A Börzsöny csodás körpanorámája inverzióval
Karácsony után sokan vágynak egy kis bejgliégető túrára. A Kopasz-hegy és Sós-hegy túra erre ideálisnak látszott, hiszen a Márianosztra felett magasló egykori vulkánok a Börzsöny legcsodálatosabb kilátóhelyei.
Nosztráról indulunk, s bár jó időt jelzett a meteorológia, a köd csak nem akar felszállni. Könnyű a járás a gyengén fagyott talajon, az erdőségben az avar puha szőnyegén különösen élvezetes a gyaloglás. Ahogy haladunk felfelé, kitisztul az ég, azt érezzük, van ereje a napnak.
A helyiek által Hétkapatói ösvénynek nevezett emelkedő útja síkos. A fák között, az avaron próbálunk haladni, de meg kell tervezni minden lépést, hogy vissza ne csússzunk.
Az erdőből kiérve kinyílik a táj - a szépséges sziklák, az 538 méter magas csúcson felállított kereszt vonz, mint a mágnes. Szép időben innen nem csak Márianosztra és Kóspallag látható, de ráláthatunk a Dunakanyarra, a Visegrádi-hegységre, a szobi kőfejtőre és a szomszédos, 584 méter magas Sós-hegyre.
Most azonban igazán különleges a táj.
Pára úszik a hegyek közt, misztikus ködbe vesznek az alattunk elterülő területek, mintha csak a látvány maga lenne az imádság.
Inverzió a légköri jelenség neve. Akkor fordul elő, ha a levegő legalsó rétege hidegebb, mint a néhány száz méter magasan elhelyezkedő légrétegek. Gyönyörűséges.
Az 1800-as években állítottak ide fából készült keresztet, hogy a kegytemplomba igyekvő zarándokok imádkozzanak itt a faluba érkezésük előtt. Ez a kereszt 1970-ben egy villámcsapás következtében kettétört, a ma is álló vas feszületet az akkori fővadász állíttatta 1973-ban.
Hogy miért, annak a története is fennmaradt.
E helyen egy síremlék és kopjafa is őrzi az idekötődő emberek emlékét.
A Sós-hegyre vezető ösvény tele van kontrasztokkal. Míg a hegy egyik felén és az árnyékos réteken ropog a hó a lábunk alatt, addig a hegy másik felén ennek nyoma sincs. Az út egyenletesen visz felfelé, az egyes megállókon bámulatos a kilátás.
A hegy gyepes oldaláról nyílik a legszélesebb panoráma a Dél-Börzsönyre, egymás mögött fodrozódó hullámokként emelkednek a lankás táj dombjai a Pilis és a Gerecse irányába. Hosszan napozunk a meleg nap sugaraiban, amíg oda nem ér egy iskolás csoport, s vége a nyugalomnak.
A Kopasz-hegy csúcsáról leereszkedve Nagyirtáspuszta felé fordulunk. A Szent Orbán erdei hotelben eszünk egy ízletes gombalevest, majd a kisvasút melletti ösvényen Nosztra felé vesszük az irányt.
Öt kilométer, ez már gyorsabban megy, mint az emelkedőkkel teli eddigi utak, gondoljuk, de biz nagyot tévedünk. Ekkora már kiment a föld fagya és a nehézjárművek által tönkretett, mély kátyúkkal szabdalt út csúszós sárrá alakult, a bakancsunkra ragadva mintha ólomsúlyokat cipelnénk. Nem is haladunk túl gyorsan, de szerencsére sikerül a sötétség beállta előtt kiérnünk az erdőből és még egy imára is futja időnkből a pálos kegytemplomban.
