A cementgyári szemétégetés színe és visszája

A cementgyártás egyik részfolyamata során nagy hőre van szükség, amit a gyárak a hagyományos fosszilis fűtőanyagok (szén, földgáz, olajszármazékok stb.) helyett egyre gyakrabban alternatív fűtőanyagok égetésével érik el. A tornai cementgyárban már évek óta használnak ilyen alternatív fűtőanyagokat (ez a hulladék hivatalos neve ez esetben), s a kapacitás növelésével az elégetett hulladék mennyisége is arányosan növekedne. A cementgyár vezetősége ezt a kezdetektől úgy kommunikálta, hogy a hulladékégetéssel lényegében óriási mennyiségű drága, hagyományos fűtőanyagot spórolnak meg, illetve így az égetésük során keletkező óriási mennyiségű szén-dioxiddal sem kell számolni, azaz a gyár ökológiai lábnyoma kimondottan sok szennyezőanyaggal lesz kisebb.

A dioxinok olyan színtelen, szagtalan vegyi anyagok, amelyek egy része (az összesen 210 féle vegyületből 17) különböző mértékben ártalmas az egészségre.

A dioxinokat nem lehet betiltani, mivel szándékosan sehol sem állítják elő, és nem is használják, hanem bizonyos kémiai folyamatok melléktermékeként keletkeznek. A természetben is előfordul, például vulkánok, erdőtüzek esetében dioxinok képződnek, de többségében ipari tevékenység, illetve hulladékégetés következményeként keletkeznek és kerülnek a levegőbe.

A dioxinoknak kitett élő szervezetben idegrendszeri, szaporodási és fejlődési rendellenességek léphetnek fel. Gyerekeknél romlik a tanulási képesség, az immunrendszer károsodásával gyengül a szervezet védekezőképessége és nő a későbbi életkorban előforduló daganatos megbetegedések valószínűsége.

A Pro Naturo Polgári Társulás részéről Czompoly Csaba és fő harcostársa, a Zelený živeľ (Zöld Természeti Elem) polgári társulást vezető Lenka Šingovská lapunknak elmondta, hogy amióta a tornai cementgyárban hulladékégetés is folyik, a gyárhoz közeli településeken megjelent egy fekete porréteg, a levegő gyakran elviselhetetlenül kellemetlen szaggal telítődik, s ez nemcsak a szellőztetést teszi gyakran lehetetlenné, hanem véleményük szerint mérgező anyagokat is bejuttat a lakosok természetes környezetébe. 

A gyanújuk bizonyítására felvették a kapcsolatot két külföldi környezetvédő szervezettel, illetve laboratóriummal. A ToxicoWatch és a Zero Waste Europe biomonitoring szakemberei mintát vettek a helyi tyúkok tojásaiból, a vizekből és az abban élő halakból, továbbá a vidéket meghatározó gyönyörű Szlovák Karszt Nemzeti Park fáinak leveleiből, a mohákból és az aljnövényzetből.

A környezetüket féltő helyi aktivisták szerint a biomonitoring több hónapos kutatási eredményei igazolták félelmeiket. A rendelkezésünkre bocsátott vizsgálati anyag szerint jelentős a térség környezeti terhelése, ami komoly egészségügyi kockázatokkal jár. 

A tyúktojásokban nagy mennyiségű dioxint találtak, a földmintákban és a mohában nehézfémeket, a vízforrásokban és azok üledékeiben további káros anyagokat – PFAS és PAH – azonosítottak a megengedettnél nagyobb mennyiségben. A sajtójelentés külön kiemeli a cementgyártól 630 méterre található gyermekjátszópark szennyezettségét.

Cikksorozatunk kezdetével párhuzamosan tájékozódtunk a cementgyár álláspontjáról is; teljesen másként látják a helyzetet. Azt már ismertettük, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkenését tartják a fő pozitívumnak, ami kétségkívül jelentős előrelépés. A dioxin és egyéb mérgező anyagok kibocsátását azonban elutasítják, vagy legalábbis nem a cementgyár számlájára írják.

Azt is hozzáteszik, hogy az általuk megrendelt mérések kimutattak ugyan környezeti szennyezéseket, azonban nem voltak általánosak, hanem csupán egy-egy konkrét ponthoz köthetően jelentek meg. Ebből a cementgyár azt a következtetést vonta le, hogy például egyes háztartások olyan anyagokkal fűtenek, amelyek mérgező anyagokat bocsájtanak ki, illetve a cementgyár nem zárja ki azt a lehetőséget sem, hogy a közlekedés, az energetika vagy a mezőgazdasági tevékenység a kiváltó oka az egyes helyeken megnövekedett károsanyag-jelenlétnek. (Laikusként felmerült bennem a kérdés, hogy az egy-egy ponthoz kötődő szennyeződés ne tűnt volna fel a biomonitoring készítőinek?)

Azt elismerik, hogy ez persze nehezebbé teszi az egyes szennyezéskibocsátás pontos meghatározását. A környezetvédők kétlik a mindent kiszűrő berendezések lehetőségét, s rámutattak, hogy Baszkföldön vagy Hollandiában is találkoztak olyan esetekkel, hogy a szemétégetők nem tudtak ilyen kívánalmaknak megfelelni.

A petíciók és tiltakozó gyűlések ellenére a környezetvédelmi minisztérium engedélyezte, hogy az eddigi évi 60 ezer tonna hulladék felhasználását évi 115 ezer tonnára emeljék a tornai cementgyárban. Ami a környezetvédőket még külön nyugtalanítja, hogy mintegy kétezer négyzetméteren akarnak létrehozni egy olyan szemétválogatót, amely minden, még újrahasznosítható hulladékot kiválogat, így a cementgyártáshoz a megfelelő hőt biztosító rotációs kemencébe csak a reciklálásra alkalmatlan, vélhetően nagyobb károsanyag-tartalmú hulladékelemek kerülnének.

További mellékszála az ügynek, hogy a tiltakozók szerint a tornai cementgyárban felhasználásra kerülő hulladék jelentős mennyisége külföldi eredetű lenne, tehát a szlovákiainál szigorúbb előírásokkal rendelkező országok hulladéka érkezne a Szlovák Karszt Nemzeti Park tőszomszédságába, vélhetően kamionokkal. Ez pedig szintén jelentősen nagyobb forgalmat is jelentene. 

A tornaiak bíznak abba, hogy a külföldi szervezetek által végzett biomonitoring eredményei, illetve a helyiek fenntartásai jobb belátásra bírják a Szlovák Környezetvédelmi Felügyeletet és megsemmisíti a korábban kiadott engedélyt. 

Tény, hogy ez év február 10-én arról tájékoztatta az érintetteket, hogy a törvényben megszabott 60 napon belül nem tudja az egyes fellebbezéseket megválaszolni. Egyrészt a probléma bonyolultságára hivatkozott, másrészt ara, hogy több időre van szüksége az egyes fellebbezésekben foglalt ellenvetések vizsgálatához, így ahhoz is, hogy a tornai cementgyár kapacitásbővítésével együtt járó hulladékfelhasználás mennyiségi változását is magával hozó tervben döntést hozzon. Amint megszületik a döntés, tájékoztatjuk lapunk olvasóit. 

Megjelent a Magyar7 2025/7. számában.