoport nélkül maradtunk, de nem bírtunk a táncos lábunkkal. Akkoriban egykori vezetőnk éppen Izraelből tért haza, és megalapította a sze-niorcsoportot a szerdahelyi kultúrházban. Sajnos ez sem tartott sokáig.

Nem maradtunk együttes nélkül, Aranykert Néptánccsoport néven táncolunk tovább. Jelenleg mintegy 12 tagunk van, de ez folyton változik. Van olyan kezdőnk, aki negyvenéves korában csatlakozott a csapathoz. Két éve vettük át a Tőzike (régen volt ilyen tánccsoport Bősön) elnevezésű kiscsoport vezetését. Ezt iskoláskorú gyerekek alkotják, nagyjából 19 gyermek.

Az utolsó próbánk március első hétvégéjére esett, azóta nem találkoztunk a vírus miatt. Március 15-én még fellépésünk is lett volna. A férjem, Zoltán egyébként Nyékvárkonyon is tanít egy néptánccsoportot. A legidősebb fiam néptáncolt, nagyon jól mozgott és jól mutatott a színpadon, a húga még mindig táncol, néha olyan pörgéstechnikát művel, hogy magam is beleszédülnék egy olyan forgásba. A legkisebb lányunk hároméves, de népdalokon növekedett a hasamban.

Honnan szokták hívni a tánctanárokat?

Budapestről, ugyanis néptánctáborokban ismerkedtünk meg és barátkoztunk össze az eddigi tanárokkal, a gyerekeket oda járattuk táborozni. A Szent László Társulat a külhoni magyarok támogatását biztosítja, ők rendezik meg a táborokat Pest leggyönyörűbb helyein. Az ottani tánctanárok kissé drágán járnak oktatni, és számunkra a néptánc hobbiként működik, második ,,munkaként”. Sajnos nem tudnánk őket megfizetni.

Mennyire lehet most a népszokásokat, a számunkra fontos ünnepeket megtartani, ha nem jöhetünk össze közösségként egy helyszínen?

Érdemben egyáltalán nem lehet megtartani. Nagyon szeretjük a személyes érintkezést, a közös fellépé-      seket. A március 15-i ünnepségről az idén sajnos le kellett mondanunk, s nagy bánatunkra a Nemzetközi Tánc-háztalálkozó sem valósulhatott meg, arra is nagyon készültünk.

A jók közé sorolnám például az egyik néptáncos felhívást, amely a neten terjedt el. Ennek lényege egy ,,legényes” részlet eltáncolása volt. Ebbe a férjem is beszállt, és sok emberhez eljutott a videó. Az igazat megvallva, a mi családunk nem nagy internetbetyár, ha lehet így fogalmaznom, mert inkább fogunk a kezünkbe egy jó könyvet, s még a gyerekek sem töltik az idejüket a képernyők előtt. Azért mégis igyekszünk feltalálni magunkat, a férjem például a kemencénkben süti a házikenyeret, vagy kürtőskalácsot készít.                    

Megjelent a Magyar7 2020/19. számában.