A muzslai Šafár Enzo az Újpest ificsapatának kapusa
Az Újpesti Labdarúgó Akadémia szakemberei tavaly figyeltek fel jó teljesítményére és már az első próbajátékon megfelelt. Azóta a lila-fehérek U17-es ificsapatát erősíti.
Enzo már az óvodában is focizott, az iskolában futballszakkörre járt, a párkányi ifjúsági csapatnál folytatta, majd Dorogon. Ott figyeltek fel rá az újpesti akadémia szakemberei és próbajátékra hívták, ahol azonnal megfelelt. „Tavaly nyár óta odatartozom, ami jó érzéssel tölt el, hiszen elismert klub és múltja van” – mondja Enzo.
Hozzáteszi, korunk focijában a kapusnak ugyanolyan technikásnak kell lennie, mint a mezőnyjátékosoknak, jó, ha magas és magabiztos, emellett kell lennie valami különleges képességének – például az indítások, szöglet- vagy ziccervédések terén. Bekerült a talent programba, ahol a tehetségeseket külön tesztelik, felmérésekre hordják, külön edzéseik is vannak. Ide korosztályonként csak 1-2 srác kerülhet be.
„A csapattársak nagyon jók, úgy barátilag, mind tudás terén, hiszen az újpesti az egyik legjobb akadémia, jó helyen vagyok. Az edzők segítőkészek, őszinték úgy a játékosokkal, mint a szülőkkel. Külön-külön mindenkinek elmondják, miben remekelt és miben kéne javulnia, nekem például abban, hogy jobban „beszéljek”, tehát együttműködjek a védelemmel. Négyen vagyunk kapusok, versengünk, de ez nem gond, mert szeretem másokkal összemérni magam” – sorolja a fiatal sportoló.
Enzo jelenleg a budapesti szlovák gimnáziumba jár.
– fejti ki.
Megtudom, 19 éves koráig játszhat az ifjúsági csapatban, de mielőbb szeretne felnőtt szinten focizni akár 3. ligában is, mert több tapasztalatot ad. Többek közt Szlovákiába is visszajönne.
Mikor arról kérdezem Enzot, hogyan talál magában nap mint nap erőt az iskolai feladatok elvégzése mellett az edzésekre rávágja:
Kitér arra is, alig van szabadideje, hiszen nyáron is csak egy hónap a pihenés ideje. Nyáron a muzslai nemzetközi futballtáborban is részt vett, motiválta a fiatalokat a rendszeres sportolásra. Hálás anyukájának, aki már eddig is rengeteg áldozatot hozott érte, hiszen vitte-hozta az edzésekről és 3-4 órát várakozott rá. „Anyukám arra nevelt, hogy szerény, segítőkész és tisztelettudó, legyek, ezek most segítenek a céljaim elérésében” – mondja végszóként Enzo.
