A keresztény Európa kilométerkövei – út menti keresztek
Az út menti keresztállítás főleg a 18. században volt gyakori tájainkon. A kereszteket többnyire a hívek önköltségen állították, az egyház pedig felszentelte és megáldotta azokat.
A keresztállítás többféle szempontot is követett. Egyrészt segítették a tájékozódást, mint egyfajta keresztény kilométerkövek jelezték a földrajzi helyek kezdetét és végét. De meghatározott céllal is emeltek az utak mentén keresztet. Az ugyanis mindig egy jel, s azonkívül, hogy Krisztus üzenetét hordozza, arra is hivatott, hogy elűzze a gonoszt, óvja a termést, védelmet jelentsen a természeti csapásoktól, távol tartsa a betegségeket és megvédje a település lakóit. Volt úgy, hogy Isten dicsőségére, hálából emeltek keresztet, vagy egyfajta fogadalomtételként, esetleg – többnyire tragikus – esemény emlékére.
– Miután sok utánajárást követően nyilvánvaló lett, hogy kinek a tulajdona a kiszemelt terület, ahova a keresztet fel szeretnénk állítani, a plébánia kérelmét követően a tulajdonos, a fővárosi önkormányzat jóváhagyta, hogy 100 évre egy euróért bérbe vehetjük a kereszt helyének kiszemelt négy négyzetméternyi területet – fogalmazott lapunknak Jégh Izabella, a keresztállítást kezdeményező csapat motorja.
Mint mondta, a keresztet, amely valamikor a falu határán állt, ott, ahol ma az R7-es autópálya húzódik, a plébánia annak idején behozatta, mert egyébként megsemmisítették volna.
Mivel az eredeti kereszt az időjárás viszontagságai miatt elkorhadt, akácfából Holub Mihály, Fukári Vilmos és Varga Ferenc segédletével egy új kereszt készült. Az öntöttvas korpusz viszont az eredeti maradt, így rejtegették a szocializmus éveiben, s csak a rendszerváltás után állították fel és szentelték újra – fogalmazott Jégh Izabella.
– Az R7-es gyorsforgalmi út építése miatt behozott keresztet aztán a testvéremmel lecsiszoltuk, betömtük a nagyobb repedéseket, megtisztogattuk minden egyes részét, átlakkoztuk, egy ismerősöm kiegyenesítette, lecsiszolta a korpusz feletti pléhtetőt, a kereszt aljára pedig egy vascsizmát készített, az került a betonba, hogy a fa ne korhadjon el – mondta hozzáfűzve, a barátaikkal együtt csinálták meg az alapot és állították fel a keresztet is. Vadkerti József pozsonypüspöki esperesplébános szentelte fel április 10-én.
Megjelent a Magyar7 2022/15. számában.
