A kettészelt Bodrogközt a futball is összeköti
Ahogy Szlovákia déli régiójában a határhoz közeli települések lakóinak, úgy a felső-bodrogközieknek is természetes, hogy egy-egy értékes, különleges kulturális élményért bármikor szívesen átruccannak a határ túloldalára. Az viszont, hogy heti háromszor fociedzésre is járjanak a gyerekek, kíváncsivá tett. Ezért utánajártam, vajon mi lehet az, ami a magyarországi Cigándra vonzza őket.
A kilencéves szomszéd kisfiú, Szili gyakran rúgja itthon is a bőrt, leggyakrabban a kert végében. A veteményektől távol, a fennmaradó tágas részen a szülei elkülönítettek neki egy füves részt. Ezen szokott gyakorolni, néha a barátaival is. Szili édesanyja, Csilla mesélte, hogy már második éve, délutánonként heti 3 alkalommal viszi a srácot edzésre, Magyarországra. Ez az időbeosztás életük része lett, már megszokták, hogy ehhez igazítanak mindent.
Az 1998-ban alapított egyesületben másfél éve edzőként tevékenykedő Csáki Tamás mutatta meg a ma már négy pályából és a fedett sportcsarnokból álló helyi infrastruktúrát. Az egyesület szakmai vezetőjeként felvázolta a Magyar Labdarúgó-szövetség által kidolgozott, pár éve működő megyei és régiós utánpótlásképző-centrumok hálózatának egymásra épülő négy szintjét. Az A minősítésű a legmagasabb, amely megyei szinten a legtehetségesebb fiatalok kiválasztását és fejlődését biztosítja például a kisvárdai labdarúgó akadémián, ahova már több alkalommal bekerültek felső-bodrogközi játékosok is.
Cigándon a férfi és női felnőtt futballcsapat mellett 11 férfi és 2 női utánpótlás csapatban oszlik meg a teljes létszám. A lányok két éve úszásra és kézilabdára is járhatnak. Ez utóbbi lehetőségét az őszi toborzásuk alkalmával a bodrogszerdahelyi alapiskolában is népszerűsítették és két hatéves kislány azóta rendszeresen jár edzésre.
Beszélgetésünk végén, fél öt előtt pár perccel már nagy volt a nyüzsgés a hosszú folyosóból nyíló öltözők körül. Aki átöltözött, azon már a cigándi színekben pompázó sárga-zöld mez volt, amit edzés után haza sem kell vinni kimosni. A mosótündérek a következő alkalomra tisztává varázsolják őket. Mind a 11 csapat azonos időben kezdte az edzést. Elnéztem a sok lelkes fiatalt, ahogy kirajzottak az egyes pályák irányába. Mindenki tudta, hova kell mennie, a pályák beosztását előző nap megkapták Tomi bácsitól, aki minden szervezési információt a közösségi hálón küld el a játékosoknak.
Mint kiderült, mindkét fiú öt éve focizik és egy csapatban, az U14-ben játszanak. Egy Ung-vidéki, illetve egy bodrogközi toborzáson figyeltek fel rájuk a cigándi edzők, felajánlva nekik is, hogy csatlakozzanak az utánpótlás csapatukhoz. A szülők elmesélték, hogyan vitt rendszert és fegyelmet a sport nemcsak a gyerekek, hanem mindkét család életébe. Mivel télen-nyáron friss levegőn vannak a gyerekek, kiváló az állóképességük, nem betegeskednek.
– Varázsa van ennek a helynek, szeretnek ide járni a gyerekeink, mert nagyon jól érzik itt magukat – mondja a nagykaposi Kraus Viktor.
– Talán a közösség az, ami mindannyiunkat beszippant itt – egészítette ki Nagy Klára és fejét a terem ajtaja felé fordítva jelezte, hogy a másnapi teremtornán minden szülő egy emberként fog szurkolni a pálya szélén. Ezt a családias hangulatot a számos többivel együtt már mutatta is a telefonján fotók, videók formájában.
Az egyesület ugyanis nagyon nagy hangsúlyt fektet a közös gyerek-szülő élményekre, amelyekből például kiemelték a Hónap legjobbja elismerést. Ekkor az edzést követően a kiválasztott gyerek felmehet a felnőttek pályájára, ami igazi megtiszteltetés és kiváló motiváció számára, a szülőnek pedig büszkeség. Viktor fia, Csongor is eltölthetett már így egy fél órát a nagy csapattal, amikor minden felnőtt játékossal lepacsizhatott.
Ők saját gyerekeiken látják, milyen az, amikor rendszerszinten megteremtik a lehetőségeket és a feltételek ahhoz, hogy az ország minden szegletében, egészen kicsi kortól mindenki számára ingyen elérhető legyen a rendszeres sportolási lehetőség, aminek hála fejlődhet és akár élsportolóvá is válhat. Szlovákiában ugyanis ez csupán néhány nagyváros privilégiuma; tegyük hozzá, az új sportminiszternek a jól működő rendszer modelljéért csak a szomszédba kellene mennie, biztos kapna tanácsot.
A Cigánd Sportegyesület ötletgazdája, alapítója és elnöke, az U17 és U19 csapat edzője, Nagy Gábor részletesen elmesélte, hogyan is nőtte ki magát az egyesület szinte a semmiből. Mesélt a társasági adókedvezmény (TAO) pályázati lehetőségeiről, ami a Magyar Labdarúgó-szövetség által felügyelt állami sporttámogatási rendszer. Ez tette lehetővé a sportcsarnokuk 2008-as megépítésén túl a további műfüves és élőfüves pályák kialakítását is. Képesített szakedzőik rendszeres továbbképzésekre járnak. Kitűzött céljuk, hogy egyesületük elnyerje a kiemelt körzetközpont minősítést, mert az a meglévőnél nagyobb versenyeztetési lehetőséget biztosít. Nagyon jó a kapcsolatuk a kisvárdai labdarúgó akadémiával. Zárásképpen Nagy Gábor elárulta, hogy szeretné, ha még több gyerek járna hozzájuk a határ szlovákiai feléről.
Megjelent a Magyar7 2025/9. számában.
