A kovász összeköt
A Szent István-napi kenyéráldásra egyedül Nagykapos magyar közössége köti át a nemzetiszín szalaggal saját, kemencében sütött kovászos kenyereit. Vasárnap délután, a helyi református templomban megtartott ünnepi ökumenikus istentisztelet alkalmával – amelynek díszvendége Kövér László, az Országgyűlés elnöke volt – az egyház képviselői megáldották a kenyereket.
A nagykaposi Magyar Ház közösségi termében és udvarán szombaton már hajnali három órától szorgoskodtak az asszonyok, illetve a kemencemester. Amikor délelőtt betértem hozzájuk, már kétvetésnyi kenyér, vagyis 12 darab kisült az udvaron álló kemencében, a következő vetésre valók pedig szépen keltek a letakart szakajtókban.
A Hajdúságból, Püspökladányból az idén már harmadik alkalommal érkezett Nagykaposra Nagy Józsefné, Ica néni a ladányi kovászolók csoportjával. Bálint Annamária, a Csemadok nagykaposi alapszervezetének elnöke lapunknak elárulta, nagyjából nyolc éve annak, hogy szerette volna megtanulni a kovásszal készült kenyér sütésének fortélyait, így került kapcsolatba Ica nénivel. Öt évvel ezelőtt pedig arra gondolt, mi lenne, ha közösségi élménnyé varázsolná a kenyérsütést az államalapítási ünnephez kapcsolódóan. Az ötletét díjazták, és jó páran együtt kovászoltak a Magyar Házban.
Ica néni múlt pénteken mintegy két kg kovászt hozott magával, s miután utoljára megetették, közel 2,5 kilónyi kovász állt rendelkezésükre, amiből kis híján 30 kenyeret gyúrtak, formáztak és sütöttek. Ezekből egy fél tucat került a templomi asztalra, melyeket a Szent István-szobor megkoszorúzását követően meg is kóstoltak.
A kenyerek kelési idejét hasznosan kitöltve, egy édes alapú kelt tészta finomabbnál finomabb ízvariációit különböző alakú kalácsokba formázták. Sok-sok apró fortélyt leshettek el a foglalkozáson jelen lévő Ung-vidéki asszonyok, a teljesen kezdő kovászolók megismerkedhettek a különböző lisztekből készült kovászok közötti különbségekkel is. Hiába süt-főz mindegyikük évtizedek óta, abban egyetértettek, hogy mindig akad valami kis trükk, amit szívesen megtanulnak egymástól. A kenyérsütés kapcsán végigvették a piacon fellelhető összes lisztet, kielemezték őket, saját tapasztalatokra hagyatkozva elmondták, kinek mi vált be.
A hajdúsági hölgyek egyike egészségi problémáit orvosolandó kezdett el kovászolni, s mint elárulta, tudatosan keresi a kiváló minőségű magyar búzából készült lisztet, ezért a közeli malomból szerzi be, friss őrlésből. Ezt irigylésre méltónak találtuk, mivel nagyon kevés felvidéki malomnál van ilyen lehetőség.
Felfigyeltem egy vízzel teli nagy tálra az asztalon. A víz felszínén egy konyharuhába kötött jókora cipó lebegett. Megtudtam, hogy az a vízen kullogó. A tésztában a sok tojáson kívül csak egy kis élesztő és liszt van. Az abból készült egyszerű, de annál finomabb kunsági süteményt a Hajdúságban általában a gyermekágyasoknak vitték.
Aki részt vett az idei, vidám hangulatú közös kovászoláson Nagykaposon, egy újabb közösségi élménnyel gazdagodott. Ica néni, miközben egy másik kunsági süteményt, a lakodalmas Ferdinándot tanította éppen, kérdésemre elmondta, jövőre is szívesen eljön a nagykaposi ünnepi kenyérsütésre.
– Mindig jól érezzük magunkat a határon túli nemzettársainkkal, és most már a kovász is összeköt bennünket. Annak azonban, aki szeretne velünk együtt kenyeret sütni, nem kell várnia egy teljes évet, mert október 12-én a nagyszelmenciekkel együtt kovászolunk majd. Remélem, sokan leszünk – zárta beszélgetésünket Nagy Józsefné, Ica néni.
Megjelent a Magyar7 2024/34.számában.
