A felhők fölött mindig süt a nap
Sebő Veronika marketing-menedzsment szakon tanul a pozsonyi Comenius Egyetemen. A dunaszerdahelyi végzős egyetemista az Ifjú Szivek Táncszínház táncosa. Emellett jótékonykodik, a Bátor táborban pedig aktívan foglalkozik a súlyosan beteg gyermekekkel.
Mióta dolgozol a Bátor táborban?
A Bátor tábort már 16 éves koromtól ismerem, és azonnal megtetszett a tevékenyégük. Két éve önkénteskedem náluk. Nagyon szigorú felvételi eljárással választják ki az önkénteseket a táboraikba. Elsősorban képzéseken kell részt venni, ahol elsajátítjuk, hogyan kell törődni a súlyosan beteg gyermekekkel.
Hatvanban egy jól kiépített táborkomplexumban tartják minden évben a Bátor táborokat, több turnusban. A tábor mottója: A felhők fölött mindig süt a nap! Ez sokat elmond magáról a Bátor táborról.
Tavaly az összes táboros rendezvényt le kellett mondanotok, de megpróbáltatok online foglalkozni a gyerekekkel. Hogy nézett ez ki?
A szervezők nagyon gyorsan alkalmazkodtak a vírushelyzethez, és szinte azonnal elkezdték használni a kommunikációnak ezt a formáját. A lényeg az élmények átadása volt a gyerekeknek így, képernyőn keresztül. Egy-két órára sikerült lekötnünk a gyermekeket egy-egy kerettörténet segítségével. Különböző videókat vetítettünk nekik, a gyerekeknek pedig feladatokat kellett megoldaniuk az otthon melegében. Az én videóm egy kitalált piramis belsejében készült, amelyből természetesen nem tudtam kijutni, csak akkor szabadulhattam, ha a gyerekek megoldották a rejtélyes feladványom, amit a videóból kellett kitalálniuk. A közösségi oldalon volt egy közös csoportunk, ott fogadtuk a megfejtéseket, és gyakorlatilag mindent innen intéztünk.
Ezeknek a gyermekeknek már az is öröm volt, hogy képernyőn láthatták egymást és bennünket.
Mi ösztönöz arra, hogy segíts másokon?
Nálam ez természetes dolog. Gyakran szoktam adakozni különféle szervezeteknek, rászorulóknak. Ha például van egy kabátom, amivel nem tudok mit kezdeni, odaadom, hiszen valakinek szüksége lehet rá. Úgy érzem, hogy vannak nálam sokkal szerencsétlenebb helyzetben élők, akik megérdemlik a figyelmet és a segítséget. Szerintem alapjáraton így kellene működnie egy társadalomnak, sosem tudhatjuk előre, hogy mikor kerülünk szorult helyzetbe, amikor egyedül nem találjuk a megoldást.
A Bátor táborból például sokkal többet hozok haza, mint amit magam adni tudok a gyerekeknek.
Szerintem ez a legjobb érzés. Ezenkívül sok új barátra és ismerősre teszek szert, akikkel megegyezik a világnézetünk, és sokkal nyitottabbá válik az ember ebben a közegben. Olyan ez, mint egy kis kirakójáték, amelyet folyamatosan építünk, s ahogy rakjuk össze a darabokat, úgy nyernek új értelmet a dolgok.
A járvány idején hajléktalanoknak is segítettél Pozsonyban.
Egészséges voltam, és a Szivekkel sem jártunk próbálni, így beálltam egy csoporthoz, amely tartós élelmiszert, higiéniai eszközöket és egyebet szerzett be a pozsonyi hajléktalanoknak. A sok tárgyat csomagokba rendeztük, és eljuttattuk a rászorulóknak. Az önkénteseket csoportokba osztották, voltak, akik összerakták a csomagokat, s voltak, akik széthordták. Nagyon jól megszervezték az egészet!
Az Ifjú Szivekben sem volt mozgalmas a tavalyi év. Hogyan sikerült gyakorolnotok?
A járvány első hulláma alatt egyáltalán nem találkoztunk, mi is az otthonról való dolgozást részesítettük előnyben. Mivel táncszínházról van szó, ez kissé nehézkes volt, de minden héten különféle feladatokat kellett megoldanunk, amelyeket a vezetőség küldött át nekünk. Videón kaptuk meg a feladatokat, amiket otthon próbáltunk, majd visszaküldtük a begyakorolt lépéssorozatot, amit a vezetőség értékelt.
Sokan megbámultak. Szeptembertől aztán visszaálltunk a rendes kerékvágásba, de minden héten folyamatosan teszteltettük magunkat. 2020 az újratervezések éve volt minden tekintetben. Számos kihívással találtuk szembe magunkat, amiket meg kellett oldani, de úgy érzem, érdekes tapasztalatokkal gazdagodtunk.
Mit vársz a 2021-es évtől?
Bízom benne, hogy jobb lesz a tavalyi évnél. Magamon is észrevettem, hogy sokkal jobban tudok örülni a kis dolgoknak, az apró örömöknek nagyobb jelentőséget tulajdonítok, mint annak előtte. Mindenképpen szeretnék többször színpadra állni, remélhetőleg 2021-ben ez már összejön. És a személyes találkozásokat is szeretném visszakapni.
Megjelent a Magyar7 2021/1. számában.
