A gyűrű a madár személyi igazolványa - KÉPEKKEL
Sejtelmes, rejtelmes, ősi – ilyen kép él bennem a Párizsi-mocsarakról. Így tavasz közepén azonban ez az érzés nincs sehol, a nádas tele van élettel, hangokkal, napfénnyel, az új élet most van születőben.

Pozsonyból járnak ide az Alfréd Trnka professzor köré csoportosult diákok gyűrűzni a mocsárvilág madarait. A professzor évtizedek óta vezet itt kutatásokat, hogy képet kapjanak az itt fészkelő madárfajokról, de kutatnak és gyűrűznek itt a Balatonfelvidéki Nemzeti Park természetvédelmi önkéntesei is, ők főleg ősz elején, a költözés időszakában.
Legérdekesebb a kis vízicsibe és az a hat fülemülesitke volt. Ennek a fajnak a Párizsi-mocsarak a legészakibb fészkelőhelye. Négy közülük gyűrűzött volt, így bizonyítást nyert, hűek a fészkelőhelyükhöz.
Régebben pontosan ennek a lápnak a területén sikerült ezt a fajt leggyakrabban befogni és meggyűrűzni. Az Észak-Európában fészkelő madár egyedszáma rohamosan csökken. Fontos lett volna megállapítani, miért ez a csökkenés, nem a vonulási útvonalon történik-e velük valami szokatlan. Sajnos, jelenlétét nem sikerült igazolnunk, mert a hideg áprilisi időjárás miatt valószínűleg még meg sem érkeztek a területre – mondta a tábor szervezője.
A madarak mellett a gyűrűzők más ritka állatfajokra is felfigyeltek, amelyeket nekem is igyekeznek megmutatni. A vízbe csak belemerítjük a hálót és máris láthatok csíkbogarat és pettyes gőtét.
Elmondják, nekik sikerült megfigyelniük dunai és foltos szalamandrát, valamint két orvosi piócát is. Közben a fejünk felett kánya köröz, vadlibák húznak el. A nádból épp kikandikál a hattyú, és még egy szintén ritka fekete gémet is megpillantunk. A fűzfáról a függőcinege készülő fészke csüng alá…
Megjelent a Magyar7 2022/18. számában.
