A lissói barlanglakások rejtélyes világa
Lissó egy apró község a Korponai járásban, a honti régióban. Noha mindössze 220 lakosa van, turisztikai látványosságokban igen gazdag. Aki szeret kevésbé ismert, rejtett kincseket megismerni, annak számos látnivalót kínál a Lissó patak völgyében elterülő település. Az érdeklődők a helyi tájházat és az ún. Maszkok Galériáját is meglátogathatják, s felkereshetnek egy kelta kori lakóházat is.
A nevezetességek közül kiemelkednek a sziklába vájt, különleges barlanglakások. A puha tufába kézzel vájt, több tucatnyi történelmi barlanglakás a falu két részén csoportosul. Az egyik ilyen hely a község központjához közel található, s egy kis sétával könnyedén meg is közelíthető; ezek a lakások feltehetően a török inváziók idején épültek azzal a céllal, hogy menedéket nyújtsanak a lakosságnak.
A falu története egyébként egészen az újkőkorig, az ún. lengyeli kultúráig nyúlik vissza. Ebből a korszakból származnak az első, ezen a területen talált rézszerszámok. Később, a középső bronzkorból is találtak helyi sírokból származó kerámiákat.
Lissóról az első írásos említés az 1235–1270 közötti időszakból származik; Lysou néven nemesi birtokként szerepel. A 15. században több cseh és morva menekült érkezett a faluba; sörfőzéssel foglalkoztak, s komlót termesztettek a határ azon részén, amelyet ma is Chmelnicének hívnak. A település a 16. században Léva várához, a 17. században Pálffy gróf családjához, a 18. században pedig az Esterházyakhoz tartozott. A lakosok főként mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. A mai napig több tucat borospince tanúskodik erről. Az 1851-ben kiadott geográfiai szótárában Fényes Elek arról ír, hogy a falu bora a legjobbak közül való a megyében.
Megjelent a Magyar7 2025/8. számában.
