A kultúra napszámosai – Csemadok-életműdíj Vojtek Lászlónak
A kultúra napszámosai elismerést, fizetséget nem várva egyfajta belső késztetésből teszik a dolgukat a közösségért. Ezért is tiszteletre méltó, hogy kulturális szervezetünk, a Csemadok minden évben – immár rendre a magyar kultúra napján, méltó ünnepség keretében – elismerésben részesíti az arra érdemes tagjait.
Az egyik életműdíjas a Szencen élő Vojtek László, aki már középiskolás kora óta tagja a Csemadoknak.
– mondta lapunknak a friss Csemadok-életműdíjas.
Akkoriban volt egy, a szenci járási szervezettől örökölt helyisége az alapszervezetnek, ahol 1966 tavasza táján a barátaival, ismerőseivel megalapították az ifjúsági klubot. Ide jártak a fiatalok, így kezdődött csemadokos élete, mesélte.
– mondta, hozzátéve, ebből aztán némi pénz is jutott a Csemadok kasszájába.
– fűzte hozzá. Ez a kulturális tevékenység egyfajta találkozási lehetőséget is jelentett a fiatalok számára, akik akkoriban még nem a képernyő előtt töltötték az idejüket.
– mondta Vojtek László.
Az ifiklub tagjaként segített az alapszervezetnek az első Szenczi Molnár Albert Napok megszervezésében is. 1972-től a szenci alapszervezet elnöke lett, és tagja volt a járási bizottságnak (ma területi választmány) és elnökségének is.
– fűzte hozzá Vojtek László, akit 1989-ben választották meg a Csemadok Pozsony-vidéki Járási Bizottsága elnökévé.
Az 1989-es történéseket követő országos közgyűlés után pedig a Csemadok országos elnökségének is a tagja lett, s tisztsége ideje alatt mindvégig azon volt, hogy a Szenczi Molnár Albert Napok rendezvénye – amelynek nagy része volt a szenci magyar közösség összetartásában – minden évben megvalósulhasson. Oroszlánrészt vállalt abból a munkából is, amelynek eredményeként Szenczi Molnár Albert szobrot kapott.
A Csemadokot gyakran éri az a vád, hogy egy elöregedett szervezet, a fiatalok nem nagyon akarnak bekapcsolódni a munkájába – bár vidékenként ez is változó –, s arra a kérdésre, hogy miben van ennek a tevékenységnek a jelentősége, a friss életműdíjas Vojetek László válasza, hogy az emberek összetartásában.
– fűzte hozzá Vojtek László.
Bár az önkéntes tevékenységet végző emberek azt tartják, nem elismerésért vagy fizetségért teszik, amit tesznek, hanem egyfajta belső meggyőződésből, az, hogy mások észrevegyék, s valamilyen módon esetleg el is ismerjék a munkájukat, mégiscsak fontos. A pozitív visszacsatolásra ugyanis minden tevékenység esetében szüksége van embernek, ebből nyer erőt, újabb ösztönzést a további munkához.
– mondta Vojtek László hozzátéve, mivel a kilencvenes években kicsit túlvállalta magát, úgy döntött, lemond a csemadokos tisztségeiről.
– mondta.
A Csemadokot azonban nem hagyta csak úgy magára, embert is keresett maga helyett, s hogy megfelelőt talált, az is bizonyítja, hogy később belőle lett a kulturális szervezet országos elnöke (Bárdos Gyula), mondta.
– tette hozzá.
Vojtek László szerint fontos a munka elismerése, főleg most, amikor kulturális tevékenységet végezni egyre nehezebb, arról nem is beszélve, hogy időközben Szenc nemzetiségi összetétele alapvetően megváltozott. Ebben a helyzetben összetartani ezt a számszerű kisebbségbe szorult közösséget jóval nehezebb.
– zárta Vojtek László, akinek a díjhoz ezúton is gratulálunk.
Megjelent a Magyar7 2025/5. számában.
