A galántai zsidó közösség múltja és jövője egy előadás tükrében
A Galántai Zsidó Hitközség tagjai és az érdeklődő közönség különleges előadáson vehetett részt a közelmúltban. Az eseményt a Galántai Keresztény Társaság a zsidó közösség tagjaival karöltve szervezte, melyen Lénárt G. József, a Budapesti Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem hallgatója, rabbijelöltje tartott lebilincselő előadást Jesaja Buxbaumról, a galántai jesiva egykori nagytudású vezetőjéről. Galánta ma is multietnikus, multikulturális tér, s egyáltalán nem mindegy, hogy az együttélés milyen.
Erre élezte ki bevezető beszédét az est házigazdája, az előadó oktatója, Hrbácsek Noszek Magdaléna:
,,A történelmi utcákon lépdelek. A Szent István templomba épp rorátés misére igyekeznek a nagykendős asszonyok, jóval odébb a barokk kápolna előtt gyereksereg betlehemest gyakorol. Szerdai hetivásár van. A libák gágogása túlharsogja a portékáit kínáló zöldségárust. A shabbatra készülődők a libaárussal egyezkednek. Rám köszönnek magyarok, szlovákok, németek, romák, katolikusok, reformátusok, hívők, hitetlenek és zsidók. Egyikük jiddisül köszön rám... A vásárnak vége szakad, a Fő utca elnéptelenedik, csak egy-két regrúta mulat kedvére. Hirtelen háborús szaga lesz a levegőnek. Kesergő özvegyek, árvák, anyák, apák siratják az első világháborúban maradt rokont, aztán a még keményebb II. világháború vérszagú fájdalma ér utol. Zsidó sikoly, holokauszt-trauma, magyarok kitelepítésétől hangos zokogások az utcákon. Ugyanitt kell majd énekelni, hogy éljen május elseje...Fejvesztve loholok innen. Az állomásra érek, ahol Kodály gyermekkorának hét kedves esztendejét idézi a hely. Elkísérem őt a mezítlábas testvéreihez, akiktől annyi csodás népdalt hallott. Hazatérve Kodály a verbunkost írja kottába, majd józanságával hat rám a hajnal, de az időtlen Galántán tett séta üzen a múlt botlatóköveivel. Mit? A békés együttélésről mesél, ami nem tűri el az egymás mellett élés rideg, széthúzó valóságát. A kastélyt is felújítják mostanság, már csak a jó emberi kapcsolatokat kell(ene) ápolnunk, addig, míg a levegőben béke sziporkázik. Jesaja Buxbaum személyes példája is ezt üzeni nekünk. Tanuljunk belőle."
A felvidéki zsidóság makacs kitartása
Lénárt G. József szerint a felvidéki zsidóság sorsa különleges figyelmet érdemel.
– mondta kérdésünkre az előadó.
Az előadás középpontjában Jesaja Buxbaum, a galántai jesiva legendás vezetője állt, aki a 19. és 20. század fordulóján a Kárpát-medence egyik legjelentősebb zsidó iskolájává fejlesztette az intézményt. Buxbaum történelmi kontextusban került bemutatásra, és az előadó kiemelte, hogy a rabbi pályája nem csupán egy sor eseményre adott véletlenszerű válaszok sorozata volt, hanem egy tudatosan vállalt küldetés, amely a próféták, mesterek és atyák által kitaposott úton haladt tovább.
A megmaradt közösségek ereje és kihívásai
A felvidéki zsidó közösségek helyzete közösségről közösségre változik, de egy biztos:
– hangzott el az előadótól.
Lénárt József szerint az elmúlt 70-90 év veszteségeinek tudata ma is ott van a közösségekben, és sokan azon dolgoznak, hogy újra megismerjék őseik hitét, s gyakorolják azt. A legfontosabb feladat most az, hogy segítséget kapjanak abban, hogy ünnepeiket megtartsák és megerősítsék közösségi identitásukat, ahogy Hrbácsek Noszek Magdaléna közbenjárásával sikerült ezt Királyhelmecen is megvalósítani. Az előadó szeretetteljes, hithű megjelenésének köszönhetően a településen ötven év után éledezik a zsidó hitközösség.
A rendezvényen sokan megjelentek, és az előadás utáni beszélgetések során egyértelműen kirajzolódott, hogy a közönség nagyra értékelte a témaválasztást és a gondolatébresztő megközelítést. Sokan fejezték ki reményüket, hogy a hasonló rendezvények sorozata folytatódni fog, és egyre több lehetőség lesz a felvidéki zsidóság történelmének és jelenének megismerésére. Ennek folytatásaképp a szervezők élve az alkalommal, felkérték egy előadássorozatra Lénárt G. Józsefet.
